Eger - hetilap, 1882

1882-01-26 / 4. szám

— 33 —

■

.....■'—1----------■—!— tBwgwiii I nil. I U II »I" «mump.... ......•—-------r

sőt azt tapasztaltuk, hogy a kormánynak a legtöbb esetben nem is volt szüksége a kisértésre, mert megelőzték az emberek s törvényhatóságok nyíltan kínálkoztak a korrupcióra. Szóló azért sem hibáztatná a kormányt, hogy ragaszkodik a hatalomhoz. De hiba minden kormány részéröl, ha a kormányhatalmat pusztán czélnak tekinti, nem pedig eszköznek a nemzet érdekeinek megvalósítására és nincs nagyobb politikai banalitás, mint mikor amint ez itt már többször megtörtént, a kormány büszkén hivatkozik a többségre, mint annak bizonyítékára, hogy a nemzet politikai eljárásával meg van elégedve. Akárhány eset fordult elő, midőn gyűlölt kormányok nagy többséggel rendelkeztek s a legtanulságosabb eset kétségkívül Guizot kormányzata a negyvenes években. Guizot kormányzata alatt az állam kiadásai évről évre szaporodtak a nélkül, hogy az ország érezhetöleg haladt s gyarapodott volna. Lajos Fülöppel együtt oly külügyi politikát folytattak, mely megalázta Franczia- országot, mely nem volt nemzeti, banem szűkkeblű házi és családi politika, mely Francziaország érdekeit és tekintélyét nem vette figyelembe. S a franczia nemzet mélyen érezte tekintélyének sülye- dését, érdekeinek veszélyeztetését: de azért Guizotnak többsége volt a választásoknál. De a többség támogatása daczára mégis érezte Guizot, hogy a nemzet szive hideg iránta, s mert támaszkodni mégis csak kellett valakire, az udvar dicséretében s kitüntetéseiben keresett kárpótlást. S hogy fenntarthassa magát az udvarnál, vak eszközzé kellett stilyednie s hogy megnyerje a többséget a parlamentben, oly aljas eszközökhöz kellett folyamodnia, melyeknek használata mind mélyebben sülyesztette a korrupczió mocsarába. A mi nemes és magasztos, a mit jellemnek, képességnek, becsületnek s önállóságnak neveznek az életben, az mind elvesztette becsét szemében. Az egyedüli mérték, melyiyel az embereket mérte az volt, hogy tesz-e neki politikai szolgálatokat. Megfizetett minden aljas Ságot, ha neki használt, az állam pénzével, nyíltan proklamálta az utilitarizmust 8 szemérem nélkül vesztegette az embereket. Elnéző volt barátai iránt s a legnagyobb botrányok s visszaélések fordultak elő, ámbár minden megtörtént, hogy elsimittassanak. S a korrupczió e rendszere óriási összegekbe került az országnak s ö még is azt hitte, hogy _ becsületes ember, mert ö maga nem nyúlt az állam pénzéhez. (Elénk tetszés a szélső baloldalon és baloldalon.) A nemzet a legnagyobb indignáczióval nézte a kormány tényeit, de azért Guizotnak mégis többsége volt az utolsó pillanatig, a midőn menekülnie kellett Francziaországból és a forradalom öt és Lajos Fülöp dyuasztiáját elsöpörte. (Mozgás a baloldalon.)

Szóló sürgeti azután a nagyszabású nemzeti politikát. Ez alatt nem azt érti, ha a miniszterelnök Polittal szemben fenyegetödzik a magyar állam hatalmával, vagy ha rendeletet intéz a hatóságokhoz, hogy Ignatieff tábornok fondorkodásaira vigyázzanak. A nemzeti politika czélja a magyar nemzet érdekei összeségének megvalósítása, jövőjének biztosítása, hatalmának s tekintélyének fokozása. E politika azonban nem képzelhető a magyar állam tervszerű kiépítése s megszilárdítása nélkül, mert ez az egyedül megfelelő nagy eszköz nemzeti érdekeink megvalósítására.

Steinacker Ödön kijelenti, hogy nem fogadja el a költségvetést, a mint azt nem szavazta eddig még meg a jelen minisztériumnak. A jelenlegi helyzetet véve szemügyre, ekkéut formulázza Eötvös K. második alternatíváját, hogy a birodalom másik felével szorosabb kapcsolatba lépjünk a jelenlegi mechanikai kapcsolat helyett. (Közbeszólás a szélsőbalról: Csak tessék!) Jól tudja, hogy ezen nézetet igen kevesen merik nyíltan kimondani; négy szem között azonban még politikai uotabilitásoktól is hallott nézeteket- (Közbeszólás a szélsőbalon: Zaytól! Derültség.) Ne bigyje a ház, hogy e nézetnek az országban nincsenek pártolói. (Közbeszólás a szélsőbalon: A szászok között!) Azt hiszi, hogy Deák alapeszméje nem fog kárt szenvedni, ha valóban a monarchia másik feléhez történik közeledés. Attól tart, bogy egy pénzügyi Mohács előtt állunk és hogy ezt elkerülhessük, azt kell tenni, a mit tettünk 350 évvel ezelőtt. Csak bizonyos kedvencz eszmékről kellene lemondani. (Derültség.) Ha a diktatúra az általa érintett czélra ve- i zetne, szóló a diktatúrát is elfogadná. (Derültség.) Minden esetre óhajtaná azonban, hogy e szerves csatlakozás alkotmányos utón történjék. Minthogy a kormány nem képes az országot a pénzügyi nyomorúságból kivezetni, s minthogy az általa említett alternatívát nem választja, nem fogadja el a költségvetést.

Németh Albert udvarias akar lenni Steinacker iránt s megjegyzi, hogy szász atyafiaink a magyar törvénykönyvben mint „hospites“ emlittetnek. A becsületes magyar embernek szokása a vendég iránt tisztelettel viseltetni és ha olyant mondana is, a mi az embernek teljességgel nincs Ínyére, érette fel nem háborodni. (Derültség.) Csak azt nem tudja, hogy katonai, vagy civildiktatu- rát akar-e ; az előbbire ott van Puchner, az utóbbira b. Bruckenthal; ha a kettőt egyesítve akarja, azt hiszi akadni fog táborában valaki, a ki mind a két diktatúrára örömmel fog vállalkozni (Derültség.) Áttér ezután a budgetre s az a fölött folyt vitára. A közlekedési minisztérium ellen hangoztatott vádak folytán azt várta volna, hogy maga az i lletö miniszter fogja kérni a vizsgálat megindítását.

Áttér azután Tisza Kálmán beszédére. Hogy a 67-ik évben táplált remények oly nagyok voltak, annak egyenesen Tisza egyénisége az oka. Ennek folytán a miniszterelnök azon mentsége, hogy senki sem érheti el a kormányon azt, a mit ellenzéki korában vallott, nem oly férfiúhoz méltó szerep, ki oly erőt fejtett ki az ellenzéki padokon. A miniszterelnök összehasonlítja magát Sza- páry Gyula gróffal. Azt mondá, hogy az ellenzék előnyt ad ö felette Szapárynak, de könnyebb volt a lelkének, hogy azt szúrhatta közbe: „ha talán nem is igazságosan“. (Derültség.) A mi az ösz- szebasonlitást illeti, idézi Szapáry programmbeszédeit 66-ból, midőn világosan és nyíltan kimondta, hogy a kiegyezés uj terhekkel fog járni. Mig Tisza és Ghyczy folyton a terhek elviselhetlenségét hangoztatták. Tisza a házban különösen Adrássyval szemben saját birtokviszonyaira hivatkozott s azt. mondá, hogy csak kölcsönpénzből képes adóját megfizetni. És ugyancsak ö volt, ki később kormányra jutva, fokozta az adókat. Midőn az udvartartási költségtöbblet megszavazásáról volt szó, Tisza Bittóval szemben azt mondá, hogy az, ki nem világosítja fel a királyt az ország szomorú helyzetéről, az lehet udvaroncz, de nem férfiú. Bittót az Ucha- tius ágyukra kért 2 millióért megtámadta; midőn pedig Tisza miniszter lett, 7 milliót szavaztatott meg. Ha tehát Szapáry és Tisza közti összehasonlításról van szó, a!;kor a mérleg bizonyára it' a miniszterelnök eP'"' r a balon.) A ■v- hajlandón*'1 ni. Ezt miniszt eilenz

noka

szélt

ját.

me'

szt

ja

sz

P

ti;

m

T>

j

e

E

i

L

a

v 0yis az ujonczozíio nor _.

ti a mozgalmat. Ugyanez idézte

ei ^egoviuát illeti, azt hiszem természetesnek

fogj -„am, hogy oly tartományokban, melyeknek néj pesse^,, ubs/.u évtizedeken keresztül megszokta a zavargásokat, a zavargásra kész elemek egy-két esztendő alatt el nem enyésznek. Természetesnek fogja találni mindenki azt is, hogy épen a rend, az adminisztratió és az átvett mandátum értelmében szükséges teendők azon népeknél, melyek egészen más közigazgatási viszonyok közt voltak, olykor ellenszenvet is ébresztenek. Hozzávéve még azt, hogy habár távol és közel kormányok egész correcte teljesitik is az egymással jó viszonyban álló kormányoknak ily esetekben egymás iránti nemzetközi kötelezettségeiket is: épen azon népfajban, melynek többségét a megszállott tartományok népessége is képezi, vannak oly elementumok, melyek a nemzetközi jog által magukat kötve nem tartják, és melyek feladatuknak tekintik mindig és mindenütt, ha lappangó szikrát találnak, annak lángra lobantását megkisérleni. Ha mondom, mindezt megfontolják, természetesnek fogják találni, hogy ily

*

1