Eger - hetilap, 1882
1882-09-21 / 38. szám
365 iiiek közül, volt több évi tapasztalat szerint 532 fiú és 468 leány; 2) a férfiak megerőltetőbb foglalkozásai, melyek csak igen csekély részben ellensúlyoztatnak a nőknek szülések folytán beállt halálozásaik által, 3) a férfiak nagyobb mérvű kicsapongásai, a katonai szolgálat békében és főleg háborúban, azok kivándorlási hajlama, nem kevésbbé ritkítják soraikat, s eredményezik a nők súlyba jövését. Csakhogy a nők ezen túlsúlya sem egyforma mindenütt, a mennyiben itt az egyes néptörzsek, és leginkább világtáji fekvések szerint a legnagyobb ki'ilönbzetek találhatók fel, amennyiben más a viszony a latin-pelasg fajnál, más a germánok- és más a szlá- voknál. — úgy szintén egész más arányok észlelhetők Europa nyugati vagy északi, mint keleti -vagy déli államaiban. így, pl. a mi az elsőt illeti, legkevesebb nő van a latin-pelasg népeknél, több a szlávok és a magyarországiak, legtöbb a germánok között; — ismét legtöbb nő van északon és nyugaton, legkevesebb délen és keleten, még pedig 100 férfira esik nő : Görögországban 93, Szerbiában és Romániában 94. Olaszország és Belgiumban 98, Francziaországban 100, Spanyolországban 101. Oroszországban 102, Ausztriában 104, Angliában 106, Svédországban 107, Wal- dek 113, Mecklenburg — Strelitzben 113. Magyarországot illetőleg határozottan van constatálva ama tény, hogy a földrajzi fekvés szerint a nők arányai a férfiakkal szemben igen váltakoznak, s hogy a nők számának csökkenése északról dél- és nyugatról kelet felé kétségbe nem vonható adatok által jut kifejezésre. Az 1880-iki népszámlálás szerint a szent István korona országaiban együttesen találtatott 7.702,810 férfi és 7.939,193 nő, igy tehát 100 férfi után 103 nő számítható. A közjogi alkatrészek szerint pedig Magyarországban minden 100 finemüre 103.9, Horvát-szlavoniában 102.5, a volt Határőrvidéken pedig 9 7.4, nőnemű jut 100 finemüre. Tekintve Magyarország egyes vidékeit, legtöbb nő találtatott a Duna bal, a Tisza jobb parti, tehát az északi és nyugati vidékeken, kevesebb a Duna jobb partján, a Duna-Tisza közén, a Tisza bal partján, nem különben a Tisza-Maros szögén, legkevesebb pedig Erdélyben, tehát délen főleg keleten, és ugyan a Duna palpartján 100 férfira 108 nő jutott, még pedig pl. Tren- csén m. 119. Turócz m. 116. Liptó m. 109. Árva m. 108 nő stb. A tisza jobbparti vidékein 107.2 nő, és pedig pl. Abauj m. 110. Borsod 107.G stb. A Duna jobb partján 103.2 nő, A Duna-Tisza közén 103 nő, még pedig Heves megyében 105.5. Pest m. 103. Csongrád megyében ellenben 93. — Tisza bal partján 101.9, a Tisza-Maros szögén lOl.j. Erdélyben pedig csak 99.e nő esett 100 férfira, — sőt tekintve az utóbbi vidék törvényhatóságainak némelyikét pl. Torda-Aranyos megyét, hol csak 99.2. Hunyad m. 98, Udvarhely m. 95, Csik megyét, hol 92 nő számítható 100 férfira. Politikai heti szemle. Pár is, szept. 16. A „République Franc aise“ ezt írja: Egyiptom pacificálásáról épen oly fölösleges most már beszélni, mint az angol-török conventióról. A parliament! rendszerre nincs előkészítve Egyiptom. A helyzetet olyannak kell tekinteni, a minő a pronunciamento előtt volt mikor Francziaország és Anglia oltalmazták Egyiptom biztonságát és az idegen államok érdekeit. Ebben az értelemben kell folytatni a munkát úgy Egyiptom biztonsága kedvéért, mint az angol-franczia barátságnak szorosabbá fűzése végett. Mi nem hiszszük, hogy Anglia praeponderantiára törekszik; az angol sajtó ilyesmit kíván ugyan, de rossz tanácsadó. Az angol kormány tudja, hogy mit jelent a mostani viszonyok közt Francziaország jó akarata és közreműködése. London, szept. 18. Az egyiptomi alkirály következő rendeletet irt alá: 1. czikk. Az egyiptomi hadsereg föloszlattatik. 2. czikk. Minden rangú tisztet, a kik részt vettek a lázadásban, bíróság elé kell állítani és a katonai törvény értelmében megbüntetni. London, szept. 18. Az Egyptomban levő hadsereg még szeptember vége előtt csökkentetni fog. A gárda októberben indul vissza Angliába. Egy kis sereg Egyptomban fog maradni. A hadikészülődés megszakadt és a woolwichi munkások kártérítéssel elbocsáttatnak. Régibb költeményeimből. I. Ihlett perozeimbeo 1863. Ihlett perczeimben Ha lelkem fölé Költészetem, — képed, — Mint oltári éket Már fölemelé: Arról gondolkodom Akkor csendesen, Mint az én szerelmem, Földön avagy égben Van-e kedvesem? Ekkor egy édes hang Ezt súgja nekem: „Ifjú! — lelked lelke’ Lyánykádnak szerelme Olyan végtelen.“ II. Nem sokára. 1866. Az egyiptomi háború befejezettnek tekinthető. Az angolok e hó 13-án Tel-el-Kebir mellett döntő csatában legyőzték Arabi basát, s aztán őt Kairóban elfogták. Az angolok vesztesége Tel-el-Kebirnél 54 halott, ezek közt 9 tiszt, 342 sebesült, ezek közt 22 tiszt. Az egyiptomiak vesztesége 1500 halott és sebesültre becsültetik. Anglia tekintettel lesz az európai hatalmak érdekeire. A conferentia összehívására most nincs ok, hanem csak akkor lenne, ha Anglia módosítani készülne Egyptom alkotmányát vagy köz- igazgatását és ha sértené intézkedéseivel a többi hatalmak érdekeit. London, szept. 16. A hadügyministerium és az admiráli- tás utasították a fegyvergyárakat a hadi készülődés megszüntetésére. A lapok általában azt kívánják, hogy Arabival és híveivel, mint politikai bűnösökkel kell bánni. Azt is majdnem egyhangúlag követelik a lapok, hogy Anglia ne annectálja Egyptomot, hanem tényleg vesse meg ott a protectoratus alapját. Alexandria, szept. 16. Az alkirály csütörtökön szándékszik Kairóba visszatérni. Pét érv ár, szept. 16. A „Journal de St. Pétersbourg“ Írja:' Az angoloknak Kairóba vonulása teljesen kiábrándította a muzulmán fanatismust, mely a hatalmak egyenetlenségére számított. A kiábrándulás még gyökeresebb lesz, ha a hatalmak kölcsönös bizalma újra megszilárdul és Európa Egyptom uj politikai kormányzása fölött határozni fog. L o n d o n, szept. 16. Az alkirály környezete a lázadók vezéreinek szigorú megbüntetését követeli. Ezek a következők: Arabi, Ali Férni és Abdallah, Szotba Rubi, Mahmud Számi, Mahmud Férni, végre Esszád és Elabraszi seikek. Nem sokára elmegyek tehozzád, S nem képzeled, mit viszek neked? . . . Nos találd ki . . . elviszem az oltárt, Hol te ragyogsz, tiszta szivemet. És te mit adsz viszonzásúl lyányka? Ne szólj, ne szólj, — jutalmat ne adj; Kell-e nagyobb jutalom, mint az, hogy Te ez oltár szentelt képe vagy? — III. Azt kérditek ............ 1 865. Azt kérditek, mivé leve Azon zajos, sebes folyam, Melynek remény nevet adánk, S mely a jövő felé rohan? . . . Egy holt tenger, — melynek vize Csak akkor vet hullámokat, Ha elmosott partjából egy Nagy földdarab belészakad. Emlékezet! szakadó part, Omolj e tenger vizébe .... Gyötrő csalódásaimnak Legyen már örökre vége!
