Eger - hetilap, 1882
1882-11-16 / 46. szám
440 át, oly módon, hogy a város minden részéhez lehetőleg közel legyen egy-egy gyógytár. Mindhiába ! A többség úgy szavazott, hogy ezen eszme is elejtetett. Már most azt kérdjük: kik jártak el helyesen s az eddigi gyógytárak tulajdonosainak is érdekében? Azok semmi esetre sem, akik a közvetítő indítvány ellen szavaztak; mert ők az esetben, ha a minist er ium az egészségügy érdekei szempontjából vizsgálatot talál elrendelni, azt érhetik el, hogy — árvízmentes és mindig száraz területen felállítandó negyedik gyógyszertárra a kormány megadja az engedélyt. Akkor aztán kiknek köszönik meg ezt az illetők ? IV. A vasúti ügygyei meg épen — desperátul állunk — hála az illetőknek! Lássuk ezen ügy eddigi lefolyását. E lap szerkesztősége, s e sorok Írója, több ügybaráttal (kik közül Sz. N. és Gy. L. urakat emeljük ki) egyetértve, már hu- zamosb idő óta oda törekedett, — hírlapi czikkekkel s az illető gyűléseken való felszólalásokkal, — hogy idejekorán, míg tudniillik mindenkorra el nem késett az ügy: tétessenek meg a kellő előleges lépések arra nézve, hogy Eger az országos nagy vasúti hálózatokba bevonassák. A szükséges lépések azonban idejekorán nem tétettek meg, — s most azon veszélylyel állunk szemben, hogy Eger mindenkorra bent marad a vasúti zsákutczában. Azon érdekeltségi közgyűlésen, mely f. é. szept. 25-én tartatott Egerben, eszméink diadalra vergődtek s legalább pillanatra méltán hihettük, hogy az ügy a legjobb stádiumba jutott. Azonban csalódtunk. Mindjárt az nap, az érdekeltségi közgyűlés nagy bizottságának ülésében oly felszólalások történtek, melyekből gyakorlati szempontból azt lehetett következtetni, hogy az ügy — nagy időközre el fog odáztatni. E sorok írója ennélfogva az említett nagy bizottság első ülésén óva figyelmeztette a jelenlevőket a veszélyre, mely a további elodázás által az ügyet fenyegeti; javaslatba hozta tehát, hogy az imént lefolyt érdekeltségi közgyűlés határozatainak szellemében azonnal tétessenek meg a kellő lépések: akkép, hogy 1) a tervezett küldöttség ugyan csak akkor menjen Budapestre, ha a közlekedési uj miniszter ki lesz nevezve: de kérjünk előmunkálatokra engedélyt a minisztériumtól tüstént a tervezett vasúti vonalakra, 2) hogy az előmunkálatok foganatositá- sához szükséges pénz gyűjtéséhez lássunk, vagy legalább fólté- teles aláírást nyissunk, oly módon, hogy az aláírók kötelezzék magukat az aláirt összeget a beálló szükség esetére annak idején lefizetni, s 3) hogy ha igy szilárd alap lesz lábaink alatt, akkor remélhetjük, miszerint a Gyiirky-Károlyi-féle consortiummal a siker némi reményével kísérelhetjük meg az egyezkedést, melyre az érdekeltségi közgyűléstől a bizottság szintén kapott felhatalmazást. Azóta több mint másfél hónap telt el a nélkül, hog y a 1 egs zü ks é ge s ebb 1 ép és e k megtétettek vol- n a! Sem az előmunkálatokra való engedély nem kéretett e hó 12-éig, sem pedig az előmunkálatok költségeinek fedezése czéljá- ból semmi sem történt. A nov. 12-iki közgyűlés előtt csak annyi történt, hogy a fentebb 1) s 2) alatt említett alap megteremtése nélkül s igy szilárd támpont hiányában alkudozásba bocsátkoztunk a nevezett consortiummal. Az említett consortium válaszának lényege abban pontosul össze: hogy a nevezett consortium hajlandó velünk egyezkedni s az általa tervezett vasútvonalat Egeren keresztül vezetni, ha részünkről a mi tervezett vonalainkra az előmunkálati engedélyt mielőbb megszerezzük és mielőbb el is készíttetjük az előmunkálatokat a költségvetéssel együtt; mert csak úgy lehet összehasonlítást tenni arra nézve, vájjon melyik tervezet mellett szól az olcsóbbság s illetőleg a jövedelmezőbbség. E válasz — mely pedig Egernek versenytársaitól jött, jó- akaratú ugyan, de — Eger és érdektársaira nézve ezek késlekedő magatartása miatt keserű irónia gyanánt hangzik: (habár távolról sem állítjuk, s nem is állítottuk mi azt, mintha a válasz szándékos irónia akarna lenni.) Azt bizonyítja ugyanis e válasz, hogy nevetséges eljárás volt, a másik consortiummal a nélkül akarni alkudozni, hogy a mi tervezetünkre legalább engedélylyel bírnánk s a nélkül hogy a mi tervezett vonalaink előmunkálataihoz szükséges költségekről gondoskodtunk volna. Annyi bizonyos, hogy a fordulat egy keserű irónia, s keserű elégtétel ez nekünk: midőn ezen oldalról is megerősítve látjuk, hogy javaslatunkat Eger város érdekében annak idején tüstént foganatosítani kellett volna. Ha ez megtörtént volna, úgy most biztos alapon állnánk s igy bizonyára kedvezőbb választ kaptunk volna az említett consortiumtól; más részről e consortiummal való meg nem egyezhetés esetében is talán sikerült volna Eger érdekében kedvező helyzetet teremteni, vagy legalább elmondhattuk volna legalább azt, hogy idejekorán megtettük, a mit tennünk lehetett! Ellenben most az elkésés stádiumában van az ügy, s azon veszélyben forgunk, hogy a nevezett consortium Eger kikerülésével viszi keresztül saját tervezett vonalát, — Terennétől Verpeléten s Kápolnán keresztül Karczag felé — s akkor körülbelül ott vagyunk,_ hogy Eger a nagy vasúti hálózatokba soha be nem jut. Es ezen komoly ügyben mily nyilatkozatokat hallottunk Eger városának nov. 12-én tartott közgyűlésén? Olyanokat, hogy a consortium válasza nem akarhat irónia lenni — holott pedig a nálunk követett eljárást akaratlanul megrovó irónia az, — továbbá olyanokat, hogy másfél hónappal ezelőtt még nem lehetett előmunkálati engedélyt kérnünk, mivel még akkor nem tudhattuk, mit válaszol a Gyürki — Károlyi consortium, s merre tracirozzunk. Ily nyilatkozatokat azonban helyesekül elfogadni nem lehet. Hiszen ugyanezen nyilatkozatokkal kapcsolatban ugyanakkor (nov. 12-én) a városi közgyűlés végre — valahára azt határozta, hogy a ministeriumtól előmunkálati engedélyt kell kérni a f. é. szept. 25-iki érdekeltségi közgyűlés által kijelölt vasútvonalakra. Tehát most sem kutattatott az, hogy merre tracirozzunk; mert az érdekeltségi közgyűlés által kijelölt vonalak végpontjain belül sokfelé lehet tracirozni. Minthogy most is csak ezen vonalakra kéretik engedély, mert a tervezett vonalak végpontjain belül aztán több irányban lehet az előmunkálatokat foganatosítani; továbbá, minthogy ezen eljáráshoz teljesen hasonlót követett a Gyürky — Károlyi consortium — ennélfogva világosan kiderül ezekből az, hogy ugyanily engedélyt lehetett s kellett is volna kérnünk még f. é. szept. végén, miután e sorok Írója igénytelen indítványát megtette. Most végre megtörtént ez előmunkálati engedély kérése, miután már az versenyző consortium is ezt tanácsolja, sőt sürgeti. No de csakhogy vége szakadt valahára az elodázás politikájának ! Az elkésés ugyan már megvan ; de hát akarjuk remélni, hogy még végkép el nem késtünk. V. Hogy pedig ily sorrendben nemcsak lehetett volna, sőt kellettvolna is eljárni; a nélkül, hogy az érdekeltségi közgyűlés által mint meghatalmazó által kijelölt hatáskör s kijelölt egymásután, tetszés szerint felforgattasséK, —mert hisz a megbízó a megbízott fölött áll: — arról világosan tanúskodik a f. é. szept 25-én Egerben tartott érdekeltségi közgyűlés jegyzőkönyve, melynek Szederkényi Nándor és Vavrik Béla urak által annak idején hitelesitett szövegéből a következőket emeljük ki: „Az érdekeltségi közgyűlés a felolvasott emlékiratban indokolt felvidéki s alvidéki összeköttetést czélzó Ózd-Apátfalva- egri, Terenne-pétervásár-egri, s a karczag-füzesabonyi vasúti tervezetet leghelyesebbnek és e vidék érdekeinek is, egyedül megfelelőnek tartja. „E végből a vasúti tervezet érdekei továbbvezetése s fejlesztésére, az érdekeltség köréből egy vasúti bizottságot alakit. „Első sorban pedig elhatározza, hogy kellően indokolt kérvénynyel a kormányhoz járul, melyben tekintve e tervezet fontosságát, annak állami költségen leendő kiépítését kérelmezi, s e kérvényt megfelelő küldöttséggel nyujtandja be. A kérvény szerkesztésével, s további intézésével a megválasztandó vasúti bizottságot bízza meg; s egyszersmind felhatalmazza arra is, hogy a tervezett vonalra nézve, az előleges munkálatokra, „Egervárosa és érdektársai“ részére az engedélyt megszerezze; annak alapján a nyomjelzést eszközöltesse, s a nyomjelzés költségei mikénti beszerzése iránt intézkedjék. „VÓgfil azzal is megbízza, hogy gróf Gyürky Abfahámmal, mint a Karczag-Kaál-terennei vonalra nyert engedményessel, a közös érdekek lehető kiegyenlitése tekintetéből érintkezésbe lépjen.“ * * * A teendők helyes sorrendje mindenesetre az lett volna: ha tervezett vonalainkra már f. é. szept. végén engedélyt kérünk a ministeriumtól s másrészről e vonalaknak az állam általi kiépítését kellett volna kérnünk, mihelyt a közlekedési ministeri tárcza be lett töltve; a másik consortiummal pedig szintén már előbb
