Eger - hetilap, 1881

1881-06-14 / 28. szám

306

tos és hazafias betöltése nem könnyű feladat volt. De ö becsülettel s önmaga és a megye diszére szolgáló eredménynyel oldá meg e nehéz feladatot, minek fényes bizonyítéka az is, hogy ezen és a világosi fegyverletétel után folytatott hazafiui működéséért a boszut szomjazó absolut hatalom öt is üldözőbe vette s börtönbe burczolá.

Akkor ez volt a hazafiuság jutalma. De változtak az idők. A germaniaáló absolutismus örökre megszilárditottnak hitt épülete recsegni, inogni kezdett s összeroskadással fenyegető építőit. Eközben egybegyűltek a megyék s a régi törvényes alapra helyezkedve megejték a tisztválasztásokat. Megyénk 1860. évi deczemberhó 13-án tartotta tisztújító közgyűlését, s e közgyűlésen Isaák László — hogy is lehetett volna az máskép ? — a gyöngyösi járás főszolgabírói hivatalába — egyértelmű közakarattal visszahelyeztetett. E szót kell használnom: visszahelyeztetett; mert ez felel meg az akkor uralgott felfogásnak, mely a „restitutio in integrum“ elvének a megyei tisztek betöltésénél is lehetőleg kifejezést kívánt adni.

E hivatalt 1861. évi juliushó 8-ig viselő, mely napon a megyebizottság által a Lipcsey Imre leköszönése folytán megüresedett másodalispáni székbe ültettetett.

De ez év végével már ismét véget ért a magyar alkotmányos élet, s a választott tisztikar jobb idők beálltáig, melynek reményét a közszolgalatban együtt töltött napok emlékei is táplálták, ismét otthonába tért vissza, 8 a nemzet megpubulására számitó hatalommal szemben ismét fölvette a külsőleg tétlen, de tettre annál készebb várók szerepét.

Isaák László azonban ekkor nem vonult vissza falusi magányába, itt maradt ö a székvárosban az úgynevezett provisorium egész ideje alatt, s központját képezte itt a társas élet minden hazafias és nemest) czélú mozgalmainak, melyek ez időben lehetségesek voltak.

A másodkiadású önkényuralom hadi bálványa is a porba hullt; s a megyei élet sorompói ismét megnyíltak. 1867. évi aprilhó 30-a volt azon nap, midőn Isaák Lászlót diadallal vitték vissza a másodalispáni székbe, — az elsőébe csak azért nem emelék, mert abba egy nagyobb triumphatort ültetett a hazafi lelkesedés és közhála — a számkivetésböl visszatért komáromi kormánybiztos, svaj- czi polgár és hírneves genfi nyomdász személyében. De a mint e jeles férfiú 1869-beü hivatalától visszalépett: Isaák László lett — ki is lehetett volna más? — a megye első választott tisztviselője s azóta háromszor újította meg e választást a megye választó közönsége.

lm a pálya, mely májushó 8-ának éjjelén bezáródott. lm a közélet emberének képe, mely csupán a külsőt méltatja, halványan s minden színezés nélkül, de igy is mily tisztes, mily nemes, mily szép az! Egy élet lángja s hamva — a közügyek oltárán. Egy egész élet hü, szent szolgálata — a megyében szolgálva a hazát. S milyen volt, mint ember, mint tiszttárs, mint barát! Jó és szelíd, Dyájas és szerény, igénytelen, mint egy egyszerű polgár, tűrő, megbocsátó, jóakarója mindenkinek, senki ellensége! Érző szív, mely hamar fáj, de fendobogni, lelkesedni is tud. Minden szépért, nemesért buzgó. A 40-es évek idealismusának fénye még az utolsó napon is ott csillogott lelkén s átsugárzott szemein. Ki ne szerette, ki ne siratta volna öt! Oh bizonyára érdemes és méltó ö arra, hogy majdnem egy félszázados buzgó és hü szolgálataiért, melyekben nem ismert mást, mint kötelességeket, miknek lánczolatát, csak a halál volt képes megszakítani, a megye elismerése és hálája jegyzőkönyvileg kifejeztessék s emlékezete megörökittessék.

Intézeti élet.

Az egri érseki lyceum jog- és államtudományi kara jegyzőjének jelentése a lefolyt tanév eredményéről.

(Felolvastatott — részben — az 1881 évi június 15-én tartott zárünnepélyen.)

Először történvén ezúttal, hogy ezen joglyceum nyilvános zárünnepélyt tart a tanév befejezéséül, s nyomtatott jelentést bocsát közre évi működéséről, szabadjon ez indokból jegyzői és anyakönyvvezetői tiszti jelentésemet a t. közönség tájékoztatásául ez intézet főbb életmozzanataira vonatkozó rövid történeti bevezetéssel kezdenem.

Mindenesetre némi nevezetességet kölcsönöz joglyceumunk- nak azon történeti tény, hogy ez a legrégiebbik a manap fen- álló összes hazai kisebb jogtanintézetek között. A most záruló tanévvel 140 éve, hogy fenáll, s leszámitva három ízbeli szünetelésének összesen 21 évét, — folytonosan működik.

Foglár Ggörgy egri kanonok s szerbiai vál. püspök alapította azt meg 25000 r. írttal s egy szőllőbirtokkal 1740-ben; mely alapítvány az 1741. évi országgyűlés 44. tczikkében törvényes szentesítést és biztosítást nyervén, az új jogiskola azonnal megkezdte működését.

A kezdet egyébiránt ugyancsak szerény volt. Az eredeti alapítvány 12 nemes tanúló ellátására is lévén rendeltetve, jövedelméből csak egy jogtanár volt tartható. Egy tanárral indult tehát meg a jogi oktatás, — ki is a seminariumban, (hol az alapítványi tanuló-convictorok is elszállásolva voltak,) tartotta eredetileg előadásait. A jeles Huszty István volt e jogtanár, ki jogirodalmunk történetében is különösen azon munkájával vált nevezetessé, mely hazai jogunk rendszeresítésének első kísérlete volt, s a hazai jogtanintézeteken, az egyetemet is ideértve, évtizedekig a jogi oktatásnál vezérfonalul használtatott.

Szélesebb alapokra fektette alkotását még maga Foglár püspök, midőn 1745-ben káptalan-utczai házának átengedésével a jogiskolát és convictust a seminariumtól függetlenítette, 1746- ban és 1754-ben pedig az alapítványi tőkének 41000 s illetőleg 50000 írtra emelésével egy második jogi tanszék rendszeresítését, s általában a jogi kar teljesebb szervezését is lehetővé tette.

Ezen teljesebb szervezését 1755-ben (február 21-ről) kapta a kar a magy. kir. curia részéről, melyre az alapítólevél értelmében a főfelügyelet bízva volt. Ettől kezdve egy igazgató áll közvetlenül annak élén, (ki különben mint a lyceumi iskolák „prodirectora“ a hitszónokkal együtt közös a gr. Barkóczy püspök s későbbi prímás által 1754. és 1755. évben felállított theologiai és bölcsészeti karokkal is,) — továbbá két tulajdon- képeni jogi, és egy harmadik, világtörténelmi tanszékkel, ugy- szinte külön szolgával van ellátva, és saját törvényekkel, tanulmányi és fegyelmi renddel bir. De alaptőkéjéből inneniül már csak 10 tanuló ifjú nyer ellátást.

Ezen alapokon folyt a jogi oktatás 1762-ig. Első prodi- rector volt Ambrosovszky Mihály kanonok. Jogtanárok voltak, amennyire a fenlevő levéltári töredékes adatokból kivehető, — Hnszty után a még Foglár püspök által (1748-ban) kinevezett Melczer Pál; továbbá Molnár József és Csukás Benjamin (mindkettő 1755 körül); és Péchy Endre (1761 óta). Jogi tanulmányok : a) a jus patrium, mely alatt együttesen értetett a hazai magán-, büntető és törvénykezési jog (stylus curialis); b) a jus naturae & gentium, melynek keretében adatott elő a magyar közjog is; c) világtörténelem. Ezeken kívül mathesist a jogtanulóknak a bölcsészettannlókkal együttesen kellett hallgatniuk.

I A tanfolyam 2 évre terjedt: a „novitiusok“ és „veteranusok“ cursusára.

1762-ben a Foglár-épület, melyben akkor már a jogiskola elhelyezve volt, roskadozni kezdvén, s annak átépítése válván szükségessé, az építkezés tartamára a jogi oktatás beszüntet- tetett, s a jogtanárok elbocsáttattak. Péchy Endre jogtanár erre Kassára vonúlt, s ott kezdett jogi előadásokat tartani.

Az építkezés 1767-ben befejeztetvén, ezen évben, — négy évi szünetelés után, — a jogiskola újra megnyittatott s működött azután előbb Schmelczer János, 1777 óta pedig Dobronyay Miklós kanonok-prodirector vezetése alatt a visszahívott Péchy Endre és Csukás Benjamin jogtanárokkal, s ez utóbbi ideiglenes helyettesével, Halász Mártonnal (1773 körül,) majd pedig utódaival Török Ferenczczel (1777—1779) és benedekfalvi Det- rich Zsigmonddal (1779-től) egész az 1784/5 tanévig. A leczke- rend ezen időszakban is általában az előbbi, csakis azon különbséggel, hogy 1779 körül már a politikai és cameralis tudományok is szerepelnek a tantárgyak közt s külön tanszékkel vannak ellátva. A mondott évben u. i. a megyei papság azon czélra, hogy az egri iskolák az uj (1777-iki) országos tanrendszerrel (Ratio Educationis) lehetőleg öszhangzásba hozathassanak, s annak szellemében átidomittathassanak, 1754 évi 32750 r. frt 481/., kr. alapítványához újabb 60945 irtot ajánlott fel az iskolai alapok szükségessé vált szaporítására, s ezen hazafias áldozat tette lehetővé, — szabadabb mozgást engedvén az egyházmegyei kormánynak, — egyebek közt az említett új jogi tanszék felállítását. E tanszéken úgy látszik Boross Dániel volt az első tanár. Szerepel továbbá most a tantárgyak közt az egyházjog is, melyet fazonban a jogtanulók a theologiai kar kebelében hallgattak. És pedig 1773 táján még szabad tetszésökre volt hagyva a tanulóknak, jelesen a II. éveseknek, vagy ezt, vagy e helyett a mathesist hallgatniok, 1782-ben azonban a mathesis helyett már általában az egyházjog tanittatik.

Ugyanezen időszakba esik az orvosi tanfolyam megindítása is „főiskolánk“ kebelében. 1769-ben Markhot Ferencz or-