Eger - hetilap, 1882
1882-02-23 / 8. szám
XXI. ev-íoijam. 8. szám. 1882. február 23-áu. Előfizetési dij. Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 ., 50 „ Negyed évre .1 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER Hirdetésekért minden 3 hasáhozotí petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai N vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csötörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi Dyoillda), a szorkesztősog (specziális-utcza. Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. A hirdetési dij előre fizetendő. Az italmérési regale. (Xy. Az anyagi művelődés egész proeessusa elárulja, hogy az megkötő nyűgeinek szétszakítására, teljes felszabadulásra törekszik. A földmivelés, ipar és kereskedelem egymásután vetették le ama lánczokat, melyek szabad kifejlésöknek útjában állottak. A termelés tényezői (a természet, a munka és a töke,) elvképen már rég követelte szabad érvényesülési alapra fektettetvén, eredményeikben ott. hol életre való népek kezébe jutottak, valóban csudákat müveitek, és általok egyes államok szellemileg és anyagilag hatalmasakká, irigyeltekké lettek. Hazánk még a kibontakozás, az örökös vajúdás átmeneti korszakát éli, — még messze van a czél, a megállapodás, annál is inkább, mivel népiiDk kedvencz foglalatosságát eddigelé még mindig inkább a földmivelés és állattenyésztés képezi, — az anyagi művelődés egyéb ágai, az állam és társadalom karöltve foganatosított törekvései daczára, nem tudnak a lehetség állapotából a lét állapotára emelkedni, nem tudnak maguk iránt általános érdekeltséget és elismerést kelteni. Az anyagi fejlődés ezen kedvezőtlen folyamatának kétségtelenül nagy társadalmi okai lehetnek, melyeknek kutatását azonban ezen alkalommal mellőzzük — de úgy hiszszük nem csalódunk, ha azok közé még a fennálló regálékat, az u. n. kir. kisebb haszonvételeket, köztük pedig az italmérési regálét is soroljuk, a menynyiben ez utóbbi dr. Schuierer Gyula szerint a mai forgalom terén egy lejárt feudális korszak káros maradványának tekintendő, mely boraink belföldi értékesítését akadályozza. — ellenben a külföldi sört megtűrvén, a belföldi serfözést, ezen fontos és jövedelmező hazai ipart megrontja, a szeszgyártást és kereskedést, valamint az ipar korlátlan fejlődését akadályozza. Az italmérési jog, mely alatt egyeseknek valamely község határában, kizárólagosan gyakorolható korcsmáltatási, vagy italmérési jogát, kell értenünk, — kezdetben nem volt regale, a mennyiben az az úri jog folyományának, tartozékának tekintetett. S csak később kezdetett a kir. priviligiumok által, egyeseknek v. községnek adományoztatni, s evvel a regalitás fogalma alá vonatni, azonban természetesen a nemes ember törvényben gyökerező jogainak épségben tartása mellett. Ha tehát pl. egy község kir. priv. alapján italmérési jogot nyert, a nemes ember e czimen adót nem fizetett. A földes urak kezdetben fölötte szigorúan éltek e joggal, a mennyiben nem csak, hogy jobbágyaik borára az elővásárlási jogot tartották fel maguknak, hanem boraikat jobbágyaik által mérették ki. — E jog később azon intézkedés által szelidittetett, hogy egyrészt megengedtetett a jobbágyoknak saját boruk fogyasztása és egy meghatározott idő alatt — még pedig ott, hol a jobbágyoknak bortermelő helyük nem volt, szt. Mihály naptól karácsonyig, a hol pedig bortermelő helyük volt, szt. Mihály naptól szt. György napig, idegen bornak behozatala is. Utóbb a fenti időszak alatt a jobbágyoknak saját termésű, sőt idegen bornak kimérése is meg lön engedve, — 2 frt dij lefizetése mellett pedig a jobbágy jogot nyert egész éven keresztül páliukát főzni, de nem egyúttal kimérni. Mely szokás az 1836 : VI. tcz. által továbbra is nagyobbrészt föntartatott. Az 1853. évi márczius 2-iki patens bár megígéri ezen jog szabályozását, azonban kimondja, bogy a korcsmálási jog tekinte- tébeu az eddigi szokás szolgáljon zsinórmértékül. Újabb törvényhozási müvünk Dines e téreD, bár annak szabályozását mind sűrűbben hangoztatni halljuk. — legfelebb egyes rendeleteket találunk, melyek toldozzák-foldozzák a mindinkább kirívóbbá váló hiányokat; de az kétségtelen, hogy az italmérési regálé által előidézett rendezetlen, és a nemzetgazdasági elvekbe homlokegyenest ütköző állapot, csak e korlátnak törvényes megszüntetése, — természetesen a jogosultak teljes kárpótlása mellett, ■— tehát megváltása által, fog véget érni. Az italmérési jog körül azonban számtalan visszaélés merül fel, melyeknek megszüntetése végett rendelitek adaitak ki, több iz ben, melyek a bor kimérése, lepecsételt palaczkokban árulására stb vonatkoztak, a nélkül azonban, hogy azok által egységes szabályozás éretett vo!na el — Erdélyre nézve külön gyakorlat szen- tesittetvéu, sőt általuk a nép a törvényes rendeletek áthágására csábittatván, a corruptio terjesztésére alkalmúl szolgáltak. A bajok orvoslását volt hivatva eszközölni egy 1876. évi decz. 31-kén kelt belügyminiszteri rendelet, melynek egyik pontja szerint a bortermelők palaczkokban eladandó saját boraikat — nehogy saját pecsétük alatt mások borait kimérjék, — legkésőbb szüret után hat hét alatt és minden esetre az eladás megkezdése előtt az illető község elöljáróságának bejelenteni tartoznak, és a bort csak azoD községben árulhatják, hol rendesen laknak, ha ott saját borpinczével is bírnak, melyben maguk termelte boraikat tartják és kezelik. Intézkedett továbbá ezen rendelet füszerárusok által palaczkokban eladható bornak föltételei iránt. A szesz árulására nézve rendeltetett, hogy a kereskedők az iparosoknak mesterségük folytatására, vagy másoknak házi czélra legalább 30. Reaumur fokot tartalmazó szeszt is adhatnak el, de csak zárt. kellőleg lepecsételt oly palaczkokban, melyek azon fölül még a gyáros, vagy eladó kereskedő czimével vannak ellátva; az ily palaczkok félliternél kisebbek, és egy liternél nagyobbak nem lehetnek. A regálé megcsonkitóira rendeltetett, hogy első esetben a csapon levő hordók és kimért folyadékok elkoboztassanab, ismétlés esetén az elkobozás 100. ft. pénzbirsággal súlyosittassék, harmadiz- ben pedig az illetőtől az engedélyezett szesz-árulási kedvezmény elvonassék. Helyesen mondja ezek alapján dr Schnierer Gy. fentebb idézett értekezésében, hogy „törvényeink az italmérési regálét nem állapították meg, hanem csak inkább kellő határokba szorították; hogy törvényeink a sör és pálinka regálét nem is említik : a szesz pedig csak újabb időben került a tiltott kimérés fogalma alá; hogy tehát az egész regálé jognál bátran lehet állítani, miszerint a bormérési jog a földesúri túlkapásból eredt és csak visszaélés által terjesztetett ki egyéb italokra; továbbá, hogy ezen jog eleintén csak korcsmáltatási jognak tekintetett, de később valódi egyedárusággá fajult; hogy ez által a szabad forgalom, a kereskedés ép úgy, mint az ipar roppant mértékben akadályoztatik, elnyomatik; hogy a külföldi sörnek árulása a honi gyártás kárára elöuybeu részesül; és végre hogy a jogcsonkitásoknál kifejlődött kijátszási viszketeg és e részben ügyes fogásokra törekvés, az ebből eredő kölcsönös elkeseredés, czivódások, az általános erkölcsiségre nézve is káros hatásnak,^*'és hogy mindezeknél fogva ezen elavult, és a korszellemmel ellentétes jognak, lehető legrövidebb idő alatt törvény általi megszüntetése igen kívánatos. Utasítás a névmagyarosításhoz. 1. Az anyakönyvi kivonatról. A névmagyarosításhoz kivétel nélkül anyakönyvi kivonat (keresztlevél, születési bizonyítvány) kívántatik. Ha egy apának több gyermeke ugyanazon anyakönyvbe van bevezetve, ?akkor nem szükséges minden gyermekről külön anyakönyvi kivonat, hanem egy ivén együtt mindnyájáról az úgynevezett „családi értesítő“ is elegendő. 2. A bélyegről. A bélyeg 50 kr. minden nagykorú személy,
