Eger - hetilap, 1882
1882-07-13 / 28. szám
264 nyújt — hacsak könnyű vázlatban is, — különösen a vármegyei intézmény fejlődésmenetéről, tételei és állításai általában s magokban véve megállanak. s igy e munka sincs épen minden érdem nélkül: azért bírálók egyszersmind ezt is nyilvános dicséretre ajánlották. A 8-ik számú jogbölcsészeti kérdésre magánosán pályázó V. római számú dolgozatnak terjedelme 7 iv ivrét alakban, jeligéje : „Omne quod est, in quantum est, bonum est. S. Augustinus.“ E dolgozatot a bírálók igen kétes értékűnek találták. Mond ugyan a szerző sok szépet és helyeset, de sok olyat is, ami alapjában (éves és tarthatatlan, s egészben véve nem tudta tárgyát kellőleg átérteni és tisztán kifejteni. Mindjárt az erkölcstanról adott deíinitiója helytelen; a jogot az erkölcsiség- gel azonosítja; a jogi és erkölcsi kötelesség egymáshozi viszonyát és különbségét félreismeri, az állam és büntető hatalma felől oly nézeteket vall, melyek alig igazolhatók sat. Ily lényegbevágó s alaphibáknak természetesen corollariumai sem lehetvén kielégítők, e művet nem lehet olyannak tekinteni, mely a feladatot megoldotta vagy legalább jobban megközelítette volna, s azért mint kevésbbé sikerültét a bírálók a pályadijra nem találván érdemesnek, legfölebb a rajta látszó szorgalom és komoly törekvés méltánylásául dicséretre ajánlották. A 9-ik számú államorvostani kérdésre szintén magánosán pályázó dolgozat, a XI. római számú, 2 folio-ivre terjed, ezen jelszóval homlokán: „Lassan járj, tovább érsz.“ A bírálat szerint szerző, jelszavával ellentétben, nagyon is gyorsan siklik át feladatán, általánosságokban mozog, s röviden végez. Hangoztatja egyre a pályakérdésben foglalt tételt, de soha és s hol nem bizonyítja, holott épen ez volt feladatának lényege. Sietségében megfeledkezik több fontos részletről, péld. az orvosi rendőrséget egészen kihagyja reflexióinak köréből, müvét tehát egy elhányt töredékes vázlatnál egyébnek tekinteni nem lehet. így szerző jó szándéka és fáradsága ezúttal dugába dűlt. Müvét a bírálók épen nem találták sikerültnek, s nem ajánlották semmi jutalomra s kitüntetésre. Eddig a bírálati jelentések. Ezen jelentések alapján a kar, f. h. 11-én tartott értekezletében következőleg határozott a pályaművek sorsa iránt. Az I, III, VII, VIII, X. és XIII római számú pályaművek szerzőinek az 5—5 arany pályadij kiadatik; — a II, IV, V, VI, és IX római számú pályaművek szerzői nyilvános dicsérettel tiintettetnek ki; a XI és XII római számú pályaművek pedig félretétetuek és hallgatással mellőztetnek. — Következik e kari határozat végrehajtása, mi a jelen ünnepélyes alkalomra volt fentartva. A kitüntetett pályázó urak névrejtő levélkéi fel fognak bontatni, neveik ki fognak hirdet- tetni, s az illetők közt a pályadijak ki fognak osztatni. Vegyék a kitüntetettek nemes fáradozásuk gyümölcsét egyszersmind buzditásúl a jövőre is; azon pályázó urak pedig, kiknek ez-ut- tal a szerencse nem kedvezett, ne csüggedjenek a siker elmaradása felett, — habent sua fata libelli, — ne riadjanak vissza újabb kísérlettől s további munkásságtól; igyekezzenek a jövőben derekasabb munkával tenni ki magokért, s ez által alkalmat adni a tanári karnak arra, hogy őket is elismerésben és jutalomban részesíthesse. Ez utóbbi urak névrejtő levélkéi visz- szatartatván, felbontatlanul fognak megsemmisittetni. * Felbontatván a pálvadijnyertes 1. sz. ujű szerzője „ Hl. „ VII. „ „ VIII. „ Y v H n XIII. „ a dicséretet nyert II. „ „ IV ii n A» • ii n v ii n f • n « VI « n ’ n ii ,, 1, ix. ,, i, * * a névrejtö jeligés levélkék, kitűnt, hogy Mazányi Kálmán áll. tud. szktf. halig. Kele József I. éves halig. Boldizsár Fereniz II. éves theologus Markovics Lajos jogtud. szktf. halig. Szabó László II. éves halig. Paszternák Henrik államtud. sztf. halig. Szalay Gyula növendékpap Kozma Endre áll. tud. sztf. halig. Kelemen Ernő II. éves halig. Széplaki Botka István államtud. sztf. halig- Bajzátli János II. éves halig. A parádi út. A gyöngyös-bene-parádi ut kiépítésének kérdése évtizedek eltelte óta foglalkoztatja megyénk, s a közelről érdekelt községek lakosait. Ez ügy végelintézést nyert a miniszter egy rendelete által, mely a napokban küldetett meg a megye hatóságának. — Az említett miniszteri rendelet a következőképen szól: „12260/1881. sz. Hevesmegye közönségének. Múlt évi april 11-én 134/VIII. 1881. sz. a. kelt felterjesztésére csatolmányok visszazárása mellett értesítem a közönséget, hogy tekintettel arra, miként a gyöngyös-parádi útvonal tárgyában még az 1868. évi julius 14-én és 1869. évi jun. 22-én 26-án és 5410/68. sz. alatt kelt rendeleteimmel ezen útnak törvényhatósági jellege és annak iránya is meghatároztatott és a megalapított irányban az épités Gyöngyös felől meg is kezdetett; tekintettel továbbá arra, hogy a mondott útnak gyorsabb kiépítése ellen az 1879 évi april 22-én 119 sz. a. ottani határozat által gördített nehézségek miatt Gyöngyös város és több községek részéről beadott felebbezések elbírálásának eredményeid m. 1880. november 28-án 20010. sz. a. kelt kibocsájt- ványomban a felebbezett határozat feloldása mellett, is világosan kijelentetten volt, hogy a mondott ut törvényhatósági jellegének változatlan fentartása mellett illetékes szakközegem indokolt véleményéhez képest, ki e czélból a helyszíni viszonyokat a szóban volt solymosi irányban is megszemlélte: — a benepusztai, mint leg- czélszerübb irányban ismerem, törvényhatósági út módjára mielőbb kiépítendőnek, igy részletterv készítése s e czélból helyszini felvételek, csak az általam elfogadott benei irányban válnak szükségessé : mindezeknél fogva — Gyöngyös város részéről imént idézett határozata ellen beadott felfolyamodvány figyelembe vétele mellett idézett határozatának az előre bocsájtottak szerint kifogás alá eső pontjait feloldom, a megye közönségét pedig felhívom, hogy a beuei irányban részletterveit az arra hivatott kir. építészeti hivatal által azonnal elkészíttetvén, a munkálkodási sorrendet állapítsa meg, és Gyöngyös városának úgy eredeti ajánlatát, mint az iratok közt lévő 1879. évi január 7-iki pótajánlatát felhasználva, a kérdéses útnak mielőbbi kiépítését, tekintettel arra is, hogy annak mentén távirda felállítását szándékozom elrendelni, lehetőleg siettesse, — az útvonal kitűzését pedig haladéktala- núl eszközöltesse. — A tárgyiratok visszaküldése mellett felhívom végül a megye közönségét, hogy az útvonal kitűzéséről f. év julius hó végén, az út építésének haladásáról pedig f. év szeptember végéig hozzám részletes jelentést tegyen. Budapesten, 1882. junius 26-án. Ordódy Pál.“ Levelezés. Gleichenberg, 1882. julius 6. Tisztelt szerkesztő úr! „A természetben valódi enyészet nem létezik, minden csak átmenet egyik állapotból a másikba,“ — mondák a bölcs phizi- kusok. A reális tudomány által felállított ezen tant elfogadta a phantázia szárnyain magasban repkedő költészet is. Ki ne ismerné, a szép dalt, mely igy kezdődik : „Ha meghalok, csillag lessz én belőlem. . .“ A „holt“-szó sem mindig a teljes megsemmisülés, végelpusztulás rideg képét juttatja eszünkbe. Eger összes monumentális épületeiben, emberbaráti, közművelődési s jótékonysági intézményeiben a „holt kéz,“ colossális alkotásait szemléljük. A közjó érdekében többet, hasznosabban s szebb eredménynyel nem működhetik senki, mint ezen, — folytonmüködő és mégis soha ki nem fáradó, — „holt kéz.“ — Mint a „holt kéz“ perczig sem pihenve a legüdvösebb munkát végzi, akként az úgy nevezett „holt idény“ a virúló természet pompájával, a kimerült testbe új életerőt önt s a balzsamos lég gyógyitó ereje által, a már talán reményt vesztett betegben is életkedvet ébreszt. A „saison morte“ a főváros fényes termeinek ajtait bezárva, ezen termek hőseivel a szabad természet zöld pázsitjait, vadregényes erdeit népesíti be, hol. a valódi, s nem nagy pipájú de kevés dohányú hírlapi reklám készítette viasz-szárnyakon repkedő dalnokok, nemugyan lábakba szedett, hanem azért az érző szív mélyéig ható — bájos dalt zengenek, — s a női toilett- asztalok kártékony-pancsolt szerei helyett, az enyhe szellő által felkevert virágillat teszi balzsamossá — a tiszta egészséges levegőt. — A szabad természet jótékonyan hat, testre lélekre egyaránt; amannak üdülést, emennek kellemes szórakozást nyújt, s ezért látogatják a gyógyhelyeket nemcsak a javulás után vágyó betegek, hanem a változatos élveket kereső vas-egészségüek is, sőt vannak fürdőhelyek, melyeknek a nagyobb contingenst éppen az utóbbiak szolgáltatják. — Gleichenberg azonban, hová engem már másod ízben késztet az orvosi prescriptió, — nem tartozik azon: „fashionable vanity fair“ helyek közé, hová a fővárosi „saison morte“ elől szabadéinak az élvhajhászó, képzelt betegek. — A valódi betegeket vonzza ide a gyógyúlás reménye, mely reményt jogosulttá teszi, ezen [gyógyhely rendkívül egészséges levegője, s kellemesen szórakoztatva, az igazgató gondoktól elvonó, — regényes fekvése, — kiválóan pedig, az orvosi tudomány mai fejlettségének színvonalán álló gyógymód és azon lelkiismeretes figyelem, melyben a curát alkalmazásba vevők a fürdőorvosok által részesittetnek, kik
