Eger - hetilap, 1882

1882-09-14 / 37. szám

356

szerelvényeket adja meg az állam. Végül megjegyezzük, hogy a minisztérium által kibocsátott tervezet értelmében ezen ipariskola egyenesen a kézműipari tanonczok számára van szánva s lieten- kint mindegyik osztályban csak 7—7 óra, illetőleg az előkészítő osztályban hetenkint csak 6 óra lesz a tanítási idő, még pedig akkép, hogy két hétköznapon esti 2—2 óra, s vasárnaponkint nappali 3 (illetőleg az előkészítő osztályban 2) óra az egész tanítás.

— Felhívás! Miután az 188'2/3 iskolai év bekövetkezett és a beiratások folyamatban vannak, felhivatnak mindazon szülök és gyámok, a kiknek 6-tól 17 éves gyermekük van, hogy őket beírassák, és a szorgalmas iskolalátogatásra serkentsék; nemkülönben az ipartársulatok elnökei figyelmeztetnek, hogy az iparos mestereknél lévő tanonczokat a vasárnapi és ipar-iskolába való járásra kötelezzék; mert mind azon szülők — gyámok és iparos mesterek, kik a n. m. magyar királyi vallás és közoktatásügyi minis- terium 15027. számú rendelete folytán ezen felhívásnak eleget nem tesznek, az 1868. évi 38. t. ez. §§-ai értelmében pénzbírsággal fognak a legszigorúbban fenyittetni. Eger, 1882. szeptember 1-én. Egerváros polgármestere. Tavasy Antal.

— Hymen. Folyó hó 9-én vezette oltárhoz Apátfalván Reme- nyik Béla eger-farmosi birtokos vidékünk egyik kedves virágát Támár Etelka kisaszonyt, özv. Tárnái' Józsefné apátfalvi birtokos kedves leányát. A násznagyi tisztet Hieronimy Béla, egri kir. főügyész, a nyoszolyó lányit Remenyik Tercsiké és Remenyik Fánika, a vőfélyit Brezovay László s Remenyik Pál urak teljesítették.

— Hirdetmény. A folyó évi „Ellenőrzési szemle“ az Egerben illetékes cs. kir. 60-ik gy. ezredbeli szabadságolt és tartalékosokra nézve f. évi szeptember hó 25-én, — az Egerben tartózkodó idegen ezredbeli szabadságolt és tartalékosokra nézve pedig szept.

26-án Egerben a „Generalis“ laktanyában reggeli (hét) 7 órakor fog megtartatni. Mi is az illetőknek tudomásvétel és szoros alkalmazkodás tekintetéből ezennel közhírré tétetik. Kelt Egerben, 1882. szeptember 12-én. Almásy Félix, m. k. v. tanácsnok.- A Szent-László-Tarsulat XVII. rendes közgyűlését f. évi október 5-én, délelőtti 10 órakor Budapesten, a központi papnövelde földszinti nagy termében tartamija, melyre a társulat tagjai tisztelettel meghivatnak. A gyűlést az egyetemi templomban reggeli 9 órakor tartandó szent mise fogja megelőzni. Budapest 1882. augusztus 30. Ágoston Antal, titkár.

— A kormány legújabban tárgyalásokat kezdett az iránt, hogy a bécsi keleti akadémián is teljesen érvényre jusson a paritás azáltal, hogy a magyar nyelvnek ép oly tér adassék, mint a német nyelvnek, s a magyar történelem és magyar jog szintén hasonló terjedelemben adassék elő, mint az osztrák történelem és osztrák jog.

— Fauler Tivadar igazságügyminiszter, — mint hírlik — ezen állásáról leköszön, s a legközelebb meghalt Fábry helyére a kir. Curiákoz másodelnökké fog kineveztetni.

*** Csillagh Mórnak, lapunk szép tehetségű ifjú munkatársának nem rég megjelent költeményeiről a Petöfi-társaság havi közlönye: a „Koszorú“ legutóbbi száma elismerő bírálatot közöl. A beható bírálat, mely magának Szana Tamás szerkesztőnek jegyét viseli, többek között a következőket mondja: „A gyakori tapasztalat okozza, hogy a közönség és a sajtó minden újabb verses kötetben gyarló zsengéket keresnek s gyakran még azt is kicsinylő mosolylyal fogadják, ki megérdemelné a figyelmet és a méltatást. Ilyen sorsban részesült Csillagh Mórnak legújabban megjelent kötete is. Pedig a fiatal versirótól nem lehet eltagadni a tehetséget. Van meleg kedélye, munkás képzelődése s a formák iránt annyi érzéke, amennyivel a legújabb költői generatió tagjai közül csak kevés dicsekedhetik. Csillagh is, mint minden fiatal versiró, a szerelemről dalol legörömestebb. Kötetében alig van költemény, mely ne a szív apró örömeiről, csalódásairól és keserveiről szólana. Erősebb, szilajabb szenvedély nem nyilatkozik nála; de örömest átadja magát a csöndes borongásnak, mely az érző szívekre mindig nagy hatást gyakorol. Még ifjúsága tavaszkorát éli, de már voltak csalódásai, és tizenkilenczedik születésnapján igy kénytelen énekelni:

Tizenkilencz év! . . . hisz’ nem messze van még A gyermekkornak boldog édene,

S nyomába’ máris annyi kínos emlék!

— S ki kérdi, hogy megérdemeltem-e?

Hiszen nem tudja senki ezt a sorsot,

Nem sejti, hogy nem élek boldogan,

Hiszen ki sejtené ott a koporsót,

Hol még a bölcső sem oly messze van ?!

Fájó emlékei bizalmatlansággal töltik el; kedvesét látva, már a

találkozásnál a válásra gondol és kötetének egyik legszebb darabjában (V á 1 á s k o r) megkapó hangokba önti tépő sejtelmeit: Úgy fáj a szívem! . . . S mig átkarollak,

S két szép szemed oly sok búról beszél,

Megszáll a féltés: vajh, mig messzejárok,

Nem ér-e téged bántalom, veszély ?!

A hízelgés, a rút önzés kígyói Nem ejtik-é meg gyönge szívedet?

Erős a csáb .... és a kisértés ellen, Gyermek-leányka, nincs erőd neked!

Ez a csöndes borongás legtöbbször igaz hangokban nyilatkozik nála. — Feltűnő volt előttem Csillagh kötetében, hogy a fiatal költő az ellentétek használásának régi fogását sehol sem igyekszik még kirívóbbá tenni merész és rikító képek keresésével. E^től a tévedéstől megmenti őt ízlése, mely rendesen jó példányképek után indúl. A jó érzék és gondosság általában előnyös oldalát képezik költészetének. Hangzatos szavakat, merész kifejezéseket ritkán használ; költői nyelve egyszerűsége daczára változatos, nem egyszer jól színező, verselés dolgában pedig ritkán eshetik kifogás alá. — Csillagh kötetében nem egy nyomára találtam a buzdításra érdemes tehetségnek. Első kísérlete mindenesetre több egyszerű, erő nélküli szárnypróbálgatásnál, s mint ilyen nem érdemelte meg a sajtónak sem gúnyját sem hallgatását.“

E legilletékesebb oldalról jövő kritikához nekünk kevés mondani valónk lehet. Csillagh még fiatal, neve alig 3—4 év óta forog a lapokban; legyen e mostani siker buzdítás a jövőre, mely iránt a legjobb reménynyel vagyunk.

— A debreczeni zsinat, mely a ref. alkotmányjavaslatra érkezett királyi leirat tárgyában ült egybe s a kultuszminiszter javaslatára a király által kívánt módositások tárgyában lesz hivatva határozni, e hó 10-én délelőtt 11 órakor nyittatott meg Vay Miklós báró elnöklete alatt. A zsinat zárt üléssé alakult és esti

9-ig tanácskozott a leirat fölött, de nem jutott megállapodásra. Nehány szónok erősen kelt ki a kormány eljárása ellen, de indítványt egyik se tőn. Szentpétery Sámuel oda nyilatkozott, hogy a javaslat en bloc ismét felterjesztendő a koronához. Lengyel Imre belenyugszik az iskolát illető szakaszok elhagyásába, mert nem tart attól, hogy magyar kormány valaha az egyház autonom jogait ellenezné. Kiss Áron nem nagy örömmel, de csatlakozik az opportunistákhoz. Többek felszólalása után Révész Bálint mondott nagy figyelemmel hallgatott beszédet a kérdés tanügyi részéről. Jog- feladásról hallani sem akar s zokon veszi a kormánytól, hogy az iskolák elválasztását az egyháztól a leiratban foglalt módon indokolta, mert ezzel megtámadá a reformátusok hitelveit. De abba belenyugszik, hogy a kérdés e része külön felirat tárgya legyen. Áz indítványt, hogy az iskolaügy az alkotmányjavaslatból kiha- gyassék, még a múlt alkalommal Lónyay Menyhért gróf tette, s ez most valószínűleg el fog fogadtatni. Legsérelmesebbnek találtatott az 5. 117 és 136. §-okra adott válasz, melyekre nézve a királyi leirat a következőképen nyilatkozik : Felhivatik a zsinat, hogy miután csak törvényes rendeletek végrehajtásáról lehet sáó, és esetleg csak a törvények magyarázatában lehet nézeteltérés, ezen szabályokat az országos törvények analog eseteinek megfeíelőleg módosítsa, — jelesen a püspököknek a kormányrendelet ellenében egyszeri felirási jogát fentartva, sőt felhatalmazva a püspököt arra is, hogy az ügyet az egyházkerületi közgyűlés elé vihesse, esetleg a közgyűlés is az egyszeri felirati jogot gyakorolhassa, — oly intézkedéseket javasoljon, melyek szerint a végrehajtás biztosittatik, fenmaradván a netáni sérelem ellenében egyházközponti hatóságának a conventnak és a zsinatnak felterjesztési joga. — Lónyay gróf a kormány által kívánt módositások közt ezt tartja a legsérelmesebbnek. A mostani gyakorlat megfelel a zsinati határozatokban letett elveknek; itt a kormány túl akar terjeszkedni hatáskörén. Abban igazat ad a kormánynak, hogy a lelkészek a tisztán administrativ kormányrendeleteket teljesíteni tartoznak, de egyebekre nézve szigorúan fenn akarja tartani, hogy a kormányrendeletek csak a püspök utján juttathatók a lelkészhez. Ha ezt a distinctiót megtesszük, a kormány nem állíthatja, hogy minden egyes papnak ellenállási joga van. A vallási tért érintő rendeleteket, ha nem akarjuk, nem teljesítjük, ha százszor kell is felírni; ellenben ahol a lelkészek átruházott jog alapján működnek, mint az anyakönyvek vezetői, ott a kormányrendeleteknek engedelmeskedni tartoznak. (Átalános élénk éljenzés.) A kérdés további vitatása nyílt ülésben fog történni.

— Drezdában antiszemita congressus ült össze. A magyarok közül Istóczy és Onody képviselők, Simonyi Iván és mások utaztak oda, hogy a tanácskozásban résztvegyenek.