Eger - hetilap, 1881

1881-02-24 / 8. szám

70

S ki nem hisz a túlvilágba,

Tulvilági élő kínba’:

Csak egy napot éljen igy át —

Távol tőled elszakítva !

Bolygó.

Az Ízlés és ízlelés.

Milyen szép harmónia van az emberben! A test és 1 é - 1 c k nem élhetnek egymás nélkül (csak a világban való létezést értem), de táplálék nélkül sem. A táplálék természetesen nem egyenlő, mivel a lélek azt mondja, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, — a test meg azon szerény véleményben osztozik, hogy a kenyér mellé jó egy kis pecsenye is.

Hanem az tagadbatlan, bogy bár nem ülnek egy aszta! mellé, ismerik egymás szokását, az evésre nézve: azaz először megiz- lelik a mit kaptak, aztán megítélik, hogy ineltó-e a bekebelezésre, ba éppen szükségesnek mutatkozik, a kétszeres bekebelezésre. De még mást is tesznek. Egymás iránti udvariasságuk annyira figyelmes mindenre, hogy az étkezés alatt eljárnak egymást mulattatni, mit annyira megszoktak már is, hogy e nélkül bizony egyiknek sem esik jól az étel. A lélek mint szellem — de nem ködtátyolkép — szórja szikráit, pattogtatja élczeit; mig a test ebédel, s ilyenkor milyen jól ebédel, — a test is eljár a szellemi étkezésre, de előbb jól lakik, mert tudja azt, bogy barátja a mily könyörületes szivü, még képes volna lemondani is ebédjéről, ba megérzi, hogy legkedvesebb barátja még ebéd előtt van. Azaz mondjuk ki világosan: étkezés alkalmával nagyon jól esik a vidám társalgás, — üres gyomorral meg senkinek sem tetszik pl. a világ legszebb zenéje sem.

Némi külsőségek fentartása miatt azonban (hisz különben az egész világ külső formalitások fenntartásából áll) ez a benső rokon- szenv meglazult. Azt találták ugyanis ki az emberek (ez a nyughatatlan népség), bogy a test csak bizonyos határig veheti magához a táplálékot; mig a lélek, alias szellem, sóba betelni nem képes. Biz’ igy pedig a szellemi háztartás vezetőjének nem lehet valami irigylendő helyzete. Elhiszszük azonban a dolgok ilyetén állását mindaddig, mig egy szellemi táplálékkal teljesen jóllakott ember nyilatkozni nem lóg. Azt is mondják, hogy a léleknek ízlése, a testnek pedig Ízlelése vagyon; ez azonban teljesen mindegy, s csak a laikusok kedvéért vagyon egy fogalomnak két jegye, hogy némi jele legyen annak, hogy a test is másból táplálkozik, meg a lélek is; hogy mig amaz pecsenyét eszik s bort iszik rá, emez a szép, jó, é 8 igaz habtortájából csipiget egy-egy darabot.

Van egy nagyon régi közmondásunk, mely a rómaiak korától mindeddig megdönthetien : de gustibus non est d i 8 p u t a n d u m. Ez negative azt állitja, hogy az Ízlés avagy izlelés egyéni dolog. A gyakorlati római nép nem tett különbséget a kettő között, s nem is lehet. Ha külsőleg, t. i. az elnevezésben volna is, mint pl. a magyar Ízlés és izlelés, az, az elmélet szükséges folyományának tekinthető. Hisz különben az Ízlés és izlelés nagyon ffgyütt járnak. Csak a mindennapi életből hozom fel azt a példát, bogy egy szemreföre csinos és kedves nőre azt szokta mondani az ember, hogy: megenni való!

Valóban nagyon idevág G r e g u s s Ágostnak egy észrevétele, mely azt fejtegeti, hogy minden nép legkedvesebb szellemi élvezetét, vagy ennek okozóját, ked- vencz testi tápláléka nevével jelöli. Maradjunk természetesen a primitivebb álláspontokon, mert az átalános műveltség úgyis lerontja a nemzetiségi kapcsot. Minden népnek van egy „eredeti ficzkója,“ kinek megjelenése mindig mulatságos; az olasz Makarón i-nak hívja, az angol Jack Pudding-nek, a magyar „Paprika Jancsidnak, a fran- czia „Jeau Po ta ge“-nak, a „kedélyes“ német meg Hans- wur8t-nak. Hát kérem ezen nevek egyik része vagy enni-inni valót vagy olyat jelez, mely az enni valót az illető nép szokásainak megfelelővé teszi.

A mint mondottuk azonban, minden e széles világon külső formalitás, s e miatt az Ízlés és izlelés azonossága sem maradhat tisztán maga a lényeg. A szellemi és anyagi világ már maga is áthághatlan fallal van szétválasztva, s egymásba mint olyan nem olvadhat, bár mint önálló két elem egyesülhet. Az ember mint e dualismus képviselője tehát kétféle irányban haladhat: vagy elhanyagolja az anyagot s tör a szellemi felé, vagy megfordítva.

Előbbi esetben még ízlelése is Ízléses, utóbbi esetben Ízlése (ba ngyan van) is i/leléses, vagyis nagyon ételszaga lesz. S e külsőségben ki van fejtve az esetleges különbség az Ízlés és izlelés közt.

Szóval: minél magasabb lépcsőjén van valamely egyén a műveltségnek, annál nagyobb tért enged a szellemi tápláléknak a testiekkel szemben. É. /.

l-Ö" Zj=jí£ _

— A királyné e hó 14-én délben utazott el Becsből Angliába, hol hosszabb időt fog tölteni vadászatokkal.

— A Gencsy-féle ügyben, lapunk folyó évi 6-ik számának közleményét, egy fővárosi lap kétkedéssel fogadta; a mellett hozzá tette, hogy a hevesmegyei árvaszék tagjainak Gencsy gyámmal való egyetértésére lehet következtetni azon tényből, miszerint az említett árvaszék egyik tagja megszökött. Tudtunkkal ez épen nem tény; ily megszökés, eddig legalább, nem történt, — s igy az érintett lapnak a felhozott alaptalan alapból vont következtetése nincs indokolva. Ha hivatali visszaélés netán mégis történt volna, mi leszünk az elsők az illetőknek kárhoztatói között; de azt tartjuk, hogy egy még vizsgálat alatt álló ügyben egyoldalúan Ítéletet mondani a legnagyobb igazságtalanság volna. Az ügynek illetékes eldöntéséig mindenesetre fenn kell tartanunk azon múltkori megjegyzésünket, hogy a hivatalukból felfüggesztett árvaszéki tagok jóhi- szemüségök félrevezettetése miatt jutottak e kellemetlen helyzetbe.

— Színészet. Lászy Vilmos, a kecskeméti színház igazgatója, s városunkban általán igen előnyösen ismert jeles színész, a böjti idényen át szinelöadásokra uyert engedélyt. Lászy a színházi pályán eddig kivívott nevéhez méltóan, egy mü- és szakértelemmel összeállított társulattal, saját zenekarával fogja megkezdeni az előadásokat. Lászy ismeri Egert, ismeri igényeinket, s csak Ígéretét akarja beváltani, midőn egy jól szervezett társulattal Egert is útba ejti, hogy a közönségnek élvezetes estéket szerezzen. Élőre is felhívjuk a derék igazgatóra és társulatára a t. közönség figyelmét. Lászy igen jól tudja, hogy egy jó társulat iránt az egri közönség sóba sem volt háladatlan.

— A főpapi hagyatékok kezelésére nézve az igazságügyminiszternek fölhatalmazás adatik, hogy a vallásügyi minisztériummal egyetértöleg rendeletet bocsásson ki, melyben a főpapi hagyaték törzsvagyonánál a magáneljárás, s a törzsvagyon követeléseinek elsőbbsége más követelésekkel szemben, megállapittatnék. („K. Közlöny.“)

— Hevesmeyye részéről, a gazdasági s pénzügyi szakosztály a számadások felülvizsgálata alkalmával azt tapasztalta, miszerint a községi elöljáróságokra, főleg a közmunka rendes ki nem állításáért rótt bírságpénzek, a községi képviselő testületek határozatai folytán, a községi közpénztár terhére átvétetnek, és ott elszámoltatnak, mi által a bírságolás czélja meghiusittatik; ezennel közzététe- tik, hogy semmiféle a község elöljáróira rótt bírságpénz a közpénztári számadásokban mint kiadás helyet nem foglalhat.

— Működési terv a bevesmegyei 1881. évi ujonczozás végrehajtásához. A fösorozás kezdetét veszi : marcz. 1-én, tart. 4-ig; sorozó járás Egerváros. Marcz. 5-töl 8-áig a Felsö-Tarnajárás. Marcz.

9-töl 13-igaMátrajárás.Marcz. 14-töl 17-ig a Közép-Tarna-járás. Marcz. 18-tól 22-ig az Alsó-Tarnajárás, sorozási hely Egerváros. Marcz. 25-től 28-ig Gyöngyösváros. Marcz. 29-töl april 1-ig a gyöngyöspásztói járás. April 2-tól 5-ig gyöngyös-patai járás, sorozási hely Gyöngyösváros. Marcz. 17-től 27-ig a Tisza-járás; sorozási hely Tisza-Füred.

— Az országos nöipar-kiállitás végrehajtó bizottsága gróf Zichy Jenő elnöklete alatt felette látogatott ülést tartott, melynek főtárgya a kiállítás elhalasztása volt. Az indítványt Gelléri Mór, kiállítási titkár terjesztette elő. Élénk vita után a többség ez indítványt elfogadta, minek folytán a határidők a következőképen módosulnak : bejelenteni lehet 1881. julius 1-ig. A tárgyakat be kell küldeni julius 1-töl julius 15-ig. A megnyitás augusztus 14-én lesz. A kiállítás tart október közepéig.

—- Az országos nöiparegylet elnöksége tisztelettel kéri azon t. hölgyeket és urakat, a kiknél még taggyüjtö aláírási ivei vannak, hogy azokat mielőbb visszaküldeni szíveskedjenek, annál is inkább, mert közeledvén az évi közgyűlés, be nem küldés esetében az uj tagok nevei kimaradnának az évkönyvből, mely egyszersmind nyilvános nyugtául is szolgál, s azért kéri az ivek beküldését olyan szorgosan. Budapest, 1881. febr. 11. Az elnökség megbízásából: Szegfi Emilia, egyleti titkár.

— Felhívjuk a n. é. közönséget, miszerint azok, kik a heves-