Eger - hetilap, 1883
1883-03-29 / 13. szám
XXII. év-folyam. 13. szám. 1883. marczius 29-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 m — kr. Félévre. . . 2 , 50 . Negyed évre . 1 .. 50 , Egy hónapra. — 45 , Egyes szám . — 12 , Hirdetésekért minden 3 hasábo/.ott petit sorhely mán ti, bélyegado lejében minden hirdetéstől 30. nyilttérben egy petit- soriielyert 15 kr ti/.etendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetése e hó végén lejár, hogy a megrendelést mielőbb meg- ujitani szíveskedjenek. Előfizetési dij: Egész évre . ... . . . 5 frt, Félévre . . . . . . 2 „ 50 kr. Évnegyedre.........................................................1 „ 30 „ Egy hóra.........................................................— „ 45 „ T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. A KIADÓHIVATAL. A nökérdés. I. (L. J.) Megint egy kérdés! Igen, egy kérdés, melyre nem könnyű a felelet! De hát létezik-e tulajdonképen nőkérdés? A direct felelettel most még adós maradok; e helyett itt ime egy kép az életből. Ott egy család, tiszteletre méltó müveit, csak egy nagy hibája van, szegény. A családfő évi szerzeménye 800 írtra megy — ebből is levonnak — a családtagok száma pedig hét, ezek közt négy leány; három már teljesen kifejlett, viruló egészséggel, ép tagokkal és nyílt, természetes észszel megáldva, mely akár sok férfinak becsületére és hasznára válnék. De 800 írtból mai nap egy nőtelen fiatal ember sem jöhet ki tisztességesen; az a család csak lakbér fejében 300 irtot fizet, hol van még az élelmezés s ruházkodás — és pedig müveit emberekhez, államhivatalnok rangjához illő módon? A három leány kezei kötvék, csak az úgynevezett női munkákra oldatnak fel, más munka őket megbecste- leníti; szive lelke fáj mind a háromnak, hogy nem segíthetnek emelni a család terhén: a leánynak tűrni, várni a rendeltetése, várni összetett kézzel a megváltóját: a férjét; az ő hivatása boldogítani, de boldogulását előmozdítani nincs joga. A mama is vérző szívvel roskadoz az életgondok s előítéletek nehéz lánczai alatt, mily öröm, mily kimondhatatlan kéj volna levenni a teher felét a kedves életpárjának a vállairól, hisz azért feleség; de tenni azt tiltják bizonyos társadalmi tekintetek, melyek miatt a család nyomorogni kénytelen, de melyek egy batkát sem hoznak a konyhára. Hiába, a nö legszebb a tűzhely körül, hangzik a bagolyhuhogás, s beszeplősiti nőiességét, ha munka után néz, hogy az a tűzhely fennállhasson. De azért az illem megkívánja, hogy a siralom völgyét elhagyva, leányainak a nagy világ színpadján szerepet juttasson, hol kötelességök vig. mosolygó arezot erőltetni, megelégedést, boldogságot színlelni, nehogy a világ urai valahogy unatkozni találjanak. De azoknak a színészeknek aranyos czafrangjai alatt mennyi nyomor, hány seb rejtőzik!! . . . De hát kinek mi köze ehhez? A nőnek régente, boldog apáink idejében sem volt más rendeltetése, más szerepköre ; tehát ma is jól van igy, a hogy van. Azonban a várva várt Messiás nem igen siet; azok a mai fiatal emberek csak könnyelműen a világba szeretnek élni s nem sokat törődnek a házassággal. E mellett feledjük, hogy azok keresménye is a mai viszonyhoz képest oly csekély, hogy házasságra komolyan gondolni sem mernek ha csak nem gazdag leánynyal. E közben meghal a családfő, s a család összes létalapja egy csapással romba dől. Mi vár a szánandó lényekre ? Erkölcsi elbukás, vagy élet ugyan, de melylyel szemben megváltás, boldogság volna a halál! De hát ki törődik ezzel? A leányt azért most is megbó- kolják s aztán jó étvágyat, vagy szép és boldog álmokat kívánnak ! De félre a keserű tréfával; még lehet, valaki nagyúri kicsinyléssel mosolyog rajta; de megeshetik, hogy könyeket is sajtolhat egy némely szép szemből — és én azt nem akarom. A kik a nőkérdésről a fentemlitett módon vélekednek, azok vagy azon feltevésből indulnak ki, hogy a nő helyzete a társadalomban változás, — fejlődésképtelen, vagy, hogy a nő jelen állapota a fejlődés netovábbját képezi, melyről csak visszaesés képzelhető. Mig minden téren a változás örök törvényét látjuk érvényesülni, egyedül a nők sorsa megmásithatlan dogmaként stagnálna a fejlődés folyamában ? — e felfogás már magában véve a mily sajátságos, oly fényesen megczáfoltatik. a történet lapjai által, melyek bizonyítják — bogy a nő állapota sem volt a különböző korszakokban ugyanaz, hanem majd kedvezőbben, majd kedvezőtlenebbül alakult a nő részére. Hogy pedig a nő jelenlegi helyzete képezné annak legutolsó s ennélfogva lehetőleg legtökéletesebb fejlődési phásisát, ezt ismét csak az állíthatja, ki a józan gondolkodás törvényeit nem ismeri vagy elismerni nem akarja s némán elzárkózik azon ugyancsak a műveltség története által igazolt tény elől, mely szerint. miként a hullámzásba hozott folyam gyűrűi előidézőleg s erősbitőleg hatnak egymásra, úgy az emberiség életében szereplő tényezők is az egymásra való kölcsönös befolyás törvényének hódolnak ; minélfogva történt, hogy az események, melyek az összes müveit emberiség fejlődésére kiható befolyást gyakoroltak, azok a nőnemet sem hagyták érintetlenül. Ebből következik, hogy mig az emberiség általában fejlődési folyamatban van, s a tökély fokát el nem érte, melyben az ember eszménye megvalósul, addig a nő társadalmi állapota is minden időre érvényes tételbe nem foglalható, hanem szintén — hódolni fog az örök mozgás törvényének. A kérdés lényege a mondottak alapján csak az lehet, fenn- állnak-e még azon cultur s sociális viszonyok ma is, melyek a nő társadalmi helyzetének elhatározására döntőleg befolytak. Erre elégséges tekintetbe venni az emberiség fejlődésmenetét, hogy meggyőződjünk, mennyire uj néz-pontok uralkodnak a tudomány és művészet világában, mennyire más, a középkorétól messze eltűnő szellem lengi át köz- és magán intézményeinket és más alapokon nyugosznak összes társadalmi viszonyaink, s hogy ennek folytán bevalljuk, miszerint a nő helyzete a férfival és állammal szemben az egyedüli, mi még a legtöbb államban középkori ódonság gyanánt válik ki a felvilágosult világ modern Ízlésű építményei közül. Két rendkívüli, a nő sorsában végzetes jelenség tűnik itt mindenek előtt szemünkbe. Először, hogy a házasság, kivált a müveit osztálynak közt, mindinkább kimegy a divatból; másodszor, hogy a kézimunka becse csaknem teljesen értéktelenné vált. Mindkettőt századunk óriási léptekkel haladó ipar- fejlődése eredményezte, és ez által a nő helyzete is a férfival és társadalommal szemben az egész müveit világban egyszerre megváltozott. Mert állithatni-e, hogy a nő manap is ugyanaz a férfi-
