Eger - hetilap, 1881
1881-03-10 / 10. szám
86 sági rendőrségről, a közutakról és egyéb közlekedési eszközökről, a nagyobb bűncselek vények fölött esküdtszék közreműködésével ítélnek; b) kisgyüléseiken különféle közigazgatási teendőket végeznek; e mellett sommásan Ítélnek a kihágások fölött, továbbá a munkások s a munkát adók, a gazdák és cselédek közt fölmerülő ügyekben ; c) a községeket bejárják, ezeknek önkormányzatát ellenőrzik; d) ne- táni zavargások esetében legalább két békebiró együttesen a lázadási törvényt oly hatálylyal olvassa fel, hogy a zavargóknak igen szigorú büntetés és befogatás terhe alatt kötelességök szétoszolni, stb. Minden grófságban sok száz békebiró van — az egész országban körül-belől 20 ezer, kiknek fele működik ; — ennyien minden nagyobb fáradság nélkül oly sok teendőt végeznek maguk ingyen, mennyit a continensen sok milliókba kerülő fizetett hivatalnokok látnak el. Az angol béke- birák a közigazgatás és a i endészet terén kívül (mint fentebb láttuk) birói functiókat is végeznek — egyebek közt vizsgálóbírói hatáskörük is van — s ekkép lehetővé teszik azt is, hogy az állam kevés számú űzetett bírákat tart, kik egyébiránt rendszerint a renommirtabb ügyvédek közül neveztetnek ki. (Nem olyan kimondhatatlan létra szerint, mint pl. nálunk a legalkalmasabb elemek mellőzésével többnyire történik.) Mivel pedig a békebirák oly sok fontos func- tiót teljesítenek: azért mintegy jutalmul ők gyakorolják a grófságnak önkormányzati jogait. Ezzel azon szép — bár a modern continentális viszonyok közt itt nem utánozható és meglehetősen aristocraticus — elv van érvényre emelve, hogy a jogok a kötelességek arányában mérendők ki; ugyanezen elvet látjuk érvényre emelve az angol kerületi községekben is, melyeknek közgyűlései szintén virilistákból állanak, még pedig azon polgárokból, kik mint vagyonosabbak, egyéb adókon kívül még szegényi adót is (mely igen nagy) fizetnek. Mind az említett kerületi községek közgyűlési tagjai, mind pedig a grófsági békebirák, az önkormányzati gyűlésekben való részvétel mellett egyúttal tisztviselők módjára is működnek, és ugyan a békebirák közül sokan magántitkáraik segitségülvétele mellett, — mind ingyen! kivévén némi csekély dijakat, melyeket a békebirák szednek s rendszerint titkáraiknak juttatnak. A kormányzati teendők ekkép sok alkalmas egyén közt meglevén osztva, gyorsan és rendszerint jól is végeztetnek. * * * E kivonatos ismertetéssel csak azt akartuk feltüntetni, hogy a Parlamentarismus eredeti hazájában, Angliában, a végrehajtó hatalom nincs a kormánynak s tulajdonképeni állami tisztviselőknek kezeiben összpontosítva; sőt ott e részben is nagy mérvű decentralisatio létezik, daczára annak, hogy a grófságokban a békebirák a látszat megőrzése végett kineveztetnek és nem választatnak. (Ellenben az autonom városokban a békebirák választatnak.) A többi közszolgálati állomások betöltése pedig részint választás, részint oly kinevezési rendszer szerint történik, mely az egyoldalú kinevezési s az egyoldalú választási rendszernek sok hátrányát s rósz oldalát elkerüli. Egyébiránt megjegyezzük, hogy az állomások betöltésére nézve a continentális államokban sokkal inkább érdemelnek utánzást azon választási és kinevezési rendszerek, melyek Belgiumban állanak fenn; ezek democraticusabb jellegűek. (Folyt, köv.) Hevesmegye s a párbér-ügy. Azok kiegészítéséül, miket a párbér-ügynek Hevesmegyében való állásáról e lap folyó évi 7-ik számában előadtunk, idézhetjük még Hevesmegyének egy 1875. márcziushó 19-i közgyűlésében 69. XIII. 1875. sz. alatt hozott határozatát is, s illetőleg: a megye alispánjának e határozathoz képest a párbérek közigazgatási utón való behajtása iránt az összes szolgabirákhoz s polgármesterekhez, a községi elüljárók megfelelő értesítése végett 1875. apr. 1-én 3154 sz. alatt intézett utasítását. E határozat, s illetőleg utasítás Kellő megvilágítására s megértésére az ,,Egri egyh. közlöny“ a következoaet közli: 1873-ban két kaáli — úgy nevezett — nazarenus felfolyamodott a beíügyministeriumhoz, kérve, hogy a kath. plébánosnak fizetendő párbér alól felmentessenek. A vallás- s közokt. ministe- rium, melyhez eme folyamodvány a belügyitől áttétetett, felvilágosító jelentéstétel végett felhívta a megyét, s egyidejűleg további intézkedésig a végrehajtási eljárást panaszkodók irányában beszün- tettetni rendelte. A megye alispánja (és nem a megye közgyűlése) 5419 — 1873. felterjesztésében jelenté, hogy a vizsgálatot megtartotta, s a végrehajtási eljárást beszüntette. Felterjesztésében egyebek közt megjegyzi: „A hívek lelkészeik s más felekezeti közegeik irányában bizonyos praestatiok teljesítésére csak addig és annyiban kötelezhetők, amennyiben és ameddig ezen kötelességet az illetők maguk is elismerik, vagy azt szerző- désszerüleg magukra vállalták, addig is azonban a párbérszedés magának a felekezetnek dolga; s ha egyes fizetni nem akarók ellen föllépni kíván, a bírósághoz lenne utasitandó, mert a közigazgatási eljárás itt alig indokolható.“ — 1873. jul. 23-i 19.009. sz. leiratával a vallásügyi ministerium eme „jelentés tartalmát tudomásul vette.“ Mindez 1873-ban történt. Egyik járási szolgabirónak (Földváry S.) 1874. aug. 25. a párbér behajtásánál követendő eljárás iránt tett kérdésére 8013/a. 1874. sz. alatt adott válaszban az alispán (s nem a megye közgyűlése) a fentiek szerint a vallásügyi ministerium által tudomásul vett jelentésében foglaltakra utal. E válasz csakis a kérdést tevő szolgabirónak adatott. 1875. jan. 13-án 563. sz. alatt a vallás s közokt. ministerium az összes törvényhatóságokhoz körrendeletét bocsátott ki, melyben kimondja, hogy az úgynevezett nazarenusok, mint akik törvényeink szerint bevett vallásfelekezetet nem képeznek, s igy előbbi egyházuk kebeléből törvényesen ki sem léphettek, az előbbi felekezetűk iránti praestatióktól sem menthetők fel, s azok rajtok, mint más híveken, éppúgy behajtandók ; s a mennyiben a behajtás felfüggesztetett volna, a felfüggesztés megszüntetendő. E körrendeletét Hevesmegye alispánja azon évi feb. 20-i 1415. sz. felterjesztésével érvényen kívül helyeztetni kéri, azon indokból is, miszerint a kaáli nazarenusok ügyében 1873-ban 5419. sz. alatt tett jelentését a vallásügyi ministerium tudomásul vette, vagyis helyeselte. Ez alispáni felterjesztésre a vallás 8 k. o. ügyi ministerium 1875. márcz. hó 4-én 4715 sz. alatt Heves és Külsó-Szolnok t. e. megyék közönségéhez a következő leiratot intézte: „4715. sz. Vallás- és közoktatási minister Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék közönségének. A megye alispánjának f. évi febr. 20- án 1415. sz. a. kelt felterjesztésére, melyben a nazarenusok irányában a hatóságok által követendő eljárásra nézve f. évi január hó 13-án 563. sz. a. kibocsátott körrendeletén) érvényen kívül helyezését kéri, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy idézett rendeletem érvényét tovább is fenn kivánom tartani. Az alispáni felterjesztésben foglalt azon felfogást, hogy a párbér s egyéb egyházi illetmények behajtása a fizetni köteles, de fizetni nem akaró egyháztagoktól közigazgatási utón nem, hanem csakis birói Ítélet alapján történhetnék, teljességgel nem fogadhatom el, s a felterjesztés azon állítása, hogy a megye alispánjának 1873,-julius 8-án 5419. sz. a. kelt jelentésében ugyanezen nézet kimondása azon évi juliushó 23- án 19,009. sz. a. kelt intézvényemmel helyeselte tett volna, nem egészen felel meg a tényállásnak, mert az utóbb említett alispáni jelentésben a szóban forgó elv nem állíttatott fel, csak mint nézet fejtegettetett, hogy a párbérszedés a bírósághoz lenne utasitandó s a közigazgatási eljárás alig indokolható. — E kérdést eldöntetlen hagyván, előadta az alispán a fenforgott esetben követett eljárást, s ez az, a mit utóbb említett intézvényemmel tudomásul vettem, nem tartván szükségesnek vitatólag belebocsátkozni az alispán nézetei fejtegetésébe, a nélkül, hogy ebben azok helyeslése foglaltatott volna. A hazánkban törvényesen bevett vallásfelekezeteknek kétségbevonhatatlan joga az önmegadóztatás, il-
