Eger - hetilap, 1882

1882-02-09 / 6. szám

57 forgó-pisztolyt nemsokára négycsövű „golyószóró pisztoly“-lyal fog­ják helyettesíteni, melylyel 40 lövést lebet egy perez alatt tenni s mely önmUködöleg távolítja el az tires hüvelyeket. — Svájcz egyes vidékein a hosszú szárazság naey vízhiányt idézett elő. A tavak, folyók vízállása még soha sem volt oly ala­csony, mint jelenleg. Thössz, a Kajna egyik mellékfolyója, mely igen terjedelmes kerületet lát el vízzel, most teljesen kiapadt, mi oly tünemény, mely az év ily szakában még talán soha sem fordult elő. — .Az erdészek oklevele. A földmivelési m. kir. miniszter ér­tesítette az összes törvényhatóságokat, hogy az erdészeti állam­vizsga sikeres letételéről az illető vizsgáló bizottság által kiállított oklevél, annak tulajdonosát azon joggal ruházza fel, hogy adójának a virilesek listájában kétszeres beszámítását követelheti. ■— A testi büntetés Angolországban. A civilizációt terjesztő Ang­liában még folyton dívik a testi büntetés, még pedig nemcsak a tengerészeti hadseregben — hol parlamenti felszólalások daczára sem voltak hajlandók eltörülni a barbár korbácsoltatást — hanem a börtönökben is. — Az ebdüh gyógyítása. Gastel nevű 82 éves erdész közöl egy mindig biztos szert a dühös ebmarás következményei ellen. E szer abból áll, hogy a seb meleg boreczettel és langyos vizzel jól kimosandó, s azután tiszta ruhával megtörülendö, végre a seb­be nehány csepp chl rvizsav (Clorwasserstoffsaure) csepegtetendő, mely a dühös eb nyálának mérgét megsemmisíti. — Nyitray Eőwjflevelet ir Amerikából New-Yorkból, melyben a következőket mondja: „Mellesleg felkérem a tiszt, szerkesztő urat, szíveskednék b. lapjában a népet arra inteni, hogy télire és télben ki ne vándoroljon, mert, a legnagyobb szükségnek nézne itt eléje. Ha valakinek éppen kedve tartja idegen földön szerencsét próbálni, úgy jöjjön tavaszkor, midöu a mezei munkálatok kezdődnek. To­vábbá nehogy az ügynökök rábeszélésére hallgassanak, hanem je­gyeiket a hamburgi vagy brémai föügynökségben vegyék meg. hol meg nem csalatnak; de meg pénzeiket ne váltsák be útközben, mert ez is veszteséggel járna.“ — A trieszti kiállítás. A budapesti kereskedelmi és iparka­mara tudomására hozza az érdekelt kereskedő- és ipavos-köröknek, hogy az 1882-ben Triestben tartandó általános kiállításra a kama­rai kerületben lakó kereskedők és iparosok részéről, kik a kiállí­tásban, mint kiállítók részt venni akarnak, bejelentéseket elfogad és azokat a triesti kiállítási bizottsághoz eljuttatja. Egyszersmind ér- tesittetnek az érdekelt körök, hogy a bécsi keleti muzeum igazga­tója a triesti kiállítás alkalmából t. évi február hó 2-dik felében na­gyobb körutat szándékozik tenni a délkeleti és keleti szomszédor­szágokba árumustrák és üzleti informatiók gyűjtése végett. A meny­nyiben a hazai kereskedő és iparos-körökből valakinek a köruta­zás czélja tekintetéből specialis óhajtásai volnának, a kamara kész azokról a bécsi keleti muzeum igazgatóját értesíteni, ki maga ajánl­kozott az ilyen óhajtások figyelembe vételére. Mindkét ügyet ille­tőleg bővebb értesítés nyerhető a kamara irodájában (M. V. u. Uj tőzsde épület) a délelőtti órákban. — Nagy rablás. Fischer bajai lakostól 275,000 forintot elra­boltak. E rablásról a következő részleteket írják Bajáról: Városunk leggazdagabb bankárját: Fischer Márkot tegnap este 6 órakor a legvakmeröbb módon kirabolták. Az elrablóit összeg több százezer forintra rúg. Az elrablott pénzből 271,365 forintot ugyer.ez nap éj­félkor megtalálták Mélykuton. Engländer Sámuel és Márk András rablóknál volt, kiket a legnagyobb erélylyel és ügyességgel kerí­tettek kézre. Nem rendes módon bántak el a rablók a megtámadott bankárral, kit kényszeríteni akartak, hogy öngyilkossá legyen. Ugyanis amint berontottak hozzá, pisztolyt szögezve mellének kény- szeritették, hogy foszfor oldatot igyák, s mikor ivott, boxerrel le­ütötték. Meg voltak győződve, hogy Fischer meghal magától is, de csalódtak, mert a bankárt valószínűleg sikerül életben meg­tartani. — Az országos magyar iparegyesület igazgatósága az 1884. évre tervezett országos kiállítás érdekében az ipartársulatokhoz január végén a következő körlevelet intézett: „Az alulirt magyar iparegyesület megfelelni kívánván a hazai iparosok régóta hangoztatott és különösen a II. orsz. iparos gyűlésen egyhangú határozatkép kimondott abbeli közóhajának, miszerint Budapesten mielőbb egy valódi nagyobbsza- bású országos kiállítás hozassék létre, — a szükséges előmunká­latok megtétele után ez ügyben megtette a szükséges kezdeménye­ző lépéseket. A kiállítás, a tervezet szerint, 1884. év nyarán fog megtartatni, és az ipar minden ágaira, ezenkívül pedig lehetőleg a mezőgazdaságra és képzőművészetre is ki fog terjedni; — de mind­ezen ágakban csak a hazai termelés tárgyai bocsájtatnak versenyre. Midőn ezt addig is, mig az előmunkálatok teljes befejezésével a kiállítás végleges tervrajzát közölhetjük, tudomásra hozni szeren­csések vagyunk, el nem mulaszthatjuk a tervezett vállal >t nagy fontosságát különösen ajánlani. Ha a mindenféle sürü egymásután­ban rendezett vidéki, kerületi és részben országos kiállítások azt bizonyítják, hogy a közvélemény a kiállításokat az ipar-fejlesztés egyik leghatályosabb eszközének tekinti: bizonyosan kétszeres fon­tossággal bir egy oly kiállítás, mely az ország szivében, az itt ren­delkezésre álló tetemes anyagi és szellemi erők igénybevételével, az ország minden vidékére való tekintettel, mint valóságos orszá­gos kiállítás hozatik létre, 8 mely épen e körülményeknél fogva, százezerekre menő látogatókra számíthat. Miután a kezdeményező iparegyesület tiszta czéltudatossággal arra törekszik, hogy a kiállí­tás a hazai iparnak minden tekintetben teljes és lehetőleg imposans képét nyújtsa, s ez által egy nagy, hóditó lépéssel előbbre vigye a hazai iparosság azon közóhaját, hogy fogyasztó közönségünk szükségletei fedezésénél a hazai iparhoz forduljon; és miután a ki­állítás főhivatású e szerint az leend, hogy első sorban az iparosok üzleti érdekeit juttassa érvényre : az összes hazai iparosok osztat­lan támogatására annál inkább számíthatni, mert e kiállítás egy­szersmind kedvező alkalmul fog szolgálhatni az iparosság közszel­lemének és az érdekazonosságon alapuló testületi kapcsolatoknak szorosabbra fűzésére. Nehogy a tervezett nemzeti horderejű vállalat e föfonto8ságu czélja egyes vidékek vagy termelési ágak elmara­dása által megcsonkittassék, — az iparosság szellemi vezetésére hi­vatott szaktestületeknek egyesült erővel arra keilend törekedni, hogy az erők elforgáesolása és a kiállítók kifárasztása lehetőleg meggá­toltassák, hogy a közbeeső két év alatt semmiféle olyan nagyobb kerületi vagy országos kiállítás ne rendezgessék, mely az iparosok anyagi erejét és fáradozását nagyobb nemzeti kiállításban leendő részvéttől visszatarthatná.“ — A fiumei uj kikötőnek ivóvízzel ellátása. Az uj kikötőnek nyugat felé való kiterjedésével mindinkább elégtelennek bizonyul­nak az Adamich mólón levő ivóviz-kifolyások a hajóknak vizzel való ellátására. Hogy az uj kikötő mindinkább érezhetőbbé váló vízhiányán segittessék, a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztérium helybenhagyta a k. tengerészeti hatóság ré­széről bemutatott azon tervezetet, mely szerint a Zichy-móló víz­vezetékkel elláttassék. A tervezet szerint a Persichféle telken létező források legerösebbike, a sziklából való kiömlésénél, köme- denezébe lesz vezetve. E forrás, mely a városi hatoság részéről e czélra átengedve lett, másodperczenkint körülbelöl 60 liternyi vizet ad, mi nagyban felülmúlja azon vízmennyiséget, melyre e vízveze­téknél szükség lesz. A forrásvíz 25 czentiméternyi vastagságú vas­csöveken át a Zichy móló tövéig fog vezettetni, melynek két (azaz keleti és nyugati) oldalán egy-egy kifolyás lesz alkalmazva, mely egyenkint körülbelöl 3 liternyi vizet fog szolgáltatni másodperczen­kint, vagyis 10 tonnát óránkint. Azonkívül egy vékonyabb cső a Zicby-móló tengelyén végigvezetve, a vizet a II. sz. tárig fogja vezetni, honnan szivattyúkészülék segélyével, az „ Adria“ és „Lloyd“ hivatalai, valamint a Zichy-mólon elfoglalt munkások ivóvízzel lesz­nek ellátva. Egy másik vezeték a II. rakparton a VI. sz. tárig fog vezettetni. G. M. — Az angolok tiltakozása az oroszországi zsidó heczczek el­len. Febr. 1-én, a Mansion-House roppant termében óriási közönség gyűlt egybe, hogy meetingen tiltakozzék az oroszországi antisemita heczczek ellen. A meetingben sem zsidók, sem conservativek nem vettek részt, nehogy a tüntetés politikai jelleget öltsön. Az elnöki tisztet a Lord-Mayor teljesítette; mellette foglaltak helyet Manning bibornok, Burdell báróné, London püspöke, Farrar kanonok, s az Anglikán egyház számos kitűnő lelkésze. Az első szónok Shaftes­bury lord, azt mondá hogy Anglia époly kevéssé gyűlöli Oroszor­szágot, mint hogy nem fél szemére hányni a hatalmas czárnak, hogy a zsidók ellen végbe vitt borzasztóságok, ha az érkezett hí­reknek csak tizedrésze is igaz, megbecstelenitik Oroszországot. London püspöke hangsúlyozta, hogy minden angol polgármesternek kellene összehívni hasonló meetinget, s hogy e heczczek szégyenét érezni kell minden kereszténynek. Manning bibornok nem foghatja föl a németországi antisemita beczczeket sem, s elitéli ép úgy, mint az oroszországiakat. Nagy föltünést keltett, midőn Manning bibor­nok kijelentette, hogy ö bebizonyítja a hivatalos orosz okiratokból, hogy az orosz hatóságok nemcsak, hogy nem sajnálják a kegyet­lenségeket, de sőt maguk közvetlenül előidézik. Ezután hivatkozik Ignatiew gróf ismert rendeletére, mely a zsidók helyzetét még el- nyomottabbá teszi, 8 nem az ö részükről esett áldozatokat sajnálja, de épen esetleg pórul járt gyilkosaikat. — A képzőművészeti társulat igazgató választmánya legutóbbi ülésén tárgyalás alá vette több fővárosi művésznek azt a kérelmét,

Next

/
Oldalképek
Tartalom