Eger - hetilap, 1882
1882-06-01 / 22. szám
208 a munkásságot, miben kifáradni soha nem tudtál; a szorgalmat s takarékosságot, mely jóllétet teremt; a hűséget, mely a rád bízott ügy kezelésében annyira kimagaslik. Óhajtják: hogy életed hosszú s napjaid boldogok legyenek!.. * * * Átadáskor a tiszti kar egyik tagja igy szólt az ünnepekhez: „Tisztelt férfiú! „Nagy ünnep ránk, uradalmi tisztekre, a mai nap. „Nem azért: mintha ez a mi napunk volna; hanem azért: mert a tiéd. „Merész vágy ég bennünk azon alapelvet szellemi tekintetben most érvényre emelni: hogy a mi a tiéd, legyen egyszersmind a miénk is. „Megkísértjük azt, remélve: hogy sikerülni fog s remélve: hogy nem leszesz irigye szerencsénknek, mint nem irigye a lótus- levélnek a szár és virág, hogy velők együtt szentnek tartatik. „Úgy fogunk mi titokszerü s csak az érzelem varázserejéből fejlő számítással e napon megosztozni: hogy belőle mindnyájunknak egy egész jusson. S úgy fogunk ez osztalékban gyönyörködni, mint te magad és kedveseid. „Midőn ötven év előtt a piros pünkösd napja rád sütött, hiszszük: hogy — mint most — meg volt örömmel telve az ifjú szív s alkotott magának rózsás jövendőt. De nem lehetett szebb az a pünkösd rád nézve a mostaninál, habár te annak véled is. „Akkor még a hízelgő remény vezetett karon fogva, mely csalhat, anélkül, hogy kérdőre vonathatnék. „Vezetett azon jövő felé, melynek határáig sem szem sem képzelet nem láthatott. Vezetett azon jövő felé, mely rád nézve még magányosan állott ismeretlenül és rejtélyesen. „Most a valóság lép elédbe tiszteletreméltó alakjában és a jövendő múlttá lett. Egyik határa ép oly messze áll tőled, mint akkor állott, s még sem ismeretlen, mert minden mozzanatával megbirkozál. Nem rejtélyes, mert rajta akközben, mig haladtál, maradandó s világos nyomok képződtek. Nem magányos többé ; csoportosul körülte sokak figyelme s csoportosulnak körülte sokféle érdemek. Nem magányos; mert hozzá csatlakozott a jelen is,tükrét képzendő a kaleidoskopnak, melyben a félszázad részleteiből szebbnél szebb képek alakúinak. „Akár vissza akár előre nézz, édes megnyugvás integet feléd mosolygó arczczal mindkét irányból, mint szokott történni mindazokkal, kik — mint te — a nyert erők arányában használják fel az életet, előbbre téve a munkát a kényelemnél, példát adva mindenkinek a követésre, jóllétet teremtve maguknak és kedveseiknek. „Javára vált e munkásság és szorgalom a felsőbbségnek, mely megbízott: hogy javait rendezd és kormányozd, — javára vált egyszersmind a tisztikarnak is, mely példád után indulva, teljes odaadással igyekezett a számára különkülön kijelölt helyet betölteni. „Fent bizalom és elismerés, lent szeretet lett jutalma érdemeidnek, mely szeretet most nyilvános kifejezést ad önmagának, midőn az áldásdús tevékenység félszázados ünnepét e szerény emlékkel megtiszteli.“ * * * Délben a főkáptalan összes tisztikara az iinnepelttel élén, méltóságos és főtisztelendő Lengyel Miklós püspök s nagyprépost urnák vendége volt. Ezen nagy diszebéden a vendégszerető szives házi gazda tacitusi velősségü s a lélek mélyéig ható beszéddel köszöntötte fel az ünnepeltet; egyszersmind felolvastatá s aztán emlékül az ünnepeltnek átnyujtá a főkáptalan üdvözlő levelét, melyben az egri méltós. és főtiszt főkáptalan a nevezett jószágigazgató úrnak bokros érdemei fölötti elismerését s köszönetét fejezte ki. Azután Nagyságos Kovacsóczy István kanonok ur a főkáptalan tisztikarára emelte poharát. A felköszöntések sorát Eépássy László főkáptalani mérnök zárta be, a következő tartalmú beszéddel: „Méltóságos Püspök s Nagyprépost úr! „Midőn az uradalmi tisztikar e napon teljes számmal összejött, hogy azon férfiú örömében, ki hivataloskodása 50-ik évét ünnepli, osztozhassék s szívből eredő tiszteletét iránta leróhassa; nem számolt oly szerencsére, minőben részesül most, látva: hogy ez örömben maga a mélt. Főkáptalan is osztozik; sőt annak szükségét: hogy az ünnepély emlékszerü alakot nyerjen, saját méltósága érzetével azonosítván, nem csakhogy az öröm részeseit kegyes vendégszeretetére méltatá, de tényleges közbejöttével a napnak teljes mérvű fényt is kölcsönöz. „Annál becses!) és meghatőbb pedig rá nézve e tény, mint élő kifejezése az elismerésnek ; minél jobban, mélyebben vizsgálja jelentőségét: mert azt hiszi, hogy kebeléből hasonló helyzetben és érdemekben bárkit érne hasonló sors és megtiszteltetés; hasonló részvét- és elismeréssel találkoznék. „A részvét mindig a szivjóság szüleménye, mely magas műveltséggel párosúlva nagylelkűséggé fokozódik. S hol lehet egyiket úgy, mint másikat nemcsak képzelni, de leghamarább feltalálni is; mint a mélt. Főkáptalan tagjainak kebelében? „E két tulajdon az, mely hódolatra készt mindenkit, akár közel, akár távol álljon annak birtokosától. „Közelről van módja látni és ismerni azt a tiszti karnak s méltán gyönyörködik benne: mert mig sokaknak áldásul, neki azonfelül még fáklyafényűi szolgál s megvilágitja a tért, melyen mozognia kell ; — hogy a helyes irányt fölismerve: mit saját helyzete, a család és társadalom érdekei követelnek; hűséggel teljesíthesse. „Azon viszonyhoz képest, melyben áll e nemes testülethez úgy, mint egyes tagjaihoz, neki jut legnagyobb rész a szivjóság- ból és kegyességből. 0 tartozik tehát legforróbb hálával e jutalékért. „Alkalom rá: hogy hálás érzelmének nyilvánosan, fenhangon és együttesen adhasson kifejezést, nem mindig van. Most tehát felhasználja azon tudattal: hogy legkedvesebb kötelességét teljesíti s azon reményben: hogy az érzelemnek e kifejezése kegyes fogadtatásban részesülend, midőn nemcsak saját, de egyszersmind a jubilált nevében is azt kívánja: hogy a mélt. Főkáptalan minden egyes tagját az Ur Isten sokáig éltesse.“ * * * A fényes és kedélyes ünnepély méltó befejezését képezte az ünnepelt férfiú palotaszerű házánál tartott kitűnő estély, melynek kezdetét a fókáptalanbeli kanonok urak nagyrésze jelenlétével tisztelte meg, s melyre az uradalmi tisztikar összes tagjai családtagjaikkal hivatalosak voltak, valamint néhány rokon és ismerős család is megjelent. A 8 órakor három teremben terített fényes és nagyszerű vacsoránál, talán nem hibázunk, ha a resztvettek számát mintegy 80 vagy 100 egyénre tesz szűk. A menu kitűnő és elegáns volt, s az mind az iny legmagasabb igényeinek, mind az ízlés és eleganczia kívánalmainak nem csak bőségesen megfelelt, hanem azt fölül is múlta. A vacsoránál két felköszöntő mondatott, mindkettő az ünnepeltre, és pedig az első Eperjessy Rezső uradalmi számvevő, a második pedig nsgos Begovcsevich Robert kanonok úr által. Igen sajnáljuk, hogy távol eső helyzetünknél fogva a felköszöntők egyikét sem hallhattuk, s annak csak felharsogó végében, az „éljen“-ben vehettünk részt. De már vacsora közben megzendiilvén Palócz Kálmán zenekara, még az öregebbek is csak alig várhatták a vacsora végét, hogy az összes vendégsereg a díszes udvar platánjai alá meneküljön, s a jókedvű fiatalság heves és érdekes csárdástánczában gyönyörködjék, mely csakhamar fel is villanyozta az egész társaságot, ugyannyira, hogy’a bájos Dani- lovicsné urhölgygyei még a jubiláns is tánczra kerekedett. A jókedvű mulatság szakadatlanúl folyt — mint halljuk — egész reggelig; mert notabene: két óra tájban megszökni kényszerültünk, nem tartozván többé a jeunesse doréehoz! A bájos tánczosnők sorát elmondani nem bírjuk, de ott láttuk a többi között Danilovicsné úrnő és bájos nővérén kívül: csak úgy találomra: Mártonfíyné úrhölgyet, Marinkás nővéreket, a Megó kisasszonyokat, Rigó nővéreket, Jámbor kisasszonyt, Beöthy Mórné, Vasitáné, Toronyiné, Sajóssyné sat. úrnőket, Schön- viczky nővéreket, a fejlő bimbó Póka Ilonkát, a szende ibolya Répássy Hajnalkát, az alig kifeslett rózsa Tomanóczy Béláné Szabó Jolánkát sat. Szóval az estély is kiérdemelte az egri nevet, s mi is az ünnepelt férfiúnak még sok boldog évet és családi örömeket szívből kívánunk. EEIIE3:F,"Ü"Z:e:E3_ — Érsek ur ő exeellentiája pénteken városunkba érkezett, honnét tegnapelőtt Puszta-Szikszóra távozott. — Piros pünkösd napja gyönyörű meleg idővel köszöntött be. A templomok zsúfolásig megteltek ajtatoskodókkal. A főtemplomban Érsek ur ő exeellentiája pontificált; a szent beszédet pedig főt. Vincze Alajos ur tartotta. Pünkösd liétfőjén a főtemplomban méltóságos és főt. Lengyel Miklós v. püspök s nagyprépost ur pontificált. A pünkösdi két ünnepen s kedden a hívek példás buzgalommal látogatták a főtemplomot, hol e napokon szentségkitétel volt.
