Eger - hetilap, 1882

1882-11-02 / 44. szám

420

bölcs vezetés alatt szerencsésen, czélt is érnek mindabban, mit az egyház java szükségesnek mutat.

Mások továbbá, mint az egyház küzdő seregének önkény tesei, a toll fegyverével sorakoznak a frigy szekrény köré. A napi sajtó szava meszsze hat, visszhangzik a nyilvános helyeken, és utat talál a családi szentélyekbe. Nincs kérdés, melynek megvitatására és eldöntésére a közvélemény e teremtője, e világkormányzó hatalom magát jogosultnak ne tartaná. S amint e nagy, e mindig kész hatalom az igazság vagy tévely szolgálatában áll, jó vagy rossz eredménye kiszámithatlan. Es ha szabadsága megvan a rossznak, a jónak szabadságát korlátozni bűn lenne. Dicséret, tisztelet s elismerés tehát a katholikus Íróknak, kik a vallásért küzdve, hit- és erkölcsigazságainak erőszakos és álnok támadások elleni megvédésére síkra szállanak , feláldozva tehetségöket, idejöket s nem ritkán még családi érdekeiket is.

De nem téveszthető szem elől, hogy az ügy e munkásságtól csak úgy várhat sikert, ha az ‘írókban a hitbuzgalom- és erényességgel kiváló készültség, elvhű meggyőződés és szilárd lelkűiét párosul. Különben az avatatlanság, vagy könnyelmű ingadozás csak veszélyezteti az ügyet, mely más kezekben biztos győzelemre jut. Jóhiszeműségök mellett is, az elkapatottság s vezérkedési tulbuzgalom által, a vallás ügyeiben őket meg nem illető tekintély bitorlására soha el ne ragadtassanak; nem feledve, hogy a küzdő egyházban a katonák mellett vannak vezérek is ; hogy a jóakarat és buzgalom nem jogczim a vezérkedésre, melyre csak a valódi tekintély jogosult. És távol legyen tőlük azon irók szabadalma, kik mint sz. Ágoston mondja, saját néze- tök iránt elfogultan, nem mert igaz, de mert az övék, nem csak helytelenitik az ellennézetet, de türelmetlen szűkkeb- liiséggel megbélyegzik és meghurczolják, többet ártva a szeretetnek, mint használva az igazságnak.

Vannak ismét számosán, éspedig az egyház jámbor, hű fiai közül, kik ugyanazon czél felé törve, más felekezetek szervezetének és szokásainak behozatalát, követését sürgetik; azon meggyőződésben, hogy a katholikusok követeléseinek, különösen a tanulmányi- és vallásalapra nézve nagyobb nyomaték csak igy lenne adható, a vitássá vált ügy szerencsésen megoldható s belügyi kérdéseink sikeres elintézése várható.

Szándékuk őszintesége, az egyház iránti készséges jóakaratuk kérdésen kívül áll; de tévednek, midőn a kor áramlatában, annyi vihar elemeitől terhes, izgalmas légkörében mintegy lázba ejtve s megszéditve, és szem elől tévesztve azt, hogy az egyház változhatlan, isteni alapon nyugszik, az egyház kormányzatában más felekezetek s polgári társulatok rendszerét kívánják meghonosítani, hogy tért nyerjenek ők is, mindannak megvalósítására, mit vallási érzületük megváló sitandónak sugall. Nem különböztetik meg elég 'élesen az egyház lényeges alkotmányát, mely megmásíthatatlan, és azt, mi a kiilviszonyokra vonatkozik s megváltoztatható. Kívánalmuk egy része nemcsak az egyház kiilszerke- zetét, de belső szervezetét is megbontaná.

Mindazonáltal, mivel az egyház alkotmánya akkép van megalapítva, hogy azon istenileg megszabott és semmikép meg nem másítható rend mellett, melyhez az eredetében, gyakorlása megosztásában, hatáskörében, hivatali fokozataiban szigorúan és bizonyos határok által körülirt s vitatás alá nem vonható tekintély tartozik: vannak az egyháznak különféle intézményei és szabványai is, melyek az idők és helyek kíilönfélesége szerint különbözők, és a különféle társadalmi és kormányzati rendszerekhez képest, ép’ a vallás érdekében módosulhatnak: várható, hogy az események és idők fejleménye e törekvéseket, ha az egyház

törvényeivel teljes összhangba hozatnak, eredményre vezeti. Addig is, kezet fogva haladjanak velünk az egy közös czél felé s a katholicismus javáért vállvetett munkássággal buz- gólkodjanak az egyházhoz örök kegyelettel hű, dicső ősöknek e nemes unokái, kik nem számíthatnának az utókor bocsánatára, ha támogatásukat kérő egyházuk hasztalanul várná gyermeki odaadásuk tevékeny buzgalmát.

De elég.

Időszerűnek s főpásztori gondjaimhoz méltónak találtam, hogy a vélemények forrongásának e korszakában, midőn közvita tárgya minden isteni és emberi, az egyház ha- misitatlan forrásából merítve, veletek szeretett testvéreim és munkatársaim, irányadóul és tanácskép néhány eszmét közöljek. Lelkünk egész odaadásával szenteljük magunkat hivatásunknak; törekedjünk gátat vetni az annyi alakban jelentkező s hóditó tévely terjedésének; küzdjiink minden megengedett módon és eszközzel az igazságért, a hit és vallásosság megszilárdulásáért.

A katholicismus ügyének majdnem egyedüli s legveszélyesebb ellensége a lanyliaság, sőt közöny a híveknél, de főkép az oltár szolgáinál. Ez ama benső kór, mely lassan- kint minden életnedvet fölemészt s megront minden tagot; s kimetszéssel eltávolítható nem lévén, szenved miatta az egész test. E lanyhasággal szükségkép együtt jár a világi hivságok szeretete; evvel a fegyelem lazulása, a papi szerénység eltűnése, a szóharczok féktelensége, sőt súlyosabb vétségek felburjánzása. Az ily papok minden törekvése hivságos gondok s a népszerűség hajhászatában foszlik szét. A szentségek kiszolgáltatásában nincs meg többé azon készség és szeretet, melyet az üg}^ fönsége követel; az isteni szolgálatban nincs meg azon hő buzgalom és komolyság, melyre annak dicső méltósága szentül kötelez. Elvész ekkép a vallás szolgái iránti bizalom és tisztelet; sőt kihűl vagy legalább meglanyhul a szivekben magának a vallásnak szeretete is.

A lelkibuzgóság isteni tüze lobogjon hát keblünkben ! El minden haszonleső önzéssel! Dicsőség, méltóság, élv, gazdagság ne vonja el csábjaival azokat, kik csak azt kereshetik, a mi Krisztusé. Az Ő dicsősége legyen egyedül a mi dicsőségünk; az 0 tisztelete a mi tiszteletünk; az Ö gyönyörűsége a mi gyönyörűségünk; malasztjának kincsei a mi egyedüli gazdagságunk.

Politikai heti szemle.

A t un isi bey meghalt. Helyette öcscse lépett a trónra. A franczia kormány a kormányváltozás alkalmával semmi követe lésekkel nem lépett fel s igy — legalább egyelőre — alaptalannak bizonyult azon hir, mely szerint Francziaország Tunist an- nectálni akarja.

Paris, okt. 27. Lyonban egy népgyülésben egy szónok ajánlkozott a köztársaság elnökének meggyilkolására; az illetőt bíróság elé fogják állítani. — Az elfogott anarchistáknál talált Írásokból kitűnik, hogy a magánbirtok megsemmisítése végett társaság alakult. A társaság bizottsága Svájczban tartózkodik, számos nihilista van tagjai közt és összeköttetésben volt a társaság franczia tagjaival. Á vándorló ágensek ismertető jellel bírtak. A társaságnak osztályok szerint való szervezése is befejeztetett. Az is kitűnt már, hogy Bordát, egy forradalmi lap szerkesztője, egy izgató iratot irt alá, amely a montceaui bányák több felügyelőjét halállal fenyegeti. Saint-Etienneben az államügyész meggyilkolására izgató felszólítást foglaltak le. Lyonban, szent Bonaventura templomában, egy anarchista lerántotta egy pap fejéről a sapkát és ezt kiáltotta: „Most már elég!" Azután nyugodtan tűrte az elfogatási. Egyik lyoni kaszárnya azon termébe, a melyben a mozgósítási tervek vannak, bombát hajítottak. Két ott levő katona megsérült.

Francziaországban a napirenden levő köztársaságellenes tüntetések a kormányt erélyes rendszabályok foganatosítására késztetik. A lefoglalt iratokból állítólag kitűnik, hogy a foglyok az orosz nihilistákkal állanak összeköttetésben. Az összes foglyokat Macon-sur-Saoneba viszik, hol bíróság elé állíttatnak.