Eger - hetilap, 1881

1881-12-29 / 52. szám

A karácsony napjain.

(Xy.) Szent vallásunk rendkívül gazdag a lelket emelő és szivet felmagaszt08itó mozzanatokban, melyek együttesen egy fönsé- ges rózsafüzért képeznek, egyenkint pedig az emberiség milliárd- jának érdekében végbe ment szent cselekmények folytonos emlékei.

Ezen fönséges mozzanatok sorát a karácsony ünnepe, kedves családias képeivel nyitja meg, mint a mely alkalommal a kereszténység, az emberiség legnagyobb jótévöjének, szent Megváltójának születését, evvel pedig az erénynek és igazságnak diadalát a bűn és gonoszság fölött ünnepli. ,

Az első emberpár ugyanis, megfeledkezvén eredeti tisztaságáról, megszegte urának, Istenének szent törvényét, bűnbe esett, miért keserűen lakolnia és bűnhődnie kelle.

Évezredek múltak évezredek után, s az Úr haragja folyvást tartott, mig az emberiség a büuök fertőjébe sülyedve bukott és egyre bukott, elvesztvén teljesen reményét elnyerhetni ama dicső hazát, melyet neki Istene eredetileg kijelölt.

De ez nem tarthatott örökké. A könyörülő Isten leküldé angyalát a bűnös emberiség közé, ki itt egy tiszta keblű szűznek megjövendölő, hogy ö fogja szülni a gonoszság megrontóját, a világ megváltóját. És az Ígéret csakhamar beteljesedett.

Szegényesen, tél közepén, egy istálóban szülte meg Mária az ö szent fiát. S jászolyba fektette, hol a barmok meiege őrizte öt a külső hideg kedvezőtlen befolyása ellen.

És ime! megnyi'ik az ég, s az angyalok kara megpendíti a legszebb éneket: „Dicsőség mennyben az Istennek, s béke a földön a jó embereknek."

Ezeu öröméneket meghallják egyrészt a szegény pásztorok, kik sietve kelnek Betlehem felé, hogy ott szerény ajándékaikkal és imádásukkal adózzanak az Isten fiának, másrészt a világ leghatalmasabb királyai, kik közül három legott útra kel, hogy a királyok királyának bemutathassa hódolatát.

Szegény pásztor és a hatalmas király egyformán térdepel a szent gyermek előtt, ki később szent tanításai által a szegény ! és gazdag előtt egyformán nyitá meg az egek kapuit.

E tanok, ha jó földre estek, nagyszerűn gyümölcsöztek. A czi- vilisatió, az emberiség összes fejlődése, a keresztény tanokban bírja alapját; mert a kereszténység nem ellensége, hanem leghatalmasabb ápolója s előmozdítója az ember tökéletesedésének. Innen van, hogy csak keresztény nemzeteknél találkozhatni valódi czivilizatióval, s hogy ez csak a keresztény államok áldasa.

Mivel pedig a Megváltó születése által, az emberiségre eléggé meg nem hálálható boldogságot áraszta, a keresztény világ a karácsony napjait a boldogság ünnepeivé tette és a boldogságot külsőleg is kifejezni igyekszik. A kis Jézus ekkor házról-házra jár, karácsonyfát hozván a kicsinyeknek, kiket mindig különös kegyekben részesite. A kölcsönös meglepetések a családoknál, és a szent emlékek, melyek e napokhoz fit zvék : valóban a boldogság tanyáivá teszik a keresztény családok tűzhelyét.

Eger város közönsége más évekhez basoulóan mély buzgalommal ülte meg most is e szent napokat. Az é j f é i i, úgy, mint a karácsony napi szent misék alkalmával, melyeket Érsekünk ö ex ja, fényes segédlet mellett mondott, a fő-templom minden zuga megtelt ájtatoskodó hívekkel, kik őszinte hálát rebegtek Teremtöjüknek. azon atyai jóságos kegyelméért, melylyel szent fiát e földre küldte, hogy az emberiségnek általa az égi hazát megsze; ezze.

A karácsony másod napján a főtemplomban d. e. 9 órakor tartott isteni tisztelet alkalmával dr. Danteiik J á u o 8 püspök ő mlga pontificált, s áldá meg a megjelent hívek nagy sokaságát.

síi

— Az eger-bánrévei vasút kiépítésének érdekében: egyik kiváló polgártársunktól s szakférfiútól a következő sorokat kaptuk: „E lapok olvasói bizonyosan tudomással birnak arról, hogy a folyó évben az egri általános ipartársulat az eger-bánrévei vasút összeköttetése előmunkálatának engedélyéért a magyar királyi ministeriumhoz folyamodott. Most idejét látjuk a nagy közönséget s vele az érdekelt vidéket megösmertetni azon szándok felül, mely bennünket vezetett ezen vállalat megindításánál. Tudva levő, miként varosunk és vidékünk a közlekedési fővonalból félre tolt állásánál fogva nem előre, — sőt más városokhoz hasonlítva hátra felé megy; vagy pedig a haladásban nem tart é> nem is tarthat velők lépést. — Országszerte minden vidék, életrevalóságát kimutatni óhajtva, igyekszik lehetőleg a nagy közlekedési vonalba még áldozatok árán is bejutni, hogy úgy kultúrái, mint anyagi elöhaladását e téren előbbre vigye vagy megállapítsa. Tudjuk, hogy azon, leginkább alföldi városok, melyek ma fontosabb vasúti összeköttetéssel birnak, nem egészen egy negyedszázad óta annyira haladtak mind a műveltség terén, mind közgazdászatilag, hogy velünk nemcsak a versenyt kiállják, hanem bennünket sok tekintetben felül is múlnak. — Pedig midőn Egernek neve nem csak a hadtörténelemben, hanem a műveltség és iparban is nevezetessé vált, azon városok, a város nevét csuk annyiban viselhették, vagy annyiben sem, hogy bennük vásárok tartattak. Mi nem irigyeljük tőlük ezen haladást, sőt örülünk neki, mert bennök impulzust találunk, hogy mi is elkövessünk mindent, hogy ezen zsákutczából, melybe szárnyvonalunkkal sodortattunk, valahára a jó akarat kisegítsen. — Tudva levő dolog, hogy városunk egyes polgárai a közelmúltban e lapok terén is szellőztették ezen kívánságokat, de sőt tovább menve igyekeztek óhajuk valosúlásának eszközöket keresni. És az eredmény mi lett ? semmi! miért ? mert a megkeresett bankházak és vállalkozók azt a feleletet adták, hogy ha a vidéknek s vele Egernek, oly fontos életbe vágó érdeke volna nevezett vonal kiépítése : csak meghozott volna annyi áldozatot, hogy a vonalat fölméretve, tervet és költségvetést készíttetve, kezében készen kopogtatna a megnyerni óhajtott vállalkozóknál; nem pedig még ezen előmunkálatot is mástól megtétetve, maga részére a sült galambot készen várja. Ez és hasonló megjegyzések és szavak késztették nevezett társulatot, hogy az előmunkálat engedélyéért a minisztériumhoz folyamodjék, hogy más kezdeményező hiányában ^e rég táplált óhajtásunkat a megvalósuláshoz közelebb vigye; czélja ez uttál sem több, sem kevesebb, mint. a mozgalmat megindítani, belevonva városunk javát szivén hordó intelli- gencziáját, hogy azok bölcs tanácsa és áldozatkészségével ez eszmét megtestesíthessük. Vegyék Eger lelkes barátai mai felszólalásunkat annak, hogy midőn javunkra elintézett kérvényünk kezeink között lesz, kötelességünknek fogjuk tartani támogatásukat kikérni.“

(A mint lapunk ezen számának első oldalán olvasható, az engedélyt a minisztérium már megadta. Ezen ügy további fejlődésére irányuló közleményeknek lapunkban a legnagyobb örömmel fogunk tért engedni. Szerk.)

(Sz.) Az egri cist. r. hath, főgymnasiumban, a tanárkar buzgalma- s jótevők adakozásából néhány év óta iskolai könyv- t á r áll főn, melyből évenkint számos 'szegénysorsú tanuló nyer használatra iskolai tau- és segédkönyveket. E könyvtár javára a fögymn. ifjúság 1882-iki jan. 8 án, vasárnap, Szabó Ignác z tanár vezetése mellett, hangversenyt rendez, melynek műsora a következő: 1. Nászinduló, Mendelssohn „Nyáréjálom“ ez. zenemüvéből: zongorán előadják Sacher István VII. és Kotrba Nándor IV. oszt. tanulók. 2. „Az én tanyám,“ kardal Mangoldtól, énekli a fogyom, ifj. énekkara. 3. Si ufó ni a két hegedűre, zongora-kísérettel, Dancla Károlyiéi, játszák : Szabó Béla VIII. o. t. (I. hegedű), Huszka Károly VI, o. t. (2. hegedű), és Sacher István VII. o. t. (zongora.) 4. „Áldva légy te szép hazám,“ kardal Mendelssohntól, énekli a fögyrn. ifj. énekkara. 5. „Hárfahangok“ zongora-mű, Kange Gusztávtól; játsza Kotrba Nándor

IV. o. t. (Pokorni tanítványa.) 6. Magán-dalok mély (bassus) hangra; zongora-kíséret (Huszka K.) mellett éuekli Váradi Sándor

VII. o. t. 7. „Meditatió“ Bach S. 1 sö prieludiuma fölött, Gounod Károlytól; előadják: Szabó Béla VIII. o. t. hegedűn, Sacher István VII. o. t. harmoniumon, Huszka Károly VII. o. t. zongorán.

8. „A kápolna“ vegyes kar (A moll), Kreutzertöl, énekli a fögymn. ifj. énekkar. 9. „Gyendai Idyl lek,“ Székely Imrétől, zongorán játsza Sacher István VII. o. t. (Székely Imre tanítványa.)

10. „Bői csodál,“ (Berceuse) Reefeldtöl, előadják hegedűn Szabó Béla Vili. o- t. (Hirsch Hugó tanítványa), és zongorán Sacher István VII. o. t. 11. „Magyar népdalok, énekli a fögymu. ifj. énekkara.— A hangverseny a cist. rendház II. emeletén levő rajzteremben tartatik, s pontban esti 5 órakor veszi kezdetét. Belépti díj 50 kr. Korlátolt számú állóhelyek (20 kr.) esetleg csupán a fő-gymn. ifjak számára lesznek föntartva. Minthogy azonban a teremhez mérve az ülőhelyek száma is korlátozott lesz: kik a hangversenyben részt venni kívánnak, kéremek, hogy ülőhelyek iránt jó idején t. Köilner L. gyógyszerész úrhoz forduljanak. — Midőn a fögymn. ifjak e hangversenyének fent közölt érdekes műsora — noha a zeneművészetben is csak tanulók által előadva, — már magában elég élvezetet Ígér, fölöslegesnek tartjuk t. zenekedvelő közönségünk figyelmébe ajánlani, hogy a fontos jótékony czél iránt való érdeklődés mellett még az a kiváló czélja is van. hogy a tanuló ifjak ez eléadáson közvetlenül tapasztalván