Eger - hetilap, 1882
1882-08-17 / 33. szám
315 Ebből látható immár, hogy az eger-nádasdi vasút ügye nemcsak Egerváros közönségét, hanem az országgyűlést is foglalkoztatá elég ideje korán, — s a kiépités komoly akaratának nyomát országgyűlési határozat tartja s őrzi mai napig. Hogy azon időben a létesülés szerencsekerekére nem juthatott ez ügy, könnyen megmagyarázható az érintett irányzatok természetéből, melyek akkor vezérelték vasúti politikánkat. Az újabb törvényhozás az ekként vezetett vasúti építési politika folytán támadt hézagokon segítendő, a helyi vasutak építéséről szóló törvényczikket alkotá. Czélja e törvénynek, hogy az érdekelt vidékek, az önsegély alapján igyekezzenek pótolni részben a hiányt, melyet a nagy építés idején az állam nem teljesíthetett, ma pedig pénzügyi bajai miatt nem teljesíthet. Azaz, az érdekelt vidékek igyekezzenek kiegészíteni a vasúti térkép hálózatán, a forgalom kárára fenálló hézagokat. Mi az eger-nádasdi vonalat országos, s nem helyi érdekűnek tartjuk; mert e vonal a felföld iparilag virágzó részét kötné össze az alfölddel, részint a már készen álló eger-poroszló-tiszafüredi kőút, részint a szintén tervezésben levő fiizesabony-karczagi vasútvonal által, — mindkettőnek forgalmát ismét a füzesabony-hatvan-budapesti forgalomhoz a főváros felé összpontosítaná. Ily emporiális összekötő vonal, helyi érdekűnek nem minősíthető. Meggyőződésünk tehát, hogy e vonal kiépítése országos érdek lévén, az állam által lenne foganatosítandó. Az is meggyőződésünk, hogy az előbb-utóbb ki is fog építtetni; mert eljő az idő, midőn a forgalom érdekeinek törvénye pa- rancsolólag fog fellépni. Mindennek daczára azt- véljük, hogy addig is, mig az idők parancsoló szüksége előáll, saját jól felfogott érdekeinket, az önsegély erejével is igyekezzünk érvényesíteni és ne hanyagoljuk el az érintett „helyi vasutakról“ szóló törvény által nyújtott hatáskörnek saját javunkra leendő felhasználását megkísérlem. Azt hiszszük, hogy ennek folytán biztosabban feljeb- bezhetünk az állami erőhöz akkor: ha az érdekek megvilá- gositása, és -saját erőnk esetleges csekélysége mellett, meggyőző adatok kíséretében mondhatjuk el: e nagyérdekű vonal nem egy szerény város és vidéke, de az ország támaszát jogitva van igénybe venni. A legkomolyabban elhatározandónak véljük tehát, a már ismételten hivatkozott törvény alapján megtenni a lépéseket, ezen vonalnak a helyi tevékenység által való kiépítése s a z előmunkálatok megtételére. Azon kérdésre, hogy képesek vagyunk-e erre ? miután ismeretlen tényezőkkel állunk szemben, — mert nem ismerjük a kiépités költségeit, — egyelőre határozott választ adni nem lehet. Épen ennek kipuhatolása egyik mellőzhetlen szükség. A kiépités költségeiről positiv adatokkal kell bírnia annak, ki positiv választ adni akar. E nélkül minden csak feltevésen alapszik. Szükséges tehát mindenek előtt tudni és ismerni a tervezett vonal részletes irányát s költségvetését, hogy hozzámérhessük erőnket, képességünket, s esetleg az ország- gyűlés támogatásához is appellálhassunk. E nézetből kiindulva történt, e fontos vonal előmunkálatai engedélyének kieszközlése. Czélunk volt, positiv adatokkal megismerkedni e vonal építése körülményeiről, s egyelőre most a forgalmi statistika következő tájékozó adatait tárjuk elő, — annak kimutatása végett, hogy mily forgalomra nyújthat hozzávetőleg e vonal kilátást, s hogy ennek alapján is megérdemli a figyelmet. Az eger-nádasdi vasútvonal négy megye — úgymint Gömör, Borsod, Nógrád, és Heves — illető területét vonja érdekkörébe, s hozzávetőleg 100 ezernyi népesség az, mely követve, vagy közvetlenül utalva van e vonal forgalmához. De csak a közvetlen érintkezésben levő helységeket véve fel, — mint Eger, Felnémet, Felső-Tárkány, Szarvaskő, Monosbél, Szent-Márton, Apátfalva, Bátor, Bocs, Aranyos, Nádasd, Mikófalva, Szilvás, Bakta, Csehi, Bekőcze, Szűcs, Balaton, Szent-Domokos, Csernely, Járdánháza, stb. — ezek maguk 38 ezer lelken felül vannak. Ha már most a vasutak építésénél divó rendszer szerint minden személy után évenkint átlag 20 métermázsa teher és három személy szállítmányt veszünk fel: mintegy 800 ezer métermázsa teher és 114 ezer személy szállítása áll elő évenkint. Pedig ezen felvételben nem foglaltatik Borsod, Nógrád s Gömör megyék erre utalt népsége, a vidék gyári s egyéb ipari forgalma, az ózdi s nádasdi, a tapolcsáni s szilvási, nagy hámorok, az apátfalvi edény-, s gyertyánvölgyi üveghuták s gyárak termékei, — melyek e vonalat keresnék meg még a Budapest felé való rövidebb iránynál fogva is. Csak utalunk még röviden azon körülményre, hogy az alföld s Eger búza és bor-termékei, viszont a felföld iparczikkeí s egyéb nyers termékei, — mint kőszén, fa, palakő, stb., — nem is reménylett forgalmat fejtenének ki. Érintsük-e itt a culturalis előnyt, mely a felvidéknek nyílnék meg Egerbe, — a tanintézetek s egyéb művelődési tényezők e székvárosába, mely a mellett, hogy érseki és káptalani székhely, s hol a megyei székház s törvényszék, a közös és honvéd csapatok illető parancsnokságai, adó- és illetékkiszabási hivatalok, egyszóval az állami Organismus tényezői összpontosítva vannak; egyszersmind a felsőbb oktatás minden eszköze, — mint jogi akadémia, theologia, gymnasium, tanitóképezde, leánynevelő intézetek stb., itt mind feltalálhatok! Mindez a mai helyzet képe. Mennyivel más képet nyerne azonban ezen egész vidék, ha a vonal létesülne ?! Azon óriási széntelep, mely Balatontól egész Sajó-Várkonyig a vidéket elárasztja, a rengeteg erdők, a nagymennyiségű pala s egyéb kőzetek, a vasúti összeköttetés folytán művelés alá jönnének, s a vonal mentén több rendbeli gyárak keletkeznének, a vidéki s a hazai cultura fejlesztésére. Nem fejtegetjük, de rámutatunk azon stratégiai fontosságra is, mely ez összeköttetés folytán kielégítő megoldást fogna nyerni. Ki ne látná ezekben városunknak óriási előnyét? ki ne venné észre, hogy városunknak ezzel az igazi fejlődési korszaka nyílnék meg, midőn visszanyerné ősrégi hivatását, mely e ponton létrehozta: tudniillik összekötő kapcsot képezne újra az alföld s felföld között, a mai kor forgalmi erejével a kellő vasúti összeköttetéssel. Lehetetlen hallgatással mellőznünk azon fontos állami érdeket is, mely részben a tótajku felvidéknek a leg- magyarabb megye központjával leendő ekkénti összeköttetésében rejlik. Nem ringatjuk magunkat csalékony álomban; mert ismerjük a kérdés nehézségeit és az ezzel járó megoldandó feladatok óriási voltát. De tudjuk azt is, hogy az erős akarat sok lehetetlennek látszó gordiusi csomót megoldott már. Felhívjuk tehát a nagy közönség figyelmét az ügyre, s kegyes jóakaratába ajánljuk azt. Lássunk egyszer tisztán a sokat emlegetett, néha könnyen kivihetőnek, néha lehetetlennek festett ügyben. Mint érintők, fődolog volna, teljes részleteiben megismerni : mennyibe kerülne e vonal kiépítése, mely irányban volna legczélszeriibben Nádasd felé vezetendő? Tehát a *
