Eger - hetilap, 1882

1882-11-23 / 47. szám

447

jönni az idő, midőn kinevezett hivatalnokokkal kell kormányozni; mert tagadhatatlan, hogy sok vidékén az országnak hiányoznak azok az elemek, melyekkel az eddigi rendszer fentartható. De az első feladat az, hogy szabassék meg -a qualifikáció, azután nyuj- tassék az anyagi mód arra, hogy az adminisztráció hivatásának megfeleljen. Ha e kettőnek megadása után sem felel meg: csak akkor jöhet el ideje, hogy az egész rendszerrel szakítsunk.

E hó 18-án a képviselőház megkezdette a köztisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalását. Az 5. §-nál ismét hosszabb vita keletkezett, melyet Mocsárinak az az indítványa idézett fel, hogy a törvényhatósági választott tisztviselőkre a törvény rendelkezése ki ne terjesztessék. A ház ezt a szakaszt is változatlanul elfogadta. Ezután a törvényjavaslat tárgyalása félbeszakittatván, a kérvények vetetettek tárgyalás alá, melyek mind a kérvényi bizottság javaslatai értelmében intézteitek el.

A következő két nap a tisztviselők minősítéséről szóló törvényjavaslatnak több szakasza, beható viták után, lényegtelen módosításokkal, elfogadtatott.

T^HCZ^L.

Az eredeti.

E szóban : eredeti, az önállóság s az idegen behatás kizárásának fogalmát jelezzük. Az eredeti : vegyületlen s mivel az eredetiségben a lényeg a maga valóságában nyilvánul, tehát az eredeti érdekes is, mert a lényeg megismerésére vezet. Kifejtett eredeti eszmék, gondolatok megismertetik szerzőjük jellemét, annál is inkább, mert az eredetiséggel többé kevésbbé az őszinteséget is összekapcsoljuk. Az eredetiségnek tehát éppen milyen nagy a jelentősége, olyan nagy a köre is. Bárhol lép fel az eredetiség, az emberre nézve kellemes hatást gyakorol, tetszést okoz. Komoly dolgokban meglep s tiszteletet gerjeszt, vig dolgokban nevetésre ingerel. Éppen azért az eredetiség épp úgy forma a tragikum részére, mint a komikuméra. A hatásának csirája azonban minda- kettőn kívül van, t. i. a vegyületlen tisztaságban. Jelen czikk azonban az eredetiséget csak egyik oldaláról kívánja tárgyalni, arról t. i. melyben a komikum, a furcsa nyilvánul.

Az eredeti: hamisítatlan. Az eredetiség tehát annál tisztábban mutatkozik, minél kevesebb befolyást lehetett az embernek felvennie. így pl. az eredetiség nagyobb mértékben nyilvánul a népnél, mint a műveltebb osztályban ; sőt a nép komikuma csak- nepi egyedül az eredetiségben nyilvánul. Minél közelebb áll az ember kifejletlen állapotához, annál inkább mondjuk eredetinek komikumát. A gyermekek, a kis bébék eredeti eszük járásával, ötleteikkel megnevettetnek. Ugyan igy a furfangos eszű pór. S mondhatjuk, hogy e tekintetben a mi népünk, a magyar, eleven eszével nem utolsó helyen áll. Számtalan adoma forog közszájon, mely ezt bizonyítja. Elismert dolog, hogy a magyar népben megvan a természetes ész, mi pedig az eredetiségnek alapja. S éppen ez a természetes ész, mely felismeri a helyzetet s körülményeket, s mindenből tud nevetséget csinálni, volt oka annak, hogy bármily sanyarú helyzetben el nem veszté önbizalmát, s a nyers erőt észszel mindig tudta ellensúlyozni. A búsemlékű Bachkorszak- ból tömérdek adománk maradt fel, mert a nép túljárt hivatalnokai eszén, s nevetség színében tünteté fel őket.

Az úgynevezett észjárás, mely szerint a gondolat sajátságos utakon kering, s különös ötletekben nyilatkozik, eltéríti a különböző fajú népeket egymástól. S ez észjárásnak legközvetlenebb nyilvánulásait látjuk az illető nép nyelvében, beszédében. Az angolok a mise közben mondani szokott hoc est corpust úgy tanulták meg, hogy hókuspókus. A nagyúr, a b u r g- gra f, a magyar nép előtt csak p o r k o 1 á b-nak állhatott be, mark-graf meg markolá b-nak. Számtalan ilyen jelenség van, mely hamis analógián vagy etymologián alapszik, de a nép előtt kedves, mert nevet rajta, s a gondolat eredetisége néha meg is lep. Mikor király a bolha ? Mikor mászkirál. Néha a ló is János, t. i. bojtor-jános. Melyik fa nem ég el a tűzben ? A tréfa. Gondoljunk aztán azokra az elnevezésekre, miket különösen falun hallhatunk. Mert falusi népünknél megvan az a népszokás, mit különben Arany is megénekelt, hogy mindenkinek nevet ad azonkívül, „mit az apja adott neki, meg a papja.“

Az eredetiség a nép gondolkodásában még a vallási dolgoknál is mutatkozik. Vegyük pl. az ördög alakját. Az ördög általában félelem tárgya volt mindig a népnél, mint olyan alak, ki az ember elvesztésére törekszik. A magyar nép az ördögöt egy furfangos eszű ártalmasnak képzeli, de nem fél tőle, és legnagyobb diadala, ha az ördögöt is sarokba szorította. Gondoljunk csak , arra az ördögre a kit a kútba zártak el egy kerek kővel, aztán arra, a ki után egy debreczeni diák a téntás üvegét vágta, a mitől az aztán fekete is lett. Mindezekről regélnek a népmesék. Különben mellékesen még azt is megemlíthetjük, hogy a magyar nép ősvallásában is szorosabb viszonyba igyekezett lépni a vallás alakjaival, s ezt a viszonyt később is feltárta. A legfőbb lény az Isten: magyarok istene; az Ármány és a manók furfangossága ellen a nép nem félelmet akart kifejteni, hanem hasonló furfan- got, hogy őt kijátsza, s ezt átvitte az ördögre is. Ezt a szorosabb viszonyt, hogy úgy mondjuk családiasságot első királyunk valóban szép érzékkel fogta fel, midőn Magyarországot Védasz- szony pártfogásába ajánlá. Mindezt jelen alkalommal mellékesen hoztuk fel. •

Az eredetiségben rejlő humort minden nép személyesíteni törekedett. így származtak aztán az úgynevezett eredeti íiczkók, mint a néphumornak állandó képviselői. A nevük ezen íiezkóknak, (valóban jellemző körülmény) vagy valami kedvencz nemzeti étel, vagy ital, vegy pedig valami fűszer, a keresztnevük pedig mindenkor János. Nincs különben! John Pudding az angolnak, a kedvencz pudding étel után; Jean Potage a franczíának, ki az italnak adott elsőséget; az alapos német már Hanswurstnak nevezte, a barbárnak keresztelt magyar meg Paprika Jancsinak, vagy Borsszem Jankónak. Mintha azt akarná mindez kifejezni, hogy a jól étkezésben, vagy másban rejlik a legnagyobb humor; vagy ha nem legnagyobb is, de legegészségesebb mindenesetre.

A színészet kezdőkorában ezeknek az eredeti íiezkóknak nagy szerepük volt. Ok voltak a komikum egyedüli képviselői. S dicséretükre legyen mondva, meg is feleltek ebbeli feladatuknak; a tárgyat ugyan nem igen válogatták, hanem mindenből nevetséget csináltak. Trágár, frivol, triviális mindegy, csak nevessenek rajtok. Azért is legtöbb súlyt fektetnek a külső megjelenésre. Mindezek manapság, a müveit Ízlés korában túlhaladott dolgok, nagy részt az alsóbb nép előtt is, mert ma már az eredetiségben rejlő humort is máskép fogjuk fel, és máskép élvezzük. Abban a régi ruhában élvezhetlenek a mai közönség előtt a színpadon. Ma a helyzet komikuma meghajlik a jellemé előtt, de azért el nem marad. Shakespeare eredeti ficzkóul Jolin Falstaffot állitá színpadra, s ez az az ember, kinek csak meg kell jelennie a színpadon, s a közönség már kaczag. Még csak a száját mozdítja, hogy beszélni kezdjen, s már is tudjuk, hogy valami szörnyű nevetségest akar mondani, a mit csak az ő furfangos esze gondolhat ki.

Jóllehet a komikus eredeti, némely alakjában sérti a ,jó Ízlést, de még sem annyira, mint a durva, vagy úgy mondjuk kiszámított, s csak egyedül ily czélra összeszedett otromba élezek sokasága. Mokány Bérezi alakja mindamellett is, hogy különösen az utóbbi időben túlságokra vetemedett, mindig népszerű marad. Mert róla azt mondjuk, hogy eredeti ember, s az eredetiségnek mindenkor megvan a varázsa.

Ennyit a néphumorról, mely eredetiségben nyilvánul.

Énekes Imre.

Elkésett gyászjelentések.

Nem rég említették e lapok, hogy K ii r t h y Jenő elbeszéléseinek második kiadása jelent meg. Az Egei' olvasói közül bizonyára sokan emlékeznek még e névre. Könnyed, szellemes elbeszéléseit gyönyörrel olvasták, s még inkább meghatóan szép, panaszos hangú dalait. S meg vagyok győződve: nem csak nekem tűnt fel, hogy a tehetséges költő, kinek e vidéken már népszerű neve volt. egyszerre elhallgatott. Elhallgatott hirtelen, váratlanúl — már vagy nyolez év előtt. Én e váratlan elnémulás okát abban kerestem, hogy elbeszéléseinek első kiadását a nagy újságok napszámos kritikusai olvasatlanúl leszidták.

.Tény, hogy neve kiment a nyilvános forgalomból és az a szeretetreméltó költői egyéniség, mely müveiben nyilatkozott, csakhamar feledésbe megy. Hosszú évekig én sem hallottam felőle.

E héten hallottam végre, hogy ő csakugyan — végképen elhallgatott. Holló Mihály úr. Besenyő szeretetreméltó plébánosa, beszélt nekem az ő egykori kedves káplánjáról Kürtliy (Bakó) Jenőről, aki már egy éve hogy meghalt, fiatalon, mint monoki lelkész. — Oly csendesen, oly elhagyott zaj tálán ságba ír költözött el, amily zajtalanúl vonult vissza az írói térről.

E lapok, melyeknek közönsége előtt páratlan kedvességben állt egykor, még hirt sem kaptak haláláról. S most én, ki ezen szomorú tisztet elkésve teljesítem, alig tudok élete körülményeiről elmondani valamit, Soha sem láttam őt, bár. mint Írót, becsültem