Eger - hetilap, 1882
1882-02-16 / 7. szám
62 lami közép-ipartanodánál ösztöndíjak alapítására. Véleményadás végett a városi tanácsnak adatik ki. Olvastatott Ilevestnegye bizottságának f. évi 22. számú végzése, melyben tudatja, hogy a közmunka- s közlekedési miniszter, az egri általános ipartársulatnak, Egertől, Felnémet, Szarvaskő, Mónosbél és Apát falván át, anádasdi vasútállomásig vezetendő vasútra az előmunkálati engedélyt megadta. Tudomásúl vétetik s közzététel végett a városi tanácsnak kiadatik. Hevesmegye bizottsága, „Eger város árvaszéke részére készített pótszabályrendeletet“ „az egervárosi bor-alkusz ügy rendezéséről“ továbbá a „bőr és rongy raktározására“ vonatkozó szabályrendeleteket jóváhagyva leküldi. Felhasználás s alkalmazkodás végett az illetőknek kiadatik. Olvastatott, idősb Kelemen Pál és érdektársai, mindnyájan egri hatvan 1-sö negyedbeni lakosok, s volt fertálymesterek kérelme, mely szerint a negyedükben jan. hó 29-én végbe ment fertálymesteri választást megsemmisítve, újválasztás elrendelését kérik. Miután az ügyiratok, úgy a tárgyalás alkalmával felmerült adatokból azon meggyőződésre jutott e testület, hogy ez ügynél oly kérdések merülnek fel, melyeket vizsgálat nélkül, egyszerű határozattal elintézni nem Ebet; nevezetesen, jogositott-e a szolgálatban levő s a kijelölést teljesítő fertálymester a vál sztás vezetésére, a kiküldött városi tisztviselő szavazásra vagy sem ? a kijelölési jogot korlátlanul, vagy korlátolva gyakorolhatja-e a szolgálatban lévő fertálymester? jogosult-e a fertálymesterek többsége arra, hogy velük hasonló joggal, s szavazattal biró volt fertálymester társuk egyné- melyikétöl a szavazatot megvonják? ennélfogva a vizsgálat elrendeltetik, 8 foganatosításával a városi tanács megbizatik. A hatvan Il-ik negyedben megejtett fertálymesteri választás, melyszerint Gál Mihály választatott meg 1882-ik évre fertálymesterül, helyben hagyatott. Végül a magyar szent borona veres-kereszt-egyletébe Eger városa egyszer mindenkorra adandó 50 frt alapitványnyal belépett. Iskolai takarékpénztár. Az iskolai takarékpénztárakról sokszor hozatott nyilvánosság elé oly nézet, mely azok káros voltát akarta kimagyarázui. Az idő teljesen megsemmisítette érveiket. Nem tartom szükségesnek ezen most már testté lett eszméről hosszabban Írni; részint, mert ez eléggé meg'van vitatva, résziut azért, mivel arról minden ember több vagy kevesebb mérvben megvan győződve. Hogy ez igy van: bizonysága az, mikép Tiszafüreden rövid idő alatt 26 gyermek 22 frt 70 krrai megvetette alapját az iskolai takarékpénztárnak. Ez esemény örvendetes annyival is inkább; mivel a szülék között hódított nagymérvben az eszme, — mennyiben a betevő gyermekek között sok van olyan, kiti még iskolába sem járnak, g a szülék kezdették el az ügyet, melyet folytatni s befejezni gyermekeiknek hagytak föl. Gyermekeik érdekét jól felfogó szülék, hiszem, seregeim fognak e zászló alá, melyre e szó van Írva: takarékosság. Ligárt János, kezelő tanító. Politikai heti szemle. A porosz egyházi törvényjavaslat tárgyalására kiküldött 21-es bizottság ülésén Windhorst meginterpellálta a kultusz- minisztert, hogy mily állást foglal a kormány a májusi törvények revíziójával szemben, vájjon folytat-e ez ügyben tárgyalásokat a római szentszékkel, szándékozik-e erre vonatkozó javaslatot terjeszteni a képvÍ8elöház elé? Goszlesz miniszter kitéröleg válaszolt: Scblözer — úgymond — csak a mostani előterjesztések tárgyában alkudozik a Vatikánnal, noha messzebb menő meghatalmazása is van. A revízió reménye nincs kizárva, de egyelőre a kormány rakaszko- dik csupán a diskreciónárius meghatalmazáshoz. Jogosulatlan Windt- horst azon aggodalma, hogy a kormány nem akarja a revíziót, mert átaláoosságban nem utasítja vissza egy össz-revizió eszméjét. — Ez a válasz a centrum vezérét és pártbiveit nem elégitette ki. Windhorst igy szólott: Olyan papok segítségével, a kik kancsuka alatt állanak, nem lehet megakadályozni a lengyel nemzeti mozgalmat. Elismerem, hogy a haladópárt fordulni készül. A német nép kívánja a culturharcz megszüntetését, a nalionalliberalisok sem maradhatnak tehát soká a küzdelem terén. A culturharcz meghalt, csak el kell temetni. Windhorst bejelenti ezután, hogy ismét kívánni fogja a misézés, a szeutségkiszolgá laias megengedését, és akkor meg akarja látni, hogy a ház melyik parija szereti a békét. A vitából kiderült, hogy a porosz képviselöház, valamint a birodalmi gy ülés minden pártja hajlandó a májusi törvények módosítására. Ha a kormány ölbe tett kezekkel mozdulatlan marad e nyilatkozatok után is, egész Európa látni fogja, hogy a kormány átalaban nem kívánja a békét. London, febr. 7. A parlament ülésszakának megnyitása. A lord kanczellár által felolvasott trónbeszéd ezeket mondja: A viszonyok a külföldi hatalmakkal szívélyesek. A királyné egyetértve Francziaországgal kiváló figyelmet fog fordítani Egyptom ügyeire, a hol fennálló egyezségekből külön kötelezettségek súlyosodnak reá. A kormány kereskedelmi szerződés kötése végett folytatja az alkudozást Francziaországgal. A királyné igen nagy súlyt fektet e két ország benső baráti viszonyára — A trónbeszéd constatalja, hogy Írország állapota kezd javulni. Végül több törvényjavaslatot sorol elő, melyek a parliament elé foguak terjesztetni. India belsejében és északnyugati határán helyreállott a béke ; a kormány tehát újra megkezdheti a közjót előmozdító munkálatait. A Transvaalországgal kötött szerződésnek hihetőleg előnyös eredménye lesz. A trónbeszéd sajnálatát fejezi ki a Bazutaország- ban pusztító mozgalom fölött. A kereskedelem bent és kint javul, noha az állami jövedelmek még nem szaporodtak eléggé. Írországban alkalmazták a parliament által megszavazott rendkívüli meghatalmazásokat, hogy a rendet helyreállítsák. A grófságok további fejlesztésére vonatkozó trvjavaslat nem fog Írországra kiterjedni. Az angol parlament mindkét házában a felirati vita s az első ülések élénk összeütközésekre adtak alkalmat a pártok közt. Az esküt megtagadó Bradlaugh ügyében az alsóház kimondá, hogy az ügyszabályok gyökeres módosítására utasittatik a kormány. E gyökeres reformok sorában értendő a „cloture“ behozatala is, mely a szólási jogot korlátozza, mert jogot ád a többségnek, hogy szavazással bármikor befejezhesse a vitát. A felsöház főleg az egyp- tomi kérdéssel foglalkozott s a felirati vitában élénk szópárbaj támadt Salisbury és Granville lord közt; ez utóbbi a kormány nevében oda nyilatkozott, hogy Anglia az egyptomi viszályt nem akarja élére állitni, de a függő kérdéseket Európa többi hatalmaival egyetértöleg oldja meg. Az angol felsöház ban az oroszországi zsidóüldözésekre vonatkozó fölszólalás alkalmával oly intermezzo fordult elő, a a mely bennünket is érdekel. Granville külügyminiszter azt felelte ugyanis az interpellation, hogy Anglia is visszautasította mindenkor a beliigyeibe avatkozókat és például említette, hogy az angol kormány Sahwarzenberg két jegyzékét, a melyekben követelte a lázadók kiutasítását, válasz nélkül küldte vissza. Salisbury ügyetlennek találta ezen eset fölmelegitését, mert azt lehet belőle következtetni, hogy a kormány ellenszenvvel viseltetik Ausztria-Magyar- ország iránt. Granville ekkor kijelentette, hogy ö nem ellenséges hanem a leg barátságosabb érzelmeket táplálja monarchiánk iránt Salisbury azt felelte, hogy ö hisz a külügyminiszter szavaiban, de fölszólalt, mert az a cabinet, a melynek Granville tagja, abban a a birben áll, hogy ellensége Ausztria-Magyarországnak. Róma, febr. 9. A képviselöház folytatta a proportionalis szavazás tárgyalását. Depretis kormányelnök hangsúlyozta a pro- portionáüs szavazás elfogadásának szükségességét, még pedig abban a mértékben, a miut azt szükségesnek elismerték; ez megszünteti a lajstromos szavazásnak azon egyedüli hiányát, hogy fölöttébb exlusiv jelleggel bir. A ház 216 szavazattal 139 ellenében — 5 képviselő nem szavazott — elvetette a Tajáni által indítványozott napirendet, mely azt mondja, hogy a proportionális szavazás meghamisítja a lajstromos szavazás törvényes eredményét. A montenegrói fejedelem összehívta jan. 18-ra és 19-re Danilovgrádba tisztjeit, 8 felolvasta elöttüü az általa szerkesztett „utasítást.“ a mely kiváltképcn hangsúlyozza, hogy a montenegrói seregnek védelmi hivatása van és hogy Montenegrónak szüksége van a békére. Nekünk — mondja az utasítás — meg kell tanulnunk a humánus hadviselést, mert a béke segítségével javíthatjuk sorsunkat és a héke nag) on szükséges eivilisálásunkra. Továbbá igen meleg rokonszenvvel emlékezett meg a fejedelem Oroszországról; más helyen nem kevesebb melegséggel arról, bogy a hatalmas osztrák-magyar mouarchia és nagylelkű uralkodója iránt hálás ragaszkodással tartozik Montenegro. Az utasítás fölolvasása után beszédet mondott a fejedelem. Megemlékezett a herczegovinai zavargásról és kijelentette, hogy Montenegrónak teljesítenie kell nemzetközi kötelességeit és haladatosnak kell lenni az osztrák-magyar monarchia számos jóakaró tetteiért és barátságáért. Vannak többen önök közt, mondta a fejedelem, a kik azt felelhetnék, hogy mi mindenkor segítettünk herczegovinai testvéreinknek, tehát most
