Eger - hetilap, 1882

1882-02-23 / 8. szám

77 — Néhai Lancelotti Ede alapitó oklevele szerint évenkint feb­ruár 21-éu, mint halála évfordulóján 6 férjhez menendő leány és 6 szegény sorsú özvegy asszony segélyezendő; ennek folytán e hó 21-én a férjhez menendő lányok közül fejenkint 100 forinttal segélyeztet- tek : Turcsányi Mária, Ilampel Erzsébet, Szentgyörgyi Mária, Bötös Ka- rolin, Ferrári Rózái, Fajtli Mária, az özvegy asszonyok közül pe­dig fejenkint 59 frt 20 krral : özvegy Kömley Antalnö született Novák Mária, özv. Hrubos Mátyásuö szül. Zöldy Janka, özv. Kormos Ferencznö szül. Gubáoyi Mária, özv. Makk Rezsönö szül. Gaál Amália, özv. Simkó Józsefné szül. Radvánszky Rozália, özv. Rieger Béláné szül. Vörös Karolin. — Munkácsy Mihály festö-mlivész hazánkfia, e hó 17-én ne­jével együtt Budapestre érkezett, s ott ovátiókkal fogadtatott. — Munkácsy Mihály világhírű festményének — „Krisztus Pilátus előtt“ — rézmetszet után készült rajza sikerült kivitelben készült el a Légrády-testvérek mtiintézetében. — (Munkácsy „Krisztus“-a s a magyar nemzet.) Urváry La­jos a „P. Napló“ szerkesztője és orsz. képviselő — képviselő kö­rökben azon eszmét pendítette meg, hogy Munkácsynak „Krisztus Pilátus előtt“ czimü festményét a magyar nemzet szerezze meg a 80,000 forintnyi vételárnak közadakozás utján leendő összegyűjté­se által. Kovács Zs. püspök és Wahrmann Mór orsz. képviselő e czélra azonnal 1000—1000 forintot ajánlottak föl. — A Szent-István-társulat e hó 16-án Cziráky János gr. és Tárkányi Béla elnöklete alatt választmányi ülést tartott, melynek kiváló tárgyát irodalmi ügyek képezték. Tárkányi elnök bemutatta Soós Mihály „ A kereszténység álláspontja a természetben“ czimü mun­kája III. kötetét, mely 1881-iki tagilleuuényül fog a tagoknak szöt- küldetni. Jelenté az elnök továbbá, hogy Hoványinak leveleiből a felsőbb katholicismusról sajtó alá adatott a II. kötet. A bírálat alatt levő pályamunkáról a pályabirák véleménye a közgyűlésen fog ki- hirdettetni. Bemutatta továbbbá a következő munkákat: Svéd Krisz­tina élet és korrajz Szentimrey Mártontól, a Jezsuiták, irta Féval Pál, fordította Kossitzky Lajos, Szellemi kincstár Ihász Giiberttöl. Mindezen müveket bírálat alá fogják adni. Érdekesnek tartjuk vé­gül fölemliteni, hogy a társulat pénztára január 1-töl bezárólag feb­ruár 15-ig igy állt: bevétel volt 11.165 frt 58 kr, kiadás 10.102 frt 11 kr s igy a pénztári maradvány 1063 frt 47 kr. — Iparosaink közül néhányan egy zártkörű családias színeze­tű tánczmulatságot rendeztek 18-án a „Dobó“-ban. Glószné, Sztup- káné, Miticzkyné, Krónpergerné, Sziberné (Tárkányból), Tancsáné, Polácsik Nándorné, Czettnerné, Balkay Istvánné, Plank Gézáné, Markasolyiné, Gallasyné, Buriánné, Hegedüsné, Ponesákné stb vol­tak a házi asszonyok, ezek férjei pedig a szives házi gazdák. Azt mondanunk sem kell, hogy szép lányokban sem volt hiány, kik közül meg említjük Marbasolyi Mariskát. Czettler nővéreket, Kron- perger Mariskát, Zöley Vanilt, Burián Gizellát, Gál nővéreket stb. A mulatság egész reggelig tartott. — (Magyar kereskedelmi Csarnok.) A magyar kereskedelmi Csarnok kebeleben annak idején, megpendittetett az eszme, hogy az évnek különböző időszakaiban az országnak különböző vidékei­ről Budapestre mint végállomásra mérsékelt áru vonatok rendez- tessenek. Az e czélból a forgalmi igazgatóságokkal folyamatba tett értekezleten már kedvező eredménynyel befejezvék, úgy hogy a csarnok által rendezett első vonatok már ez év marczius 5-én út­nak indittatnak, a mely vonatok jelentékeny menetdij kedvezmé­nyében azok részesülhetnek, kik a kereskedelmi csarnok áltál ki­állított igazolványt mutatnak fel. Az osztrák-magyar vaspályán való szállítás (Baziástól —Budapestig) külön vonattal történik. Azon csatlakozó vasutak utasai, a melyeknek ezen vonattal összekötteté­sük nincs, a rendes postavonalakat használhatják. A magyar állam­vasutak és csatlakozó vasutak vonalain az igazolvány alapján nyert ármérséklet a közönséges postavonalakra vonatkozik. Remélhető, hogy a vidék ezen első „Kereskedelmi“ vonatot nagy mérvben fogja igénybe venni. Igazolványok, a magyar kereskedelmi csarnok megbízásából, helyben „Kánitz Lipót és fiai“ czégnél, díjmente­sen, kaphatók. — A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministtrt'ál. Magyaror­szági illetőségű egyének részére a birodalmi tanácsban képviselt or­szágokban vagy külföldön köttetni szándékolt házasság céljából ki­zárólag ezen ministerium által jogérvényesen kiállítható bizonyít­ványok az illetéb8zabá8 21 tételének a) aa) pontja értelmében 1 ftos bélyeggel lévén ellátandók ; ezentúl ily bizonyitvány kiadatá­sára czólzó minden folyamodványhoz, vagy az 1 ftos magyar bé­lyeg vagy az annak megfelelő érték készpénzben lesz annyival in­kább csatolandó, minthogy annak hiányában a folyamodványok kiegészítés végett vissza fognak küldetni. — A tél Görögországban. Mig nálunk s Németországban hó I nélküli tél uralkodik, addig Görögországban szokatlan hidegek jár­nak s folyton esik a hó, mely már óriási magasságot ért el. Az Athéntől másfél órányira a Pentelikon alján fekvő Cephisszia falu­ban két méter magas hó bontja a földet, úgy hogy minden köz­lekedés félbe van szakítva. 1850 óta senki sem emlékszik hason­ló hóesésre. — Zágrábból jelentik: a hét Starcsevics párti ügyvéd, kik a múlt évi választások alkalmával a párt manifestumát aláírták, a báni tábla által működésüktől hat hónapi felfüggesztésre Ítéltettek. — Ignatjeff független Magyarországa. A „Függetlenség“ bő kivonatot közöl abból a titkos emlékiratból, melyet Ignatjeff gróf, mint konstantinápolyi orosz nagykövet, 1876-ban készített és a czár elé terjesztett. Az emlékirat lényegesb részei ezek: „Azonban da- czara annak, hogy Törökország Oroszország támadása ellen képte­len magát megvédelmezni és oltalmazni, még sem szabad felednünk, hogy azon tervünk, miszerint Konstantinápolynak állandóan urai lehetünk, Ausztriára, főleg azonban Magyarországra nézve hátrányos, Ez akadály elhárítására nézve vagyok bátor a következő nézetet kifejteni: Miután véleményem szerint mindaddig, mig Magyarország fennáll, részünkre Konstantinápoly elfaglalásának lehetősége mindig kétséges leend, e szerint mindenekelőtt Magyarországot kellene füg­getlenné tennünk, hogy e különben is igen vitéz népet a magunk részére nyerjük meg. Magyarország mint független királyság vagy egy a Habsburg-Lothringeni dynasztiából, vagy egy más, magyar családból származó király alá helyeztetnék. Ez utóbbi azért volna a mi czári p ditikánkra nézve előnyösebb, mert a magyarok, és a közöttük élő, továbbá a még hozzájuk annektálandó szláv elemek között kétségkívül igen gyakran fodulnának elő összeütközések és izgatások, melyek a nyugalom és a béke helyreállításának érde­kében intervenciónkat tennék szükségessé; s minden valószinüség szerint feljogosítanának minket egy hosszabb, vagy rövidebb idő­tartamú okkupáczió keresztülvitelére; s csakis a czártól, mint tra­dicionális politikánk végrehajtójától függene azután, hogy Magyar- országnak ezen időleges o'kkupácziója öt évtized múlva minden ne­hézség nélkül végleges birtokbavétellel végződjék. S csakis akkor nevezhetjük Konstantinápolyt végleg magunkénak, ha a fennebbi terv szerint alakított Magyarország egészen le lesz verve. Auszt­riát, melynek, mint ilyennek, csak hadserege által van tekintélye, azáltal kellene gyengíteni, hogy Csehországot, Ausztriának többi nyugati tartományaival, Németországnak kellene átengedni. A csehek mint a pánszlávizmus elöharczosai, minden körülmények között hasznosak lennének a mi érdekeinknek, főleg pedig a csehek által, mint a szlávok elöpostái által, még Németországot is lehetne fé­kezni.“ — A halászatról és haltenyésztésről érdekes felolvasást tartott f. hó 8-án a fővárosban gróf Migazzy Vilmos, a halászati társulat elnöke és egyik legavatottabb haltenyésztő. Visszatekintve a múltra, sajnálattal utal a hazai halászat egykori fejlettségére és terjedel­mére, melynek már nyomai is alig vannak; ma a hal fényüzési czikk, holott még nemrég a szegényebb néposztálynak is olcsó táp­lálékot nyújtott; a budapesti halkereskedök ma Csehországból hoz­zák még a pontyot is. A legutóbbi 4 év átlagában a halbehozatal mintegy 12.288,786 irtot tett, mig a kivitel csak 2.392,340 írt. A gazdasági mellékágak közt első sorba helyezi a haltenyésztést; fontosabbnak tartja ezt a méhészetnél, a selyemtenyésztésnél stb. Vizeink okszerű művelése s a haltenyésztés kellő felkarolása mel­lett éveukint mintegy 14 millió frt jövedelemre tehetnénk szert. 100 éve múlt, hogy a mesterséges haltenyésztés elveit Jacobi meg- allapitóttá, de csak 30 év óta indult lendületnek. Franczia- és Né­metországban a mesterséges haltenyésztés 1852-ben vette kezdetét, Angliában szintén rendeztek be ily telepet. A legtöbb eredményt e téren a német halászegylet vívta ki, melynek jelenleg 10,000 működő tagja van; 1.150,000 zsenge halból álló vagyonnal emel­ték vizeik gazdagságát. Amerika a halászati téren is versenytár­sunkká lett; az állampénztár 300,000 dollár évi subventióval tá­mogatja a kaliforniai halászati industriát. A kaliforniai halászati társulat a németországi egyletnek nagymennyiségű megtermékenyí­tett lazácz ébrényt küldött, melyből Magyarország részére is nagy mennyiséget küldtek, mely felolvasó aranyosmaróti haltenyésztőjé­ben látta meg a napvilágot, s a melynek egy része a Balatonba, más része a Dunába bocsáttatott, úgy hogy remélnünk lehet, hogy a Balaton nemsokára lazaczárói is ép oly híressé lesz, mint fogá­sairól. A mesterséges haltenyésztés nagy előnyét igazolandó, utal arra, hogy a szabadban az ébrénynek csak 1 százaléka terméke- nyül meg, mig a mestérséges haltenyésztésnél csak egy százaléka vesz el. Ajánlja ennélfogva, hogy vizvidékeinken halászati társu­latok alakulnának, melyek a mesterséges haltenyésztés ügyét ke­zükbe véve, annak nagy lendületet adhatnának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom