Eger - hetilap, 1882
1882-03-09 / 10. szám
91 P ét er vár, márczius 1. A Trigonja elleni pörben halálra ítéltettek : Michailoff, Kolotkovics, Trigonja, Suchanoff, Kletosnikoff, Eiieljanoff, Iszajeff, Baranikoff, Merkuloff, és Lebecleff, a kik mindannyian részt vettek az 1881. márcz. 13-ki merénylet elkövetésében. A többiek bizonytalan idejű kényszermunkára ítéltettek el Lusztig kivételével, a kit négy évi kényszermunkára Ítéltek el. Feltűnést okoz politikai körökben az a hang, melyet Oroszországgal szemben használ a „Pol. Corr.“ berlini félhivatalos levelezője, kiről fel szokták tételezni, hogy igen fontos berlini körök nézeteit tolmácsolja. Szerinte Szkobelev egész fellépése nem egyéb, mint újabb symptomája azon bomlási processusnak, melybe Oroszország jutott. És csakugyan, ha valamit, azt mindenesetre bizonyítja Szkobelev fellépése, hogy nincs tekintély és nincs fegyelem Oroszországban már a hadseregben sem. Ez pedig Oroszországra magára nézve épen szomorú tényállás ; mert mi van Oroszországban, ha nincs többé tekintély és fegyelem sem? Ha igaz Tacitus mondása, — pedig eddigelé mintegy kétezer esztendőn át átalán elfogadott igazságnak tartották, — hogy minden birodalom csak azon eszközök által tartható fenn, melyek által megalkottatott, akkor Oroszországra nézve a tekintély és a fegyelem hanyatlása válságos jelenség, mert ezek teremtették a roppant birodalmat. A német Schulverein aláírta és megpecsételte a bizottsága által készített manifestumot. Ez okmány valóban ritkítja párját a nemzetközi érintkezésben. Magyarországon néhány szász ko- lompos zajt üt a németség állítólagos elnyomatása miatt. S a német Schulverein nemcsak hitelt ád e hazugságoknak, hanem actiót indít meg a magyarországi németek védelmére. Sőt, hogy Tisza Kálmán a parlamentben nyilatkozott a Németországban Magyarország ellen kifejtett „társadalmi“ izgatás felől, a Schulverein polémiába bocsátkozik a magyar kormányelnökkel. A német Schulve- rein tagjai a nemzetközi jog szabályai ellen vétenek, midőn egy idegen állam belügyeibe avatkoznak, annak polgárai közt izgatottságot támasztanak, a nemzetiségi agitatió üszkét vetik közénk, tehát, a legnagyobb sérelmet követik el rajtunk. Ezt tennék még azon esetben is, ha mi a németséget Magyarországon valójában elnyomnék és magyarrá lenni kényszeritenők nyelvére nézve is, miután érzelmeire nézve már rég magyar. A magyar állam részén lenne ekkor is a jog, mig a német Schulverein rovásán maradna az illetéktelen beavatkozás. Ha megengedhetőnek tartanók a Schul- verein lépését, akkor maholnap el lennénk árasztva a legkülönbözőbb manifestumokkal. Keletkezhetnék orosz, román stb. Schulve- rein is. Amaz megtámadhatna bennünket, hogy szlávjaink, ez. hogy románaink magyarosodnak. Sőt, ha meg volna engedve a német Schulvereinnek, hogy a mi németjeinket izgassa, egy lengyel vagy orosz Schulverein számon kérhetné Németországtól, miért germá- nizálja a lengyeleket s egy franczia Schulverein ráírhatna a német kormányra, miként merészli németesiteni az elszaszi s lotharingiai francziát. Alegérd ekeseb b újság most: Szerbiának királysággá történt kikiáltása, mely az ottani országgülésen e hó 6-án ment végbe. A fejedelem „I. Milán király“ nevet vett föl. B é c s, márcz. 6. A „Wiener Abendpost“ napiszemléjében Milán fejedelemnek Szerbia királyává proclamálása alkalmából a következőket írja: „A már hosszabb idő óta tudatott szándék végrehajtásának idejét illetőleg a legfontosabb és a legmérvadóbb okok egyike valószínűleg az az óhajtás volt, hogy az ország viszonyait ama politika irányában mindinkább szilárdítsák, a melyet Szerbia az utóbbi időben az ország javára követett. Ezt föltéve a szomszéd államok csak szerencsét és sikert kívánhatnak az uj királyságnak belügyei szilárdulásához, miként Milán király és ministerei bizonyára azon öntudat által vannak áthatva, hogy a szomszéddal való barátságos viszonyok mennyire előmozdítják saját országuk jólétét, és másrészt az ország becsületének és méltóságának emelkedése csak arra szolgálhat, hogy megerősítse azt az érzelmet, hogy az európai államközösség tagjaival szemben elvállalt nemzetközi kötelezettségeit híven teljesítse.“ Belgrád, márcz. 6. Khevenmüller gróf osztrák-magyar követ ma este nagy fénynyel megjelent az udvarnál és Szerbia királya előtt kifejezte Ferencz József császár és király iidvkivána- tait. A zene az osztrák néphimnust játszotta. A török követ is kifejezte üdvkivánatait. Az orosz ez ár a lengyeleknek némi kedvezményt nyújt, azon intézkedése által, hogy a varsói egyetemen a lengyel nyelv és irodalom számára külön tanszéket állíttat. (És a lengyelek saját hazájukban ezt kedvezménynek kénytelenek tekinteni!!) Bosnia-Herczegovinából és déli Dalmácziából. A „Pester Lloyd“ tudósítója a következő említésre méltó esetet beszéli el: A dugsei klastrom archimandritája tiz nappal ezelőtt tisztelgett Jovanovics tábornoknál, midőn Trebinyéből Ra- gusába ment a tábornok. Az archimandrita kérte a tábornokot, hogy adjon teljes amnestiát a lázadóknak, a kik most belátják már tévedésüket és hajlandók békésen hazamenni. A tábornok azt felelte, hogy az alkudozáshoz hasonló biztosítást sohasem fog adni, és hogy csak föltétien meghódolást fogadhat el. A herczegovinaiak ugyanis megszokták régente, hogy akármikor fegyvert ragadnak a hatóságok ellen; de az osztrák-magyar kormány nem tűrhet ilyesmit, azért most nem maradhat el a példás büntetés, hogy az illetőknek ne legyen többé kedvük lázadásra. Hasonló feleletet nyert egy küldöttség is, a mely a napokban fölajánlotta a krivoscsiaiak föltételes meghódolását. Jovanovics tábornok meg sem várta [az ajánlat befejezését, hanem röviden kijelentette, hogy követelnie kell a föltétien meghódolást és a főczinkosok megbüntetését. Risanóban egy embert lövetett főbe a haditörvényszék, a ki a „Golosz“ hirlaptudósitójának adta ki magát. Ezen embert épen akkor fogták el, mikor egy öszvér hátán Csetinjébe akart utazni. A vizsgálat azonnal megindittatván, kiderült, hogy a foglyot nem Trophinics Mihálynak hívják, — mint ő magát megnevezte, — hanem Gavrivolics Péternek. Kiderült az is, hogy nem hirlaptudósitó, de még csak nem is orosz, hanem a Belgrádban székelő délszláv működő bizottságnak egyik kéme. A haditörvények szigora ellene azonnal alkalmazásba vétetvén, Gavrivolics Péter febr. 25-én reggel főbelövetett. Az ostromállapot Dalmácziában és pedig a cat tárói, raguzai és metkovicsi kerületben márcz. 6-án lépett életbe. B é c s, márcz. 2. (Hivatalos) A szerajevói főparancsnokság jelenti márcz. 1-énéjjel: Leddin tábornok jelenti febr. 28-án: Czveits vezérőrnagy tegnap délelőtt elfoglalta Ullokot. Arlov ezredes hadoszlopa, melynek jobboldalvédje felkelőkre bukkant, azokat visz- szaverte, a felkelők nagyobb veszteséget szenvedtek és három halott visszahagyásával megfutamodtak egészen az Ullokot uraló magaslatokig. Arlow ezredes csapatai nem szenvedtek veszteséget. Jovanovics altábornagy jelenti márczius 1-én este: Carits vezérőrnagy ma azt távúja, hogy hat órai nagy fáradalmakkal összekötött menet után a Pluzine sziklás vidékén, február 26-án délelőtt 11 órakor oszlopával a Morinje planinára érkezett. Midőn Svatosko Groblje irányban jelentékeny utat tett, 12 óra 30 perczkor a jobboldalnál a keleti irányban fekvő pasina- livida házaktól 4 kilométernyi távolságban mintegy 100 felkelővel összeütközött, kik ott befészkelték magukat és csapatainkra tüzeltek. Két század katona elkergette őket onnan, mely alkalommal a kunyhók egy része a lángok martaléka lett; a felkelők keleti irányban futamodtak meg. Az oszlop 2 óra 30 perczkor üllőktől 4 kilométernyire érkezett meg és a cerveni-cianacsi magaslatok sziklás ormait nagyszámú felkelő bandák által találta meg- szálva. Én — folytatja a jelentés — megkezdőm az ágyutüzelést, az alatt a gyalogság felvonult és szintén megkezdé a tüzelést. Elhatároztam tehát, hogy a magaslatokat, noha azok kőből épült öt karaulával voltak megerősítve, meg fogom támadni. A mig az ágyuk és egy gyalogsági osztály a magaslatokat lövöldözte, ezeket körülkeritém és később az összes csapatokat oda magam köré gyűjtöttem, s daczára a heves hózivatarnak, elrendeltem a főtámadást. A kezdetlegesen megerősített, de a természet képezte akadályok által igen erős állások meredek lejtőin felkusztak a katonák és 7 óra 30 perczkor heves egy órai fegyvertüz, valamint részben kartácstüzek után elfoglaltuk a pozicziókat. Az ellenség minden erőlködése, hogy Üllők támpontját visszahódítsa, siker nélkül volt. A felkelők, kik tökéletes vereséget szenvedtek, minden irányban megfutamodtak, sietségükben több halottukat hátrahagyva, a többi halottjaikat és sebesültjeiket magukkal czipelték. A mi veszteségünk: a 71. gyalogezredből: elestek: Jacobovics Zsig- mond őrvezető, Pilat János, Povinsky Pál, Cmejo Gáspár, Blazsy József, Kotjes György, Porubwánszky József és Huszár József gyalogosok; súlyos sebet kaptak: Horeczki tizedes, Ratván György, Lukács József, Oklepek András, Kuscák János, Zabojnik István és Kurzcenik István gyalogosok; könnyű sebet kaptak: Richter Károly szakaszvezető, Pekelniczky János, Liszko Márton, Karet- ka Mátyás, Zanovjak Pál Péter és Kubicza József gyalogosok; az I/XI. hegyi üteg legénysége közül: súlyos sebet kapott: Radosegg Ferencz őrmester. Január 27-én 6 órakor reggel Szekulics hadoszlopával, mely Stivijén át előnyomult, egyesültem, s a további előnyomulást megállapítottam. Reggel 7 órakor megkezdődött a támadás ; csapataink szakadatlanul egész az ulloki Ilidig nyomultak
