Eger - hetilap, 1882
1882-02-02 / 5. szám
XXI. év-íoijam. 1882. február 2-án. 5. szám. Előfizetési dij: Egész evre . 5 írt — kr. Félévre... 2 ., 50 .. Negyed évre . 1 .. 30 . Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után ti, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Politikai n vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden esöiörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum áteilenében) s minden kir. postahivatal. A hirdetési dij előre fizetendő. A köztisztviselők szakképzettségének kérdése. Evek óta sok a panasz hazánkban a miatt, hogy a közigazgatás rósz, főkép a miatt rósz, mivel az állami s egyéb köztisztviselők legnagyobb részétől a törvény nem kíván kellő szakképzettséget, s ekkép a köztisztviselői állomások nagy részét oly egyének nyerik meg, kik a hivatali feladatnak kellőleg megfelelni nem képesek. A sajtó egy része e baj orvoslása tekintetéből azt indítványozta, hogy a törvényhatóságoknak tisztviselőik választására vonatkozó joga szüntettessék meg, s aztán a törvényhatósági tisztviselőket is a kormány nevezze ki. Helyesen hozták fel ezen indítvány ellen többen, — igy a múlt év elején lapunk is, — hogy nem csupán a törvény- hatóságok választott tisztviselőinél, hanem a kormány által kinevezett állami tisztviselőknél is többnyire hiányzik az állomások betöltéséhez szükséges szakképzettség, hogy tehát a kinevezési rendszer tágítása a bajt nem fogja orvosolni ; hanem a helyzet javítására okvetlenül szükséges volna törvény által szigorúan intézkedni oly értelemben, hogy állami s egyéb köztisztviselői állomásokra csak oly egyének alkalmaztassanak, a kik a törvényben helyesen körülírandó szigorú qualifleatiót — képesültséget — kimutatni tudják. Ha a törvény e részben helyes intézkedések által a lehetőségig megszünteti a protectiót s a nepotismust, úgy az állami tisztviselők kinevezésénél, mint a törvényhatósági tisztviselők választásánál: akkor meg lesz adva a közigazgatás javításához az egyik főfeltétel. Másik főfeltétel pedig az, hogy közigazgatási rendszerünk egyéb tekintetben is czél- szerűen reformáltassék. Nem kételkedünk, hogy sem az egyik, sem a másik tekintetben a törvényhozás nem fog késni, hazai viszonyainknak s a közigazgatás általános követelményeinek meg- raegfelelő intézkedéseket tenni. A kezdet már is meg van indítva. A kormány ugyanis az országgyűlés elé törvényjavaslatot terjesztett a köz- tisztviselők qualificatiójáról. E törvényjavaslat a jó közigazgatás lehetővétételének egyik legszükségesebb előfeltételét — a köztisztviselői állomásoknak szakképzett egyénekkel való betöltését — megvalósítani czélozza a jövőre nézve. Ha a törvényjavaslatból — némely hiányainak pótlásával — mielőbb törvény lesz: jó hatása abban is fog mutatkozni, hogy a tanult embereknek sok pályán uj tér fog nyitni alkalmaztatásra és előhaladásra ; ez által pedig eleje vétetik a szellemi proletariátus szaporodásának. Van azonban e törvényjavaslatnak egy nagy hibája, mely ha ki nem igazittatik, miatta a közigazgatás épen úgy nem fog javulhatni, a mint az uj bírósági rendszernek 1872. elején történt életbeléptekor az 1869: 4 t. czikk- nek hasonló hibája miatt az igazságszolgáltatás nem javult. Akkor ugyanis a törvénybe egy oly határozrnány vétetett fel, hogy a kormány az uj bíróságok szervezésénél a bírói szigorú qualificatiótól eltérhet oly egyéneknél, kik már bírói j hivatalt viseltek; ezen felhatalmazás folytán pedig a kor- S mány által tömegesen alkalmazva lettek épen azon elemek, melyeknek' képzetlen volta miatt volt annyi panasz a bíróságok ellen, s mely elemek kiszorítása által lehetett volna i csak jövőre nézve az igazságszolgáltatás hiányain segíteni. Az említett határozmányhoz hasonló veszélyt rejt magában s a közigazgatási egész reformot illusoriussá képes tenni, az uj törvény 27-ik §-a, mely igy szól: „Azokra, j kik a jelen törvénynek hatálybaléptekor akár kinevezés, j akár választás utján nyert hivatalban tényleg szolgálatban vannak, azon szakban, melyben szolgálnak, a jelen törvény nem alkalmazható s ezekre nézve az eddig fennálló tör- j vények és gyakorlat irányadók.“ Ez homályteljes és veszélyteljes tervezet; mert a gyakorlatban oda vezethet, hogy még sok évig marad minden a réginél ; hogy a most működő köztisztviselők „ne-bánts“- virágok ; hogy a kinevezettek holtukig, a választottak közül i pedig azok, a kik mostani „állomásukra ezután is meg fognak I választatni, az uj törvény által kivánt képzettséget kimu- ! tatni nem köteleztetnek, — mindkét rendbeli most alkalmazott tisztviselőktől pedig, a qualificatio hiányának semmiféle pótlása nem fog követeltetni. Nehogy az említett értelmet megengedő § a reform sikerét évek hosszú során át hátráltassa, czélszerű volna ezen §-ban foglalt tágkörű kivételes intézkedést szükebb körre szorítani és a gyakorlati képzettségről szóló 21-ik §-szal összeköttetésbe hozni, körülbelül ilyképen: „A kik a jelen törvény hatálybaléptekor akár kinevezés, akár választás utján nyert hivatalban tényleg szolgálnak ; de a jelen törvény által megkívánt alaki minősítést kimutatni nem képesek: csak úgy tarthatják meg hivatalukat, ha e körüli gyakorlati képzettségöket egy külön tiszti vizsgálat letételével legkésőbb két év alatt igazolják, — ellenkező esetben úgy tekintetvén, mintha állásukról hallgatagon leköszöntek volna, — mely tiszti vizsga tárgyait s megtartási módját a kormány, ezen törvény hatálybalópte- kor, rendelet által állapítja meg. Egyébiránt kiváló méltá- nyolást érdemlő egyénekre nézve a 24-ik §. kedvezménye itt is fentartatik, melynek értelmében a szakirodalom vagy a gyakorlati téren kitűnő egyéniségek, ő felségétől az alaki képzettség hiányától való fölmentést nyerhetnek.“ K. Városi ügyek. Egerváros részéről 1882. január 22-én tartott képviselői ülésben következő ügyek nyertek elintézést. Az -egervárosi gyámpénztár 1867—1880-ik évi állásáról szerkesztett mérlegek felülvizsgálata küldöttségre bízatott, s ezen küldöttség arra is felhivatott, hogy adjon véleményt, vájjon a gyám, az
