Eger - hetilap, 1882

1882-05-04 / 18. szám

166

hívei, e magamagát kínáló jó alkalmat föl kellene használniuk arra, hogy ezen —a föntebb jelzett czélnak megfelelő — rendezés révén a törvényhatóságok részére, egy megszűnő kisebb előjog helyett, egy nagyobb, valódibb s egyátalán oly nagy fontosságú jog szereztessék, mely a törvényhatóságok életére most még alig megmérhető kedvező hatást lesz hivatva gyakorolni.

Meg fogja tehát engedni Nagyméltóságod, sőt, — reméljük — ily felfogás mellett meg is várja, hogy e kérdéshez a törvény- hatóságok is hozzászóljanak s ezek felszólalását a megoldás irányának megállapításánál nem is fogja tekintet nélkül hagyni.

Mi csak röviden szólunk e kérdéshez, mert elégnek tartjuk Nagyméltóságod előtt az általunk helyesli k tartott irányt csak legfőbb vonásaiban feltüntetni.

A jelenlegi főrendi-ház tulnyomólag ugyan a születési aris- tocratia örökös tagjaiból, de részben kinevezettekből is áll. Ez utóbbiak közt vannak a főispánok is, kik kineveztetésökkel, hivataloskodásuk tartamára, egyszersmind a felsőházi tag.'ág jogaiba lépnek. Ezen rendszer mellett tehát, bizonyos tekintetben, a törvényhatóságok is képviselve vannak a felsőházban.

De ha a felsőház rendezését — mint ez minden oldalról kívántatik — úgy czélozzák, hogy onnan a főispánok, hivataloskodásuk helyén betöltendő közelebbi hivatásukra való tekintetből, kimaradjanak : nem alkalomszerű, nem helyes s nem szükséges-e arról gondoskodni: hogy a hézag a törvényhatóságok valódi kép- viseltetésének törvénybe igtatásával töltessék be'? — mely törvényben kimondatnék, hogy a törvényhatóságok közgyűléseik által választandó egy-egy küldött által képviseltessék ott magukat.

Ha a felsőház rendezése, mint mi véljük, alig képzelhető más módon, mint hogy — inig a felsőház meghatározandó szánni tagjainak mintegy felerésze továbbá is a születési aristocratia részére tartatik fenn s ezzel a földbirtok, illetőleg mezőgazdaság érdekeinek elég tétetik; a másik felének egy bizonyos hányadát pedig az egyház, bíróság, tudomány, irodalom, művészet, ipar és kereskedelem legfőbb képviselőiből kinevezendő peerek képezik: ezen vegyes rendszerbe harmadik elemül a törvényhatóságok által választandó és a közigazgatás s a provincziák jogos nagy érdekeinek képviselésére hivatott tagok is épen beleillenének, s az ek- képen — születés, kinevezés és választás utján megalakulandó felsőház oly minden érdeknek megfelelő s ennélfogva oly relatív tökélylyel bíró szervezet lenne, mely alkalmasint 1848 óta legszerencsésebb alkotásaink közé tartoznék.

Azon törvény, mely ezt kimondaná, mely a törvényhatóságokat a felsőháznak, a föntebb jelzett módon, részesévé tenné, nemcsak egy már régóta égető államkérdést oldana meg szerencsésen, amennyiben a törvényhatóságok küldöttjeinek a felsőház tanács- kozmányaiban való részvétele által ez intézmény mintegy megif- julna s ily módon, sőt már csupán a választás alapján ott megjelenő törvényhatósági küldöttek jelenléte által is a nemzet szivéhez ismét közelebb hozatnék; hanem uj korszakot alkotna a törvényhatóságok életében is.

A törvényhatóságok, melyek ekkép nemcsak a közkormányzásba, hanem a törvényhozásba is újra befolynának, ismét pezsgő élet kedvével és erejével telnének el, s mint közigazgatási s ön- kormányzati közegek is megélénkülnének. S ha a felsőháznak, mint a törvényhozás egyik tényezőjének, egyebek közt, bizonyos mérséklő hivatás is tulajdonittatik, a felsőház ezen hivatásszerű jelleme a törvényhatósági bizottságok maguktartására is hatással lenne, mi ezen — különben democrat — reformnak még a tartózkodóbb politikusokat is megnyugtató természetét eléggé tanúsítja.

Mindezeknél fogva hivatalos tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a felsőház rendezését a föntebb körvonalozott irányban eszközölni s az erről benyújtandó törvényjavaslatba azt, hogy a törvényhatóságok a felsőházban egy-egy küldött által képviselve legyenek, szintén fölvenni méltóztassék.

Kelt Hevesmegyének Egerben 1882-ik évi április hó 24-én tartott évnegyedes rendes bizottsági közgyűléséből.

Az 1879. évi 40 t. ez. 53-ik §-ának curiai magyarázata.

A curia fölmentő Ítéletének indokolása Cser Vendel tatai káplán keresztelési ügyében igy hangzik:

Tekintve, hogy az 1879: XL. t. ez. 53. §-a azt rendeli büntetni, ki életkorának tizennyolezadik évét még be nem töltött egyént az 1868: Lili. t. ez. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe fölvesz;

tekintve, hogy az 1879: XL. t. ez. 52. §-a, úgy a m. büntető törvénykönyvek életbeléptetéséről szóló 1880: Lili. t. ez. egyegy rendelkezésének megszegésére megállapított büntetés iránt intézkedik;

tekintve továbbá hogy az utóbb idézett törvényezikkben azon föltételek és formaságok megállapítása után, melyek szerint az egyik keresztény vallásfelekezetből más felekezetbe áttérni akaró egyén felveendő, a 12. §. határozottan rendeli : hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek közül a fiuk az atyjuknak s a lányok anyjuknak vallását követik, az ezzel ellenkező bármely szerződést, téritvényt vagy rendelkezést érvénytelennek nyilvánítván; a 13. §. szerint pedig: a gyermek „vallásos nevelését1* se a szülők bármelyikének halála, se a házasságnak törvényszerű felbontása nem változtathatja meg; továbbá a 14. §. szerint: ha a szülők valamelyike más vallásra tér át, mint a melyet előbb követett, a hetedik évet még be nem töltött gyermekek nemük szerint követik az áttértet; végre: a 15. és 16. §§-ok a házasság előtt vagy azon kívül született, de egybekelés, illetőleg atyjok elismerése által törvényesített gyermekeket „vallásos nevelés1* tekintetében a törvényes született gyermekekkel egyenlő szabály alá állítják; az egyik vallásfelekezetből a másikba való „felvétel“ pedig az 1868. Lili. t. ez. egész terjedelmében csak egy helyen, t. i. a 6. §-ban emlittetik, mely utóbbi szakasz határozottan az áttéritésre, különösen az áttérőnek „felvételére“ vonatkozik;

tekintve végre azon, a törvénynek szándékát világosan feltüntető indokokat, melyeknek alapján az 1879: XL. t.-cz. 53. §-a elfogadtatott, s melyekben minden kétséget kizárólag kiemeltetett, hogy ezen szakban az 1868: Lili. t.-czikkre való hivatkozást azért kellett felvennie, hogy az utóbb említett törvénynek az áttérést szabályozó intézkedéseivel összhangzásba hozassák:

nem forog fen kétség nemcsak az iránt, hogy a K. B. T. K. 53. §-a az 1868: Lili. t. ez. minden intézkedésére ki nem terjed, hanem az iránt sem, hogy a K. B. T. K. 53. §-a az 1868: Lili. t. czikknek egyedül csak valamely keresztény vallásfelekezetbe való áttérésére vonatkozó szabálya áthágását helyzetté büntetőjogi következménynek súlya alá.

Minthogy pedig a jelen perbeli adatok szerint áttérésnek esete fenn nem forog, kisdedeknél különösen az áttérésnek nemcsak létezése, de még lehetősége is ki lévén zárva: annál fogva a vádbeli cselekmények nem voltak a K. B. T. K. 53. §-ának szempontja alá vonandók.

Mindezeknél fogva büntetendő cselekmény hiánya miatt Cser Vendel vádlott felebbezése az É. L. T. 43. §-a alapján el volt fogadandó, s reá nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbirósági volt helybenhagyandó.

A jász-kun testvérek osztályegyezsége.

April 16-án összejöttek a jász és nagykun községek megbízottjai, hogy a megyei törvényhatóság határozatához képest, kiküldött megyei alispán elnöklete alatt a végleges egyezséget létesíthessék.

Testvéri jóakarattal jöttek össze a küldöttek, hogy az 1876. évi XXXIII. t. ez. intézkedése folytán, a volt jász-kun kerületek hagyatékán, mint osztályos atyafiak megosztozkodjanak. A kiegyezés békés és barátságos utón sikerült is, a melyről szóló jegyzőkönyvet, itt közöljük:

Jegyzőkönyv.

Felvétetett Jászberényben 1882-ik év april hó 16-án a jász- nagykun-szolnokmegyei törvényhatósági bizottsági közgyűlésnek, múlt évi 18484. sz. végzéséhez képest, a volt jász-kun kerületek közös tulajdonát képező vagyonok felosztása tárgyában kiküldött küldöttség által, Sipos Orbán alispán elnöklete ala tt tartott közös ta- nácskozmányban, mely alkalommal jelenvoltak: Karczagról: Pap Elek polgármester és H. Kiss József,— Kunhegyesről: Kulifay Károly főjegyző,— Turkeviből: Nánásy János polgármester,— Kunszentmártonból: Nagy Géza polgármester,— Madarasról: Farkas Sándor főjegyző,— Apátiról: Horváth Bertalan főbíró,— Ladányiból : Réz Gyula főjegyző,— Fényszaruról: Tóth Péter főjegyző,— Felsőszentgyörgyről: Nagy István főbíró,— Árokszállásiéi : Márkus József városi ügyész,— Alsószentgyörgyről: Baj- záth János főjegyző,— Jákóhalmáról: Terjéky Ferencz főjegyző,— Mihálytelekről: Gumbert János főjegyző,— Jász-Kisérről; Küry Albert,— Jász-Dósa község részéről: Buday Andor főjegyző,— Halmay József jász-felső járási szolgabiró,— Jászberény városa részéről: Elefánty Sándor polgármester.

A tanácskozmány mindenek előtt megállapittatni kívánja azon közös vagyonokat és érdekeket, melyek a volt jász-kun kerületek kebeléből Pest-Pilis-Solt-Kiskun, illetve Csongrádmegyéhez