Eger - hetilap, 1881

1881-01-06 / 1. szám

6

gatott végig a mama s hogy’ elismerte panasznak, vádnak jogosúlt- ságát; mennyi mindenfélét tanácsolt Birikének, hogy igy tegyen, megy úgy tegyen s bizonyosan foganatja lesz. S úgy is volt mindig.

Birike legtöbbször jó kedvű volt, de ha a karácson közeledett alább hagyott pajkoskodásaival. Nem futkosott hangos kaczagással szobáról szobára, nem évelödött nyifogó bábujával, hanem a beszédes mamának szép szavait hallgatta, melyek annyi melegséggel rajzolták le a karácsonfa bübáját s pazar pompáját.

Legutólszor ezt sem hallgatta már.

Beteg volt, nagyon beteg szegény Birike. Mosolygó arczárói az eleven pirossag elhúliott, elveszett; csacsogó ajkai lázasan lihegtek; nagy kék szemei nem ragyogtak s beestek egészen. Nem szeretett senkit, semmi;. Nyügölödve forgott s fájdalmasan nyögött a puha párnákon ; veríték gyöngyözött fájó kis tagjain s az erős láz rémképekkel gyötörte, ijesztgette öntudatlanságát.

Mikor a karácsonfa tarka gyertyái ragyogva kigyúlottak: Birike beteg mosoiylya! bámulta a sok czifraságot, összekulcsolta kis kezeit, suttogva magához hítta a szép fehér angyalt s megkérdezte tőle :

— Hozott-e orvosságot ?

Az angyal pedig visszafojtotta zokogását, szétmorzsolta pilláival csillogó könnyeit, kezébe vette az ezüst kanalat, orvosságot öntött belé s fölemelve a Birike forró fejét, szájába öntötte a gyógyító orvosságot.

— Hossz, rossz; nagyon keserű! panaszkodott Birike 8 elta- szitotta az orvosságot nyújtó kezet. Az angyalnak kebléből pedig kitört a zokogás, ráborúlt Bilikére s leceókolta a keserűséget vo- nagló, pibegö ajkairól. Milyen jó angyalok az anyák!

Birikének nagyon kis ideig tetszett az a ragyogás, csillogás, mely a karácsonfáról villogott feléje. Beleúnt az aranyos, ezüstös csecsebecsékbe s megharagudott a karácsonfa alatt bambán mosolygó bábura. Miért is nevet, mikor Birike olyan Deteg! De a bábu csak tovább mosolygott s egyszerre elkezdett nőni nagygyá, hosz- szúvá. Kenderszinü baja hosszú kóczokbau borította el vastag derekát, feje felpuffadt hordónyi nagyságúvá, szemei kidülledtek s vérfagyasztó tekintettel vizsgálták végig Birikét. Ez a szörny közelebb, közelebb lépett Birikéhez, ki éles sikoltással megrémültén ugrott az augyal nyakába s amink háborgó kebléu elrejreite arczát.

Ez estétől kezdve minden nap ez a szörny kínozta Birikét lázas álmaiban; ágya szélére ült s bivogatólag integetett feléje; ha Birike húzódott előle, meg is fenyegeite görbe újjaival.

Szilveszter-estéjén a szörny végre elmaradt, Ezeu az estén jó kedvű volt ismét Birike ; könnyebben érezte magát s jóízüket ka- czagott a hóbortos játékszerek productioinak. A jó mama megint a régi játszótárs lett, versenyt nevetett s együtt csevegett kis lányával, szelíd jóságos arczárói eltűnt a bánat s szerető kebléről messzeszállott a kínzó gyötrelem. Együtt tanakodtak, hogyan fogják meglepni holnap vidám nevetéssel és tréfás köszöntővel a tópe- lödö apát s az mint fog majd örülni, ha meggyógyulva, mosolyogva látja az ö aranyos egyetlen leányát.

Mikor Birike belefáradt a csevegésbe és( nézésbe, édes anyja ölébe vette s elringatta zsibbadó karjain. Úgy álmodtak egymás mellett, egymást átkarolva.

A Birike álma olyan szép volt. Virágos mezőkön, árnyas ligetekben vándoroltak a mamával. Körülöttük zizegett a pázsit, fejők fölött a lombok zsongottak s elmerülve nézegették a veröfényes ég kóborló bárány föllegeií. Egyszerre messziről az apa hivó szavát hallották s ők hirtelen elbújtak, a mama egy fa mellé, Birike pedig egy sürü bokor mögött. Az apa pedig kereste őket. Összekutatta az egész kerek berket, még sem találta őket. Pedig hányszor elsurrant mellettök. Utoljára a mama elárúlta búvó helyét sazután együtt keresték apával Birikét. Keresztül-kassúl átjárták a berket, benéztek a fák odvába, szóthuzogatták a bokrok ágait, letiporták az öles dudvát, és sehol meg nem találták Birikét. Ö pedig visszafojtott lélegzettel, mosolyogva ült a bokor árnyékában s levelekből zöld koszorút fűzött. Föltette magában, bogy a ki megtalálja rejte- két, annak vállait és fejét díszíti föl a koszorúval. Sokáig, nagyon sokáig keresték már. Mikor messzire jártak tőle, egy másik bokor mögül egy szép fiatal alak ugrott föl, szelíden mosolyogva Birikéhez sietett, nyájasan szólt hozzá s felfogta az ölébe. Azután röpültek, szálltak, messze, messze ... a többit az égben álmodta már Birike.

Nem hallotta már a mama édes szavait:

— Boldog új évet. kis leányom!

Karjai hidegen, megmerevedve ölelték az édes anya nyakát; de ajkai még úgy mosolyogtak, mint álmában.

HII5FI7ZÉE .

— Érsek ur ő excellentiája, hétfőn e hó 3-án a fővárosból hazaérkezett.

— Szilveszter estéjén a hálaadó istentiszteletet nagyságos Györgyé nyi Ignácz kanonok ur végezte a főszékesegytiázban. Városunk ajtatoskodó népének nagy száma, mint mindenkor, úgy most is áhitatosan buzgóikodott az ó esztendő e megható ünnepélyén.

0 Egyházi előléptetések, ügy városunkban, mint szélest) körökben is örvendetes érdekeltséget kelt ö felségének a hivatalos lapban tegnapelőtt közlött következő legfelsőbb elhatározása: Vallás- s közoktatásügyi magyar miniszterem előterjesztésére, az egri fökáptalanDál: Ferenczy Imre örkanonoknak az éneklő kano- nokságra, — Pánthy Endre székesegyházi főesperesnek az örka- nonokságra, — Tárkányi Béla József kanonoknak a székesegyházi föesperességre és Kovacsóczy István kanonoknak a panko- tai föesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként üresedésbe jött theologns kanonok javadalmára dr. Kozma Károly tiszteletbeli kanonok, czimzetes udvari káplán, szentszéki ülnök, papneveldéi b. igazgatót és hittanárt nevezem ki; továbbá megeugedem és jóváhagyom, hogy az Eger városi plébánia a székesegyház egyik kanonoki javadalmával, az ezen előterjesztésben előadott feltételek és kötelezettség mellett állandóan egyesittessék s ezen egyesitett állomásra Ludányi Antal Eger városi plébános, hevesi föesperes és czimz. apátot nevezem ki. Kelt Mürzstegbeo,

1880. évi deczember hó 29-én. FERENC JÓZSEF, s. k. Trefort Ágoston, s. k.

— A jogászbálra, mely f. hó 12-ikén nyitja meg az idei hosszú farsangot, a készülődések serényen folynak, s ha a kedvező előjelekből következtetnünk szabad, úgy e jóbirli tánezvigalom az idei farsang mulatságai között is minden tekintetben páratlanul fog állni. Mint már említettük, e jótékonyczélú vigalom bálanyai tisztjét ifj. S amass a Jánosné szül. Sütő Berta ö nagysága vállalta el.

— A népszámlálás városunkban jannár 1-én már megindult, s azóta mind a 26 számlálókerületben élénk buzgalommal folyik, de nem minden akadály nélkül; mert városunk fö'dmivelő népe, sőt még az iparosok nagy része sincs tisztában a népszámlálás in- tentiójával s elfogultságukban újabb adóemeléseket czélzó törekvésnek tekintik az egész műveletet. Ahol csak tehetik, kicsinyeskedésekkel s akadékoskodásokkal nehezítik a népszámlálási biztosok anélkül is súlyos működését. Pedig jó volna megszivelniök, hogy a hatóság 50 írt birsággal sújthatja azon polgárokat, kik hamis adataikkal félrevezetik, vagy akadályaikkal gátolják a biztosokat rnU- ködésökben. Különben csodálni sem lehet népünk előítéletét, hiszen még városunk egyik tisztviselője is, mint hírlik, csak az adóemeléssel tudja szerves összefüggésbe hozni a népszámlálást !

— Az érsekuradalmi felsőtárkányi erdőségben évenkint megtartatni szokott nagyobb bajtóvadászat e hó 3. s 4-én folyt le. A férfias mulatságban helybeli Nimródjainkon kivül, mint érsek ö umgának vendégei, a vidékiek közül is többen, névszerint a szomszéd Borsodmegyéböl: Melczer Gyula, Orosz Mihály, Brezovay László, Gencsy F. stb. vettek részt. A vadászat eredménye, különösen özekben, szépen jutalmazta a kedélyes hangulatú társaság fáradalmait.

— Halálozás. Szerető hivei és számos rokonai mély részvéttel kisérték sírjába f. hó 1-én Csányon Hevesy Kabos szihalmi plébánost. A boldogult hosszas szenvedés utáu 1880. decz. 29-ikén 64 éves korában szenderült a jobblétre. Hivei derék, buzgó lelki- pásztort vesztettek benne, rokonai pedig gyöngéden szerető nagybátyát. Nyugodjék békében!

— Meghívás. Az egri önkénytes tűzoltó-egylet f. évi januártól 3 évre újra alakulván, van szerencsém az összes alapitó, működő és pártoló tagokat a f. hó 9-én vasárnap reggeli 9 órakor, a városháza nagytermében tartandó» közgyűlésre tisztelettel megütni. Eger 1881. január 3. Tavasy Antal egyleti elnök.

— Beküldetett. Az egri önkénytes tűzoltó-egylet újjá alakulása alkalmával nevezetes változások történnek a működő tagok tisztikara között,—főparancsnokul az egylet eddigi buzgó főparancsnokát Keni pel en Bélát, alparancsnokul Fischer Soma és Sebestén.v István urakat, az egylet régi kedves tűzoltóit, pénztárnokul pedig Bernecker Ferenczet, városunk közbecsülés- ben álló polgárát óhajtja a tűzoltók igen tekintélyes része.

— Tűzoltóink bálja f. évi február 5-én leend. A meghívók a jövő héten küldetnek szét.

— Időjárásunk hétfőn hidegre fordult; azóta azonban megint megiágyúlt.

— Járvány. Szolnokon járványos bétegség pusztít a gyermekek közt, miért is az ottani tanintézetek bezárattak.