Eger - hetilap, 1882
1882-10-05 / 40. szám
385 Ez sem csekélység! A patakszabályozás ügyéről — a mint az most áll — el lehet mondani: hogy azzal Eger városa épen nem volt szerencsés. Távol legyen tőlünk, e miatt valakit vagy valakiket most vádolni. Ily nehéz kérdésben leghelyesebb, a további kibonyolodá- sig ítéletünket felfüggeszteni, — s azon tény registrálására szorítkozni, hogy (a mint azt közgyűlésünk egyik kitűnő tagja talá- lólag jegyezte meg) talán rosszabbul állunk mint állottunk volna akkor, ha a patakszabályozást csak most kellene megkezdenünk. Az ügyállás most, —a legközelebb fővárosi és állami mérnökök által eszközölt felülvizsgálat után ítélve, mely föliilvizsgá- latról szóló jegyzőkönyv szept. 27-én s okt. 1-én közgyűlésünkön felolvastatott, — lényegileg véve igy foglalható össze; 1. Az 1878. évi árvíz után, hasonló árvízveszélyek elkerüléséül : több javaslat merült fel. Ezek egyike szerint a hegyi vizek egyi’észről a szarvaskői szoros innenső szélén s másrészről a tárkányi völgy innenső nyílásánál, egy-egy völgygát által lennének feltartóztatandók. A másik terv szerint a város fölötti védgát (czifra-fal) visszaállítandó lett volna, még pedig az 1878-ban szerzett keserű tapasztalatok alapján az addigi hiányok pótlása mellett. A harmadik terv szerint elégnek tartatott a patakot bent a városban szabályozni. 2. A városi közgyűlés annak idején az utóbbi tervet fogadta el, mint állítólag legbiztosabbat és aránylag legkevesebbe kerülőt. 3. Most azonban az tűnik ki, hogy az elfogadott terv többe került, mint a mennyire számítva volt, s mégis a város újabb ca- tastropha ellen egyáltalában nincs biztosítva. Hiába! a fösvény duplán költ. Elköltöttünk több mint 40.000 ftot s most a megtörtént patakszabályozás felülvizsgálása alkalmából Wallandt kitűnő főmérnök kijelenti: hogy a patakszabályozás ugyan — némi kiigazítandó hibák leszámításával — itt a városban a közgyülésileg megállapított terv szerint lett végrehajtva: de ez nem elég, mert a város az 1878-iki árvízhez hasonló árvizek ellen csak úgy lesz biztosítva, ha a czifra-fal bizonyos módositások mellett újra felépittetik. Ezen mű körülbelül 24 ezer forintba fogna kerülni s egymaga elégséges volna, az árvízveszély elhárítására. De ezt most tudjuk meg, midőn már a pataknak a városban levő szakaszát 40.000 ftnál több kiadással piszkáltattuk — akarjuk mondani „szabályoztuk.“ 4. Az ügy ezen állásában alig lehet mást tenni, mint a czif- ra-falat — a kellő módosításokkal — visszaállítani: akkor a midőn erre pénzünk lesz: és folyton retteghetünk, hogy addig is (mig tudniillik pénzünk lesz az említett czélra) újabb catastropha érheti a várost. De mialatt ezen kiegészítő szabályozással várunk: szükséges legalább a városban végrehajtott patakszabályozás hibáit kijavíttatnunk — és ugyan egyben-másban a felülvizsgáló szakértők véleménye folytán a vállalkozók költségén; a többiben pedig városi újabb költségen. 5. Az utóbbemlitett teendők iránt az okt. 1-én tartott közgyűlés által véleményadással s tervkészítéssel Wind István városi derék mérnökünk bízatott meg, oly meghagyással, hogy a most keresztülvitt szabályozási tervezet keretében mozogjon s csakis a leg- szükségesb kiadásokra szorítkozó javaslatot készítsen. Egyúttal nehánytagú bizottság küldetett ki, mely a megbízott mérnök javaslatait előlegesen tárgyalni s véleményes jelentések kíséretében idői'ől időre a városi közgyűlés elé terjeszteni fogja. „A gyermekek halandósága Magyarországon.“ Ily czim alatt Veszelovszky Károly kitűnő sta- tistikusunktól igen érdekes mű jelent meg Budapesten az egyetem könyvnyomdájában: mint lenyomat a magyar orvosok és természetvizsgálók 21-ik nagy gyűlésének munkálataiból. A mű 121 lap szövegből áll, terjedelmes statistikai táblázatokkal, 3 grafikai térképpel és 2 grafikai táblával. A kimutatott ügyállást a szerző következő figyelemreméltó megjegyzésekkel kiséri: „Jelen értekezésemnek tárgyát szorosan csak a gyermekhalandóság képezi ugyan, de azzal kapcsolatban szükségesnek tartom felhozni, hogy hazánkban nemcsak az öt éven aluli gyermekek, hanem az öt évnél idősebbek is legnagyobb számmal halnak el Európában, t. i. 25-91 4) promille; mig az általam elősorolt összes európai államokban átlag 16 26. 2) Ezzel egyenlő halálozás mellett Magyarországon 1871—78-ben 112,000-rel, 3) — a finnlandi, legkedvezőbb arány mellett pedig 142,000-reí kevesebb öt éven VII. 9 A m. orv. és tv. XXI. vándorgyülési évkönyve 177. 1. tévesen áll: 22-55. felüli ember halt volna meg évenkint. De ha csak Spanyolországéval egyenlő lett volna a halálozás, (hol 1861—70-ig, i865-ben szintén dühöngött a cholera, 1868, 1869 és 1870-ben pedig a himlő és hagymázjárvány), akkor is 94,000-rel 4) kevesebb öt éven felüli emberünk halt volna meg évenkint! holott Spanyolországban ezer lakosra 50 tanuló esik, mig Magyarországon már tiz év előtt 109 tanuló esett. Tehát az öt évnél idősebbek halálozása is oly lényeges kórjele egészségtelen állapotainknak, mint az öt éven aluli gyermekhalálozás, mert ez utóbbi, az európai gyermekhalálozási átlag szerint 1871—78-ban 83,000-rel lett volna kisebb hazánkban, migaz öt évnél idősebbek halálozása 112,000-rel. „A statisticusok csökönösen ragaszkodnak ama káros, mert téves tantételhez, hogy a nagy gyermekhalandóságnak fő oka a magas születési arány, mely oknak akarják tulajdonítani az öt évnél idősebbeknek sokkal nagyobb halálozását még oly államokkal szemben is, melyek kevésbé miveitek. „Mindezeknél fogva hazánk itt vázolt szomorú közegészség- ügyének igazgatására is szükséges talán valahára jeles szakembert alkalmazni az őtet megillető hatáskörrel, ki egész idejét s tehetségét kirekesztőleg ezen fontos ügynek szentelné, nem pedig laicust, bár mily magas és sokoldalú képzettséggel bírjon is az. Senkinek sem jut eszébe az igazságügy élére egy tisztán csak chemicust állítani, az egyházi kormányzatot katonára — s viszont a honvédelmet papra bízni; az építészeti, erdészeti vagy bányászati ügy sem bizatik ügyvédre vagy orvosra, hanem mind ezekhez a szükséges szaktudomány bírása kívántatik; miért bizatik épen csak a közegészségügy egy jogászra, miután a közegészség- ügy vezető főnöke is, a miniszter, nem szakember ? Ez adatok mutatják tehát, mennyire szükséges az általam többször hangoztatott közegészségügyi statisztikának szakszerű vezetése, ha egyszer valahára komolyan akarjuk apasztani a rendkívül kedvezőtlen halálozást, mely szakszerű vezetésre való szükséges kiadás elmulasztásából csak anyagilag is aránytalanul tetemesen nagyobb kár háramlik a magyar nemzetre, mint a mibe kerülne a kérdés alatti veszélyes baj elhárítása. „Hazánk egyes részeinek idegenek által tervezett betelepítése megbeszéltetett már úgy a lapokban, mint az akadémiában s az országos gazdasági egyesületben is; vájjon e helyett nem volna-e sokkal czélszerübb és sokkal üdvösebb, a közegészségügyi statisztikának szakszerű vezetését elrendelni az országban, (és közegészségügyi észleldéket felállítani a vidéken is), hogy annak alapján ki lehessen nyomozni rendkívül nagy halálozásunk okait, s ezek nagy részének megszüntetése által szomorú közegészségi állapotunkat javítva, a magyar nemzetnek eddiginél sokkal kedvezőbb szaporodását lehetővé tenni, miután adva van az ehhez szükséges két tényező t. i. a házasságkötések- és születéseknek Európában legkedvezőbb száma. Az igy elérendő népességtöbblet talán csak biztosabb támaszt képezne, mint a netalán betelepítendő idegen nép, mert hiszen sokkal könnyebb is a meglevő fajt conserválni, mint uj, idegen elemeket bekeblezve assimilálni. „De hiszen benyujtatott már e télen a képviselőháznak egy vaskos könyv, mely a halálozás okait tartalmazza, s ezzel teljesítve van a kívánat; igy fognak sokan gondolni, s lesznek kik nem késnek majd még a külföld előtt is dicsekedni, hogy van már Magyarországnak is közegészségügyi statisztikája. Csak az a kérdés, lesz-e benne köszönet; mert ki állíthatja azt, hogy ama könyvben foglalt adatoknak (ha csupán csak a községekben gyüj- tötteknek is) kisebb-nagyobb fele vagy legalább igen tetemes része megbízható- és általán hasznavehető-e ? Indokolni fogom ezen kételyemet. „Eltekintve attól, hogy a laicusok soraiból betanított halottkémek vajmi kevés esetben ismerik fel a halál igazi okát, nem épen ritkán fordul elő, hogy a halotti bizonyítványon a halál oka úgy adatik elő: „meg kellett halnia“ vagy pedig : „már nem élhetett tovább“ stb. s ekkor előhivatik a járási vagy körorvos, hogy azt „gondolom“ szerint helyettesítse tudományos névvel. Mily értéke lehet tehát ily mystificáló statisztikai kimutatásnak, nem okoz-e az több kárt mint hasznot? nem volna-e jobb ily esetben a rovatot üresen hagyni, hogy tévútra senki ne vezettessék; mert hiszen a külállamok kimutatásaiban is van egy rovat a meg nem határozható halál-okok számára, melyek azonban Angliában, hol 3,000-nél jóval több orvos halottkém gyanánt működik, valamint Bajorországban is egy %-ot alig haladnak meg. mig Irelandban 3, Skótországban 4, Dániában és Belgiumban 5°/0-ot tesznek. „Tehát a közegészségügyi szakosztálynak a központban, és a közegészségügyi statisztikának szakszerű vezetése, s minél számosabb közegészségügyi észleidének felállítása szükséges, ha komolyan czélt akarunk érni. 4) A m. orv. tv. XXI. vándorgyülési évkönyve 177. 1. tévesen áll: 42,000.
