Eger - hetilap, 1882
1882-07-13 / 28. szám
XXI. év folyam. 28. szám. 1882. julius 13-án. Előfizetési dij: Egész «vre . 5 írt — kr Félévre. . . 2 .: 50 .. Negyed évre . 1 .. 30 . Egy hónapra. — 45 . Egyes szám . — 12 , EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegadó tejében minden hirdetéstől 30. nvilttérben egy pétit- sorhelyért 15 kr fizetendő Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Eger város és vidékének szellemi '& ifp , , SÍO* es anyagi erdekei. ^ I %<~JK^ u (Díjnyertes pályamű.) Irta: dr. Szolcsányi Hugó. (Folytatás.) VI. Van nem csupán városunk, hanem kétségtelenül valamennyi hazai községünk társadalmi testén egy fekete pont, mely azon fekélyként rágódik, melytó'l megszabadulni sehogy sem tudnak, s mely ritka következetességgel állandó hajukat képezi, s nem egyszer a legnagyobb kellemetlenségekre ad alkalmat. E haj a cselédek rosszasága, a mennyiben ezek igen nagy részénél nemcsak az erkölcsi érzés kihalni látszik, hanem mivel rendszerint a cseléd azon munkára, melyre szegó'dtetett, alkalmatlan, ügyetlensége által igen gyakran kárt és hosszúságot okoz s a család mégis elkinlódni kénytelen vele, mert nem nélkülözheti, és vajmi ritkán tehet szert jobbra. A szakácsnő rendszerint főzni, a szobaleány takarítani nem tud stb. hozzá gyakran nyelves, durva, csárdás stb. stb. Elég ok tehát arra, hogy ennek megszüntetése a város egyik, és pedig nem csekély jelentőségű érdekét képezze. E kérdést pedig azért vettük a szellemi érdekek sorába, mert a cselédek rosszaságának legfőbb oka ama körülményben fekszik, hogy legnagyobb részük semmiféle képzettséggel nem bir, semmi jót nem tanult, tehát nem is tudhat; miért is a cselédeknek, kiket úgyszólván egy háztartás sem nélkülözhet, kiképzésére is gondot kellene fordítani. Ez volna tulajdonképen azon tér, melynek javítása a különféle philantropiai czélból alakult nőegyleteknek, egyik főhivatását képezné annál is inkább, mivel e baj úgy is leginkább a ház asszonyait sújtja, s nekik szolgáltat okot állandó panaszra. Egy cselédképző intézetet kellene felállítani, melyben a női cselédek nemcsak az erkölcs főbb elveivel ismertetnének meg, hanem egyúttal a konyliászat elemeibe is bevezettethetnének, és a házirend- meg tisztasághoz szok- tattatnának. Ez által egy társadalmi baj, ha nem is sziin- tettetnék meg, hanem legalább enyhittetnék. VII. A szellemi képzés habár nem is annyira fejlesztésére, mint inkább szellemi szórakozásra ajánlkozik a színház, mely Egerben hiányzik, s mint látszik nem is egy hamar lesz létesíthető, habár ügybuzgó férfiak vették is kezükbe annak ügyét. Miután azonban, főleg a ledér operettek színre hozatala óta, a színház megszűnt erkölcsnemesitő befolyást gyakorolni, azt nem tekinthetjük képző intézetnek, főleg a mindkét nembeli fiatalságra nézve. Mindamellett mégis tekintve azt, hogy Itatása a hazai szépirodalomra félreismerhetlek hogy, kivált classicus müdaraboknak előadása által szellemi szórakozást nyújt és a nyelvet fejleszti: egy színháznak felépítése Egernek. hol más szellemi szórakozás iTgy sem igen kínálkozik, egy fölötte fontos érdekét képezi. Előnyeit fejtegetni azonban, mivel azok e lapok hasábjain úgy is számtalanszor ismertetve voltak, ezúttal mellőzzük, csak azon óhajunknak adunk kifejezést, hogy a kezdeményezést a kívánt siker mielőbb koronázza. VIII. Az eddig előadottakban rámutatni igyekeztünk, városunk és vidékének szellemi érdekeire, most megkisérlendjük azok anyagi érdekeinek vázolását. Az anyagi jólét az élet kényelmei megszerzésének eszköze, másrészt azonban — főleg annak nemesebb felfogásában — kétségtelenül alapja és föltétele, de másrészt folyománya is a haladásnak. Nem csoda tehát, ha mindenki anyagi jólét elérésére törekszik. Mivel pedig az állam hatalma és gazdagsága, polgárai gazdagságától, tehát jóléte azok jólététől függ: neki képezi első sorban hivatását az, hogy valamint a szellemi képzés, úgy az anyagi művelődés terén, annak forrásait azon föltételek nyújtása által föltárja, a melyeket egyes egyén, vagy jogi személy önmagára hagyva megszerezni nem képes. Városunk, fájdalom, ez időben collegái egyik legszegé- nyebbike, a mennyiben csekély jövedelmei mellett, kiadásait polgárai pótadójából kénytelen fedezni, kikre e teher eléggé súlyosan nehezedik. Hiszsziik azonban, hogy el kell jönnie azon jobb időnek, melyben polgártársaink jólétben gyarapodva, könnyen fogják e terhet elviselhetni, sőt képesek lesznek a városi ügy érdekében nagyobb áldozatokat is hozni. Ez pedig akkor fog eléretni, ha városunk — mi talán nincs olyan messze — belép, mint tevékenyen szereplő tag, ama chaosszerű, de mégis törvényszerűséget feltűntető forradalomba, mely a versenyképességen alapszik, s mely v i 1 á g- forgalom névvel szokott jelöltetni. E végből igen természetesen szükséges mindenek előtt az anyagi érdekeket felismerni, s azokat, ha áldozatok árán is érvényesíteni. A következőkben legalább fővonásokban kíséreljük meg ez érdekeket elősorolni, s azon eszközök és módokra utalni, melyek által amaz érdekek megvalósítását lehetőnek véljük. (Folyt, köv.)
