Eger - hetilap, 1882
1882-05-04 / 18. szám
169 lottat és sebesültet, nagyobb mennyiségű élelmi szert és lőszert vesztettek. Hat felkelőt elfogtak. Részünkről nincs veszteség. Ápr. 24-én a tiroli vadászezred 10. zászlóaljához tartozó Graf Pongrácz vadász súlyos sebet kapott. Szerajevo, ápr. 26. A „Sarajevski List“ közzéteszi Dahlen táborszernagy felhívását, mely mindazon menekülteknek, kik május 20-ig helységükbe visszatérnek, a hatóságoknál jelentkeznek és aljas bűntettet nem követtek el, elengedi a büntetést. Az ellenszegülők és az aljas bűntettet elkövetők a törvény egész szigorával fognak bűntetteim. B é c s, ápr. Dahlen táborszernagy jelenti ápr. 29-én este ; Mesztrevacz Planinán és Vucevo Brdon még vagy 100—200 felkelő tartózkodik, operacionális terök azonban a határ megszállása által igen szűkre van szorítva. Kisebb rablási támadások és egyes őrjáratokkal való csatározások még mindig előfordulnak, főleg a focsai kerületben és a Narenta völgyben. A parancsnokságok folyvást portyázó csapatokat küldenek ezen imitt-amott felbukkanó rablóbandák ellen. A konjicsai és tarcsini helyőrségek april 25-től 27-ig kombinált portyázásokat eszközöltek Bjelenics, Umoljanac és Zeleni-Ujive irányában, mely alkalommal a Tarcsin- ból a legutóbbi helység felé ment osztály mintegy három-negyed órai harczot vívott 50 felkelővel a Bjelamica Planinán. A csapatok szétverték a felkelőket és érzékenyebb veszteséget okoztak nekik. A Rapoljén át történt visszatéréskor is kisebb mérvű ösz- szeütközés volt. A focsai helyőrségi parancsnokság jelenti, hogy ápril 26-án mintegy 30 felkelő 300 juhot és 60 marhát hajtott el. A Humban elhelyezett osztály még az éjjel üldözőbe vette a rablóbandát, szétverte és elvette tőle a rabolt jószágot. Delegatiók. A két delegátió közös szavazása april 26-án ment végbe az aulaban. Elnök (sor szerint) Hajmaid Lajos bibornok-érsek; jegyzők : a magyar delegátió részéről Hegedűs, az osztrák részéről Wiesenburg. Jelenvoltak a közös kormány tagjai képviselőikkel, továbbá Tisza és Orczy. Felolvastatnak a névsorok. Jelenvannak a magyar delegatióból 53 tag, az osztrákból szintén annyi. Ennek következtében kisorsolásra nincs szükség. Elnök teszi fel a kérdést: Megszavazzák-e az országos bizottságok a monarchia déli részében és a megszállott területen kitört lázadás leküzdésére kért további rendkívüli hadi szükséglet tárgyában a két országos bizottság határozatai közt fennálló 2.033,000 frt különbözeiét, igen vágj' nem ? A magyarok közül igennel szavazott: Széchen Antal gróf. Az osztrákok közül nemmel szavaztak: Heilsberg Alfréd, Klier Ferencz, Magg Gyula, Plener Ernő, Schier József. Stőhr Antal, Wiesenburg Adolf és Wolfrum Károly. Elnök: Az elnökség nem szavazván, a törlésre szavazott 59 tag; vagyis a többség. Wiesenburg jegyző németül ismétli az elnök által mondottakat. A jegyzőkönyv hitelesítetvén az ülés véget ért. A közös szavazáshoz. A delegácziók közjogi intézményének fönnállása óta most volt a negyedik eset, hogy a két bizottság közösen szavazott. A többi három szintén Bécsben történt. Az első közös szavazás 1869. aug. 10-én ment végbe azon kérdés fölött, vájjon a Lloyd társaság 81 ezer frtnyi jövedelmi adója le- vonassék-e a szubvenczióból s azután megadassék-e a két dunai monitorra szükséges 400 ezer forint ? — Mind a kettőt megszavazták. miután 14 osztrák delegátus a magyarokkal tartott, kik mind ,.igen“-nel szavaztak. Ez ülésen Mailáth Antal gróf elnökölt. A második közös szavazás 1873. május 10-én tartatott Perczel Béla elnöklete alatt. Ismét két kérdés fölött döntöttek. Az első kérdés az volt: megszavazza-e a delegáczió a Werndl-féle hátultöltő fegyverek megvételére szükséges 1.025,000 forintot ; a második. hogy a határőrvidékre kiadott s a költségvetést ezer forinttal túlhaladó kiadásokra megadja-e az indemnitást? Az osztrákok a hátultöltő fegyverek mellett voltak, de az indemnitás ellen; a magyarok pedig épen ellenkezőleg. A szavazatok egyenlők voltak, igennel szavazott 52, nemmel ugyanannj’i, s igy a két kérdésre nézve a törvényben előirt abszolút szavazattöbbséget nem érték el. — A harmadik közös szavazás 1880. február 14-én folyt le Schmerling lovag elnöklete alatt. A kérdés az volt: engedélyeztetik-e első részletkép 100,000 forint egy Szegeden emelendő kaszárnyára. Ekkor ismét egyenlők voltak a szavazatok s a tétel elej tetett. Országgyűlés. A képviselőház a szünet után april 29-én tartotta első ülését, megállapítván a közelebbi ülések napirendjét. Az ülés elején Szende honvédelmi miniszter törvényjavaslatot nyújtott be a katonai nevelő és tisztképző intézetekben magyar ifjak számára alapítandó 120 alapítványi helyről. E bejelentést a ház nagy része éljenzéssel fogadta. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát több törvényjavaslat szentesítéséről, továbbá a horvát-szlavon-dalmát miniszter átiratát a Fiume tárgyában kiküldendő országos bizottságba a horvát országgyűlés részéről megválasztott tagokról. Jelenti továbbá, hogy gr. Bethlen Géza és Kas zap Bertalan képviselők állásaikról lemondottak. Felhatalmazásánál fogva az uj választást elrendelte. Irányi Dániel kéri az elnököt, hogy sürgesse meg az illető bizottságok jelentését a curiai bíráskodásról és a keresztényiek és a zsidók közti polgári házasságról szóló törvényjavaslatok tárgyában, valamint szólítsa fel a bizottságokat, hogy minél előbb vegyék tárgyalás alá az adókezelésről és a pénzügyi bíráskodásról szóló törvényjavaslatokat. Elnök kijelenti, hogy fel fogja szólítani az illető bizottságok elnökeit. (Helyeslés.) Az indítvánjikönyvben bejegyzés nincs, az interpellátiós könyvbe be van jegyezve Lánczy Gyula interpellátiója az igaz- ságügjaniniszterhez a kir. ügyészségekhez intézett rendelete tárgyában; a közigazgatási tisztviselők ellen hivatali minőségben elkövetett bűntény vagy vétség iránti feljelentések esetében követendő vizsgálati eljárásról. Ezután vita nélkül elfogadtatott a ház ápril havi költségvetése, azonnal hitelesíttetvén a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontja. A képviselőházban május 1-én tárgyalás alá vétetvén a madridi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, a ház azt úgy általánosságban, mint részleteire nézve vita nélkül elfogadta. Következett a zárszámadási bizottság jelentése a Magyar- és Horvát-Szlavonországok között az 1876., 1877., 1878. és 1879. évekre vonatkozólag eszközölt leszámolásról. Madarász József politikai indokokból a tárgyalást a finmei kérdés elintézéséig el akarta halasztatni. Tisza Kálmán miniszterelnök nem látván ösz- szefüggést a két kérdés között, ellenezte az elhalasztást. A többség mellőzte a halasztási indítványt. A képviselőház máj. 2-iki ülésében a pénzügymiiniszter előterjesztést tett: a delegatiók által legközelebb megszavazott 21.700,000 írtból a magyar állam terhére eső 6.813,800 frtnyi ösz- szegnek fedezése iránt. Napirenden volt: a horvát-szlavon határ- őrvidék bekeblezésére vonatkozó előtérjesztvény. Mocsáry Lajos ez ellen több kifogást tesz, igy többi közt: hogy ezen be- keblezés cs. kir. rendeletekkel lett eldöntve s most mint bevégzett tény kerül az országgyűlés elé beczikkelyezés végett; továbbá, hogy az ide vonatkozó legfelsőbb rendeleteket a közös hadügyminiszter is ellenjegyezte, holott itt a magyar állam területéről van szó. Szóló a törvénynek megfelelőbb előterjesztést kíván. Ugyanily szellemben nyilatkozott Szederkényi Nándor; ki egyúttal azt kérdezte a miniszterelnöktől, minő állást foglal el a horvát- szlavon országgyűlésnek Fiumere vonatkozó legközelebbi határozatával szemben, mely az 1868: 30 t. ez. 66-ik §-ával ellenkezik. Tisza Kálmán miniszterelnök kijelenté, hogy előtte ezen törvény irányadó, nem pedig a horvát-országgyülés ilyen vagy olyan határozata; különben is, Fiume államjogi kérdése az említett törvény által el van döntve; most a végrehajtás részleteinek megállapításáról van szó, melyek körüli meg nem egyezhetés esetében a várható legroszabb az. hogy megmarad a mostani állapot, melyet az idézett törvény szabályoz. Kicsiny szobámban. Kicsiny szobámban a halvány szövétnek Gyér világa olyrkor egyet-egyet lobban, És meglátogatnak a viharos létnek Letűnt emlékei . . . szivem meg-megdobban. — Es lehajtom főmet; s’ mintha elém állna A lezajlott múltnak büszke, lázas álma, Kihűlt szenvedélyem újabb lángra gyulád, Mintha nem halt vón’ ki még a hő indulat?! . .
