Eger - hetilap, 1881
1881-03-03 / 9. szám
82 De most mit fog főzni ? Sorsjegy, sok pénz, új téli czipö roppant zavarba hozták a jó Zsuzsanna asszonyt. De íme épen jő Tatár. Ravasz szemeit a szokottnál is nyájasabban hunyoritgatja a bánkódva reméllö Zsuzsanna asszonyra, el- vitázhatatlan jeléül annak, hogy valami különös mondani valója vao. — Jó napot Zsuzsánna asszony! Hát hogy van ? — Jaj, tek. ur, azt sem tudom, hol áll a fejem! Hát nyertem-e már tekintetes uram ? — Hagyjuk a sorsjegyet, édes Zsuzsanna; mást mondanék én magának. Látja, én immáron megettem a kenyeremnek javát, de házasságra sohasem tudtam adni a fejemet; most azután nagyon is érzem, mily nagy híjával vagyok egy hü, megbizbató, jó hitestársnak ; azért is iparkodom az elkövetett hibát, habár későn is jóvátenni. Szóval én magát nőül akarom venni, Zsuzsanna asszony. — Ugyan ne tréfáljon, Tatár ur! — Nem tréfa ez, hanem komoly kérdés? Eljön-e hozzám, édes Zsuzsanna asszony ? — Hát, hogy illeném már én a tek. úrhoz, hiszen Isten kegyelméből a 62-ik évet taposom, ilyen korban meg az emberek nem igen szokták az asszonyokat keresni. — De lássa. Zsuzsanna asszony, nekem már egy hü gondviselő nőre volna szükségem, ki betegségemben ápolgasson, bajaimban segítő társam legyen; azért is én magát szemeltem ki, mert én mindig derék, jóravaló asszonynak ismertem. Odavitte a dolgot a ravasz Tatár, hogy csakugyan megnyerte Zsuzsanna asszonyt, a ki aztán nem tudott hová lenni örömében. A sorsjegy, a kilátásban lévő nagy nyeremény csak megzavarták eszét a jámbor asszonynak, de ilyen nem remélt házasság teljesen kihozta öt sodrából. Czebernyák úr nagyot nézett, midőn Zsuzsanna asszony szokatlanul vidám és önérzetes arczczal előadta, hogy ö nem fog neki többé terhére lenni, mert igy, meg igy nemsokára Tatérné asszony leszen. Hirtelenében nem tudta Czebernyák, vájjon azon boszankod- jék-e, hogy szakácsné nélkül marad vagy a ravasz számitónak ismert Tatár furcsa választásán csodálkozzék-e ? Végre abban állapodott meg, hogy ilyen dolog csak a mai felfordult világban eshe- tik meg. Zsuzsanna asszony csakhamar beletalálta magát új helyzetébe. A jó Isten ö róla is gondoskodott tehát; nem kell többé jöv'ije miatt aggódnia. Csak egy dolog volt, mi gondolkodóba ejtette Zsuzsánna asszonyt. Honnan vesz az esküvőre uj lábbelit. Ruhája csak lett volna, de czipöt honnan kerítsen ! Dr. Czebernvákhoz már nem fordulhatott, mert bentlevö pénzét a sorsjegyért adta. Sok gondolkodás után végre kigondolta a módját, hogy miként jusson új lábbelihez; hogy pedig a terv jó volt, a hamarosan elékeritett czipö bizonyítja. Megvolt tehát minden, a mi a Zsuzsanna asszony boldogságához kivántatott: még csak az esküvő volt hátra. * * * A mit a városban mint kósza és nevetséges hirt közöltek, meg- valósúlt. Talár és Zsuzsanna asszony hitestársakká lettek, össze voltak kötve a sirig. Diadalmas arczczal vezette haza örömben úszó nejét Tatár, s azonnal általadta neki a háztartás gondjait. — Úsztak mindketten az örömben, szolgáltak egymásnak, mulattatták egymást. A 2-ik napon Tatár gyöngéden kérdést intézett feleségéhez. — Hát a sorsjegy hol van, édes Zsuzsikám? — Mi gondunk már nekünk a sorsjegyre; csakhogy meg vagyunk elégedve, nincs semmi bajunk, — akarta elcsavarni a kérdést Zsuzsanna asszony. — Igaza van, édes Zsuzsikám, de lássa, az még inkább fogja növelni boldogságunkat! — Hogyhogy ? — Hát ugv, édesem, hogy az a szám nyerte meg a főnyereményt, a 200,000 frtot. — Mikor tudta ezt meg? — kérdé Zsuzsi a legnagyobb izgatottság: közt. — Előtte való uap, hogy kezét megkértem, — felelt Tatár, örülve, hogy 200,000 frt birtokosa lett; mert csak azért nősült meg. — Jaj. Istenem, — sikoltja rémülten Zsuzsi, — én meg a sorsjegyet eladtam egy házalónak, hogy esküvőnkre czipöt vehessek. Képzelhetni Tatár ur boldogságát!! Ujlaky Dez*o. 33X-hs-t '"CTZj=jJ=c. — Hirdetmény. A választás alá eső városi képviselőket választók névjegyzéke a képviselőtestület kebeléből kiküldött választmány által városnegyedenkint betűrendben összeáll itatván ; erről a választó közönség azzal értesitetik, hogy ezen névjegyzék az 1871-ik évi 18-ik t. ez. 41-ik §-áboz képest, folyó év marcziushó 3-tól kezdve, 7-ig bezárólag, vagyis 5 napon keresztül a városi főjegyző hivatalos helyiségében közszemlére kitétetik; hol azt mindenki megtekintheti, s a következő 5 napon át vagyis folyó év marczius 8-tól 12-ig bezárólag észrevételt nyújthat be. melynek alapjan a névjegyzék a kiküldött választmány által kiigazittatni fog. Egerben, 1881. marczius 2-án Lefévre Antal, heiy. polgármester. — Felhívás. Az egri önkénytes tűzoltó-egylet folyó év marczius 6-án délelőtt 10 órakor a város közháza nagy termében közgyűlést fog tartani. Tárgy: az alapszabályok módosítása. Eger, 1881. fehruár 16 . Tavasy Antal, az egri öük. tűzoltó-egylet elnöke. — Az álarezos bál. A heves-szolnokmegyei nöegylet kedden éjjel tartott jótékony" ezélú álarezos bálján a törzs-kaszinó nagy terme a szorongásig tömve volt. A vén csillárok alatt városunk farsangoló közönsége utoljára adott találkozót s izzadva, csevegve nagy érdeklődéssel várta az álarezosak bevonulását. Amilyen nagy volt az érdeklődés a bevonúlás iránt, éppen oly érdekesség nélkül való volt az. Egy csapat rózsaszín domino, még több csuklyás alak és alig egyéb A jelmezeseket két igen feltűnő jelenség: Ecsedy Margit (a gyönyörű pórnő) és Csernyus Izabella (olasznö), nemkülönben a hagyományos lovagkorbeli spanyol férfiak képviselték. A bevo- núlás után megeredt a bajsza az élénktelen álarezosok fölismerhe- tése végett, 8 ez azután unalmas egyhangúsággal eltartott éjfélig. Köz- ben-közben a tombola árusnöi fogták közre a közönséget s árulták kedves kinálgatassal, „gyári áron alúl," a nyerő kártyákat. Éjfélkor a nyeremények kisorsolására került a sors a közönség, kezében a szerencsés vagy szerencsétlen kártyákkal, feszült figyelemmel hallgatta a rendezők által kiáltott számokat, néha-néha nagyokat ka- czagva egyesek felsülésein, legtöbbször pedig a nyereménytárgyak furcsa eredetiségén. Az izgatottan várt tánezra csak a pihenő óra után került a sor, s járta is azután a neki pirult fiatalság annyi hévvel, annyi tűzzel, mintha a nagy böjt ábitatoskodásra szánt napjaiért is kárpótolni kívánta volna magát. A táncz öt óráig tartott, ekkor oszlott szét a nagyszámú közönség s bizonyára el is mondották már egymásnak titokban ekkor, hogy: hamut a főre! — A bál bevétele a 700 frtot meghaladja, s igy a jelentékeny kiadások leszámitása után is csinos kerek összeg marad meg az árvák javára — Estély a hath, legényegyletben. A kath. legéuyegyiet védnöksége hétfőn este fényesen sikerült estélyt rendezett a legényegylet mecsettéri helyiségében. Varosunk iparos családj nnak sziue-java találkozott e pompás vigalmon, s mulatott mindvégig páratlan jó kedvvel s azon nemes fesztelenséggel, mely az ily családias színezetű mulatságnak egyik legkiválóbb sajátsága. Vacsora alatt a dúsan terített asztaloknál mintegy nyolezvanan ültek; s míg Lojzi siró hegedűjéből szakadt a bús nóta: azalatt az asztaloknál az ízletes sültekben és tésztákban, különösen a farsangi specialitásban : a csöröge tankban, nagy pusztítás tétetett. Közben-közben megcsendültek a bujdosó poharak s a kedélyesen beszélgető vendégsereg ürifgette a vén Egednek öreg borát. Mikor aztán Lojzi talp alá igazította a kesergő nótákat: fiatalja is, öregje is élénk tánezra perdült, s járta a melegítő csárdásokat andalogva s aprózva, ahogy az igazi magyar szokta. Egy négyes alatt a következő kedves hölgyek neveit jegyeztük föl: Böbék Mariska. Chiovini Ilonka, Glo;z Hermina, Kaiser Autónia, Kelemen Emma, Kovács Etelka, Kovács Mariska, Kubik nővérek, Rácz Tériké, Stészel nővérek, Tarjányi Magdolua; ifj. Balkayné, Haselbauerné, Horánszkyné, Izsépy- né, Lang Lászlóné, Laug Sándorné, Lestálné, ifj. Miticzky Józsefné, Mayer Ferenczné, Sztupkáné, Tancsáaé, Tóth Sándorné stb. A mulatságnak reggeli hat óra tájban lett vége. Legutoljára hagytuk, amit elöl kellett volna említenünk: elismerésünk kifejezését a buzgó rendezőség iránt; különösen ki kell emelnünk közülök a fáradságot nem ismerő Tancsa Lajost, s az egylet derék titkárát, a fürge Lestál Ágostont és Kalmár Istvánt. E hármat nemcsak a rendezésért, hanem a vigalom ritka sikeréért is a legnagyobb dicséret illeti. — Táncziskolai mulatság. Flamm Dezső, tánezmester, hétfőn este szépen sikerült táuczvigalmat rendezett növendékei számára az új-kaszinó egyik földszinti termében. E zártkörű vigalom bemutatása volt azon eredménynek, melyet tanítványaival a buzgó tánezmester a farsang alatt elért. S ezen eredmény nemcsak kielégítette, de meg is lepte a jelen volt szülőket. Szeretnénk a tánczosaök üde koszorújából egy pár feslö bimbót bemutatni, de korán volna még a hiúságnak tömjénezni.
