Eger - hetilap, 1881

1881-03-17 / 11. szám

95 benső melegséggel emlékezett meg; küzbeu megkoszorúzván az emlékkövet, nagy lelkesedéssel intette hazaszeretetre az ünneplőket. A „Hymnus“ eldalolása után a közönség zeneszó mellett vonult a városba s éltette Kossuth Lajost, a függetlenségi pártot, városunk képviselőjét stb. Az ünnepélyt a Gólya-veudéglöben lakoma követte. A poroszló-tiszafüredi hid és töltés építése. Ki hazánk térképére egy pillantást vet, két szembe ötlö dol­gon meg kell botránkoznia. Egyik az, hogy Tokajtól Szolnokig nincs álló hid a Tiszán, és másik az. hogy bonunk keleti részének fővárosa, Debreczen, nincs Budapesttel a legrövidebb s legtermészete­sebb irányban T.-Füreden át vezető vasúttal összekötve. Miféle né­zetekből kiindulva vitetett az út egy roppant kerülőn, ezt most nem akarom frjtegetui, de hogy a t. füredi töltés s ily országutou egy komp, ez elvitázbatlanúl országos botrány. A megyének nem volt elegendő ereje ezen óriási munka megtételéhez, — a réyiogot mások bírták, s a scandalum fenntarlatott, miglen a múlt évben a magyar kormány által Hevesmegye bizottsága az út és hid épí­tésére hadászati okokból is utasittatott s a kormány által minden kitelhető módon gyámolittatik is. Tehát az országos és nemzeti bot­rány meg fog szűnni, mit bizonyára minden még távol lakó magyar ember is örvendetes tudomásul vészén. A megye technical ügyeit vezető Kovács Kálmán k. főmérnök által az alispán elnöklete alatt ezen ügy rendbehozása végett meghívott megyei küldöttség ritka erélylyel párosult ügybuzgalma már odáig érlelte a dolgot, hogy csak is a pénzkérdés helyes és gyors megfejtésétől volt a siker feltéte- lezve. Ezen is átestünk volna szerencsésen; mert az alispán elnöklete alatt működő küldöttség kieszközölte igen előnyös feltételek mellett a kölcsönt, s a szerződés ratificatiója iránti intézkedés a megyei bizottság teendője lévén, e végre legközelebb rendkivtili gyűlés fog összehivatni. Azt hiszszük, miként ily nagyfontosságú ügy elintézésénél a t. bizottsági tagok teljes számmal fognak jelen lenni, mi már azért is kívánatos, mert több szem többet lát. s többféle eljárás helyesebb megállapodást biztosit. Földvári/ Kálmán. Az országos borászati kormánybiztosnak 1881. évi 146. b. k. b. sz. a kelt körlevele. A földművelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minister úr ö nagyméltóságának elhatározása folytán borászatunk érdekeinek emelésére, egy újabb nagy fontosságú intézmény lett életbe léptetve, melyet az érdekelteknek oly czélból sietek tudomására hozni, hogy az ország összes bortermelői a saját érdekökben igyekezzenek a sikert tőlük telhetöleg előmozdítani. Ezen intézmény egy országos központi mintapinczének a földmivelési ministerium épületében (Budapesten, Ferencz József-tér, Nákó-féle ház) felügyeletem s a központi pinczemester kezelése alatt leendő felállítása. Az erre vonatkozó szabályzatot annak idején szintén közzé fogom tenni, addig is azonban, hogy a felállítandó miutapincze czél- jának minél előbb megfelelhessen , köztudomásra hozom a követ­kezőket : Egyik föczélja lévén ezen mintapinczének az országban lé­tező különböző borkészletekből bizonyos mustrául s mintegy kiál­lítási tárgyul szolgáló mennyiségnek elhelyezésére alkalmat nyújtani s ez által a borvevőket és termelőket közvetlen érintkezésbe hozni: a készleteiket eladni kívánó termelőknek saját érdekükben kívána­tos lenne, hogy érett, kifejlett boraikból kicsiny mustra-üvegekben megfelelő mennyiséget minél előbb mustraképen ide (földmivelési ministerium , központi mintapinczéhez czimezve) beküldjenek. A mustra küldeményekre bádog szelenczékbe csomagolt 1 */2 = más­fél decziliter nagyságú kisebb palaczkok lesznek alkalmazandók. A termelők tájékozása czéljából azoknak leendő bemutatása végett küldöttem a gazdasági egyletekhez és a kereskedelmi s ipar kamarákhoz egy-egy ily teljesen felszerelt mustradobozt és üveget oly megjegyzéssel, hogy a termelők, kik boraikból mustrákat be­küldeni óhajtván, ily palaczkokat szerezni kívánnak, — a mennyi­ben azt ott helyben jutányosán előállítani nem lehetne, ez iránt kor­mánybiztosi hivatalomhoz fordulhatnak, honnét teljesen felszerelt ily mustradobozok darabonkint 17 krajczárért tetszés szerinti mennyi­ségben lesznek megszerezhetők. Ha nagyobb mennyiség szerzése igényeltetik, úgy közvetlen az erre vállalkozó czéghez fordúlni leg­ajánlatosabb, még pedig a palaczkokért Kossuch János Uveggyáros czéghez (Budapest, vámbáz-körút), mely azokat dugóval ellátva da­rabonkint 5 krért szállítja, a dobozok pedig nagyobb mennyiség megrendelése mellett Schlick vasöntö czégnél (Budapest, váczi kör­út) ezerenkint 110 írtjával, tehát darabonkint 11 krért rendelhe­tők meg. Az ily módon beküldött bormustrák kapcsában — melyekről rendes könyv fog vezettetni — a beküldő által, a név, czim, lak­hely, pósta- és távirda-állomás, a bor termelési helyén és évén kivül — ha a termelők érdekeikben fekvőnek találják, kiteendö még, a rendelkezésre lévő készlet mennyisége 8 a hectoliterenkinti eladási ár. A mustrák a vevők általi megtekintésre a mintapinczében el­helyeztetvén, a vételre komolyan reflectálni kívánóknak izlelés végett kiadatnak, még pedig — a beküldő tetszése, s e tekintetben nyil­vánított kívánsága szerint — dijtalanúl vagy bizonyos általa meg­szabandó összeg lefizetése mellett. Minden egyes küldemény a fent- érintett czim alatt bérmentve lesz beküldendő; ettől eltekintve, a termelőt semmiféle költség nem terheli, mert a borok minden egyéb tekintetbeni kezelése teljesen díjtalanul eszközöltetik. Sőt, a mennyi­ben a pénzügyi törvények 6. füzete 94. §-ának határozata értelmé­ben egy küldemény bor mennyisége után a fogyasztási adómentes­ség egyedül azon esetben alkalmaztatik, ha azt 2 krnál magasabb fogyasztási adó nem terheli, szükséges a törvényhatóságok tadoma- sára hoznom, hogy Budapesten egy liter bor után fogyasztási adó czimén 31l2 kr, kövezeti vám czimén 1/i kr szedetik; e szerint több mustraüvegnek egy ládába csomagolása, mihelyest a külde­mény 50 centiliternél többet tesz ki, fogyasztási-adó és kövezeti vám alá esik, ezen czimén a küldeményeket terhelő kiadás a föld­mivelési minister úr ö nagyméltósága által fedeztetni fog. Addig is tehát, mig a kiadandó szabályzat megküldése mel­lett, a mintapincze egyéb czéljai- és hivatásáról részletesebb felvi­lágosításokat adni képes leszek, felkérem a törvényhatóságot, hogy a fentebbieket a termelőkkel közölve, s az intézmény nagy hord- erejét lehetőleg hangsúlyozva, az eszmének felkarolását, a bormust­ráknak minél nagyobb menyiségben leendő beküldését a termelők­nek saját jól felfogott érdekükben figyelmükbe ajánlani szíveskedjék. Budapest, 1881. marcziushó 3-án. Miklós Gyula, borászati kor­mánybiztos A hazai ipar mint társadalmi és nemzetgazdasági szükséglet. (Vége.) Előre is kijelentem, hogy nem azon idea lebeg előttem, mi­szerint a felsőbb iskolák növendékére kettős terhet rakjak, olyas­mit kívánván, hogy az iskolai növendék egyúttal mesterember is legyen; valamely iparág megtanulását egyelőre csak eszköz­nek tekintem, mely öt a hosszú szünidő alatt foglalkoztatva, sok minden egyébtől visszatartja, melyet különben előidéznek a hosszú és unalmas vakatiók. A munka nem szégyen s ba valamely ipar­ágat elsajátítottunk, ki tudja, nem jöhet-e a szellemi mun­kásra egy esély, melynek kedvezőtlen fordulatával, az elsajátított iparágnak még hasznát is veheti. Divat volt régenten a főurak közt, hogy mindenik családtag megtanult valamely mesterséget; sajnos, hogy ma már kezd kimenni e praktikus divat; pedig egy emigráns emlékiratából olvasám, hogy a Dessewffyek mint órások dolgoznak Genfben, egy volt minister puskamtives, egy tábornok mint kertész, egy örn. mint lakatos ke­reste meg a mindennapit. Nekik az iparosság nem derogált. Jókai dicsekedve emliti fel egy czikkében, hogy azóta tartja magát d e- rék embernek, a mióta egy esztergályos, — nem ismerve öt a jám bor, — 3 frt napi bért ajánlott fel neki, midőn látta őt az eszter­gát ügyesen kezelni. Igaz, hogy csak nálunk van meg e pálya iránti idegenkedés. Pedig ha egy tollal dolgozó ember valamely ok miatt állását veszté: ugyanakkor a család elveszté benne kenyérkeresöjét, fenntartó­ját. Már akkor késő, hogy valamely iparágat tanuljon s modern társadalmunk Ítélete is visszatartja őt; mert hiába, a társadalom éle­sen kritizál a nélkül, hogy az éhezőnek kenyeret adna. Azt az űrt kell tehát áthidalni, mely az iparos, s a va­gyonosabb osztály s honoratiorok között tátong. Mert hogy léte­zik ez ür : ne tagadjuk. Közeledniök, a munka becsét megismer­ni 8 méltányolni kell megtanulniok. A társadalmi, családi, egyéni s hagyományos nézetekkel szakitva, növeljék a vagyonosabb, mű­veltebb egyének, birtokosok, tisztviselők iparosságra gyermekeiket; ismétlem nyissunk a tanulóifjúság számára különféle iparágakat ta­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom