Eger - hetilap, 1881

1881-12-29 / 52. szám

558

a tiszteletet, mely ha igazi, egymástól elválhatatlan, máskép csak képzelgés. Sz. Anselm mondja: „a szeretet a lélek drága öltönye; mely jelképeztetik az Üdvözítő öltönye által, mely varratlan volt és egész, azért a ki azt részletezi. rosszabb a Krisztus öltönye felett versengő katonáknál, kik azt el nem darabolták, hanem felette sorsot vetettek ; mert a ki ez öltönyt viseli, annak semmi sem hiányzik, anélkül pedig semmi sem használ“. Az egri megyei papság tehát egész fiúi hálával üdvözli főpásztorát, ki e körlevélben annyi atyai szeretettel nyilatkozik, — és újévi üdvözletül az isteni áldások bőbégét kívánja.

Mit mondjak a szeretettekről, a szűkölködő lelkipásztorokról ? Tőlük mint más halandóktól azt kérdi a beálló tél: kit szolgáltál? Ügy áll elő az élet alkonya a papnak, kit aggkór, betegség, mellőzés lesújtott, egy rideg magány vár reá, és az élet tele minden rémitőségeivel ; ki is osztoznék önkényt nyomorában ? Szülői régen elhaltak, a családi élettől hivatása vonta el, rokon kevés van ki csupa szeretetból vagy jutalom nélkül ápolná; tehát az ápolás idegenek által úgy gyakoroltatok, amint fizettetik. Mi természetesebb tehát, mint, ha már van alap, melyet elődeink nagylelküleg szerveztek, akként gyarapittassék, hogy minden szűkölködő testvérnek végső gondjai megkönnyittessenek, és elviselhetőbbé tétessenek. Mert szép ugyan a mit Seneca mond: „Calamitas virtutis occasio est. Ignis probat aururn, miseria viros fortes. Nemo tam pauper vivit, quam natus est“; de a szellemi nagyság maga nem kötözi be vérző sebeinket ; azért ment példával elő a főpásztor, midőn az alap gyarapítására 10,000 ftot adományozott; és oly szépen hívja fel papjait a követésre, midőn mondja: „szeretett fiaim, testvéreim, saját szegénységünkkel gyámolitsuk elégtelenségüket, — Szeretetünk egygyé tesz veletek dicsóségtekben, gondjaitokban, szenvedéseitekben. — Az eszme, melyről most Írunk, régóta él lelkűnkben, és annak jelen nyilvánítása, serkentő szózat egyszersmind a közös munkára.“ Fel tehát testvérek ! Sorakozzunk. — Nem azokat értem, kiknek napi szükségleteik szűk fedezése után semmi sem marad fen, hanem a tehetősbeket, kik évenkint eddig is hozzá járultak ; — lelkesítsen a pogány Seneca „imitari oportet agros fertiles, qui multo plus reddunt, quam acceperunt“. Buzdi- tásúl ide irom Neuwirth Dávid által a „Magyarország és Nagyvilág“ 45. számának szótalányában közlött verseket, melyek, ha százszor olvassuk is, - mégis szépek és lelkesítők:

Ha szenvedőknek arczain Könyeket látsz elömleni,

Emberbaráti szózat int.

Siess hamar letörleni.

Mert van a tűrésben is határ,

S egyetlen egy könyli alatt,

Vigasztalást nem lelve, már Sok szenvedő szív megszakadt.

n<nj testvér.

Eger város legutóbbi népesedési mozgalmainak birálatos áttekintése.

III.

(Xy). Városunk nagymérvű halandóságának okai különféle körülményekben rejlenek, melyek legnagyobb részt csak egy kis akarattal, kedvezőbbekre változtathatók lennének, tehát javítást engednek. Ezen okok ugyanis, legtöbbnyire népünk indolentiájából, a hatóságok indokolatlan és meg nem magyarázható elnézéséből és az egészségügyi törvények és szabályokkal nem sokat való törődésből származnak.

Mert ha a közölt statistikai kimutatásokat figyelemmel és részrehajlás nélkül végig nézzük, elsöpi llanatra kell hogy szembe ötöljék azon körülmény, miszerint az elhaltaknak legnagyobb jutalékát az 0—5 év közötti gyermekek teszik, a mennyiben azok száma az elhaltak sorában ogy óriási százalékra őö.77°/0-ra emelkedett. Igaz. hogy a megyei átlag még rosszabb, mert annak tanúsága szerint, Hevesmegye elhiinytai között az 5 éven alól elhalt gyermekek százaléka nem kevesebb mint 57. 81. % ra rúg. Ezen százalék alatt marad a tiszai járás 50.2, a Mátra j. 55.5, Eger v. 55.7, felsö-tarnai j. 57.°/0-kal, mig ellenben a gyermekhalandóság a gyöngyös-patai j. 58.6, közép-tarnai j. 59.8, Gyöngyösön 60.3, al8Ó-tarnaij. 61. gyöngyös-pásztói j. 63.3.%-ra emelkedett. Bár a sta- tistika mindenütt még a legelöhaladottabb államokban is, hol a gyermekhalandóságra nézve adatok gyüjtetnek, kétségtelenné teszi, hogy az elhaltak sorában legtöbbnyire az 5 éven alóli gyermekek vannak képviselve, és hogy mennél szaporábbak a születések, annál több gyermeket ragad el a halál, mert a gyermek fejletlen or- ganismusánál fogva legkevésbbé képes a kedvezőtlen küibehatások- nak elleutállani, s igy különös gondos ápolásra szőrűi, — mindamellett ily elijesztő számokkal egy czivilizált népnél sem találkozunk ; mindenütt átlag 10 — 15 százalékkal kisebb áz elhalt gyermekek száma, mint megyénkben. A legszomorúbb az egészben pedig az, hogy éppen a legmagyarabb vidékek azok, melyek — igaz, hogy a legszaporábbak — a legkedvezőtlenebbül állanak e hazában, a mely körülmény pedig fajunk előnyére egyáltalán nem szolgál. Ha tehát valahol, úgy kétségtelenül leginkább e téren kell a törvényt annak teljes szigorával végrehajtani, s annak rendelete értelmében kérelelhetlenül büntetni azt, ki annak ide vonatkozó intézkedését áthágja.

Mert tulajdonképpen mi az oka annak, hogy éppen nálunk hal el annyi gyermek évenkint? Az, a mit egyik jeles statistikusunk körülbelül úgy fejt meg, hogy a magyar nép sokkal jobban ért újak létesítéséhez, mint a létesítettek fen tartásához, s hogy az e tekintetheni könnyelműség egész lényét jellemzi. És valóban alig van oly szapora nemzet Európában, mint a magyar, de másrészt alig van nemzet, mely a fiatal sarjadék felnevelését oly közönynyel végezné, mint fajunk. Már pedig azt mindenki tudja, hogy minél jobban ápoltatnak a gyermekek, mennél jobban védetnek az életet megtámadó hatások ellen, annál többen mentetnek meg közülök az életnek.

Miután pedig nálunk köztapasztalat szerint épen a csecsemő gyermekek ápolása leghiányosabb, kell, hogy az arra kötelezett, hatóságok, a nemzeti ügy érdekében mindazt megtegyék, a mit az egészségügyi törvény ide vonatkozólag rendel, — főleg, hogy az 1876:

XIV. tcz. értelmében a legszigorúbban büntessék meg azon szülőket, gyámokat és egyáltalán azokat, kik bizonyos gyermekek gondozására kötelezvék, ha a beteg gyermekeket orvosilag nem gyógykezeltetik, — mi pedig annál inkább lehetséges, mivel a halottkémek a törvény rendelete folytán úgy is kételezvék arra, hogy minden 7 éven alóli gyermek halála esetében kipuhatolják, volt-e az illető gyógykezelés alatt vagy sem, s ha gyógykezelés hiányában halt volna el, ezen körülményt a községnek, a község pedig az első fokú egészségügyi hatóságnak kell, hogy bejelentse, s igy e hatóság, ha akarja, a megszabott pénzbírságok alkalmazása által igen erősen hathat a gyermekhalandóság arányainak szeliditésére.

A nagy halandóságnak egy másik oka városunk köztisztasági ügyének igen kifogásolható állapotában fekszik. És csodálatos, hogy éppen ott, hol kisebb területen aránylag a legtöbb ember, Eger népességének a zöme lakik, a belvárosban, áll a köztisztaság a leggyöngébb lábon. A város kellő közepén akadnak házak, melyek udvarán bűzt terjesztő ganajdombok diszlenek, s dögleletes páráikkal megfertöztetik a levegőt, és betegségek terjesztésére leghatalmasabb eszközöknek kinálkoznak. Aztán bárhova vetjük szemeinket, mindenütt csak piszok és btiz látható. Egyes utczáknak csúfolt közök, melyeknek közepén még a legforróbb nyáron sem szárad ki a kiállhatlan szagot szülő pocsolya, — különösen a vár környéke van telve ily szűk útezákkal, — valósággal egészséget ölő miás- mákkal vannak megtelve.

Köznépünk pedig, — csekély kivétellel, — ellensége a köz- tisztaságnak: — avagy ki nem látott itt-ott állati hullát az utcza közepére vetve több napokig elheverni, — ki nem látta hogy — főleg hetivásárok alkalmával — a férfiak ép úgy mint a nők, úgyszólván mindenki szeme láttára visznek végbe oly cselekvényeket, melyek más városokban pénzbírság terhe alatt tilalmazvák, s mi az illetőknek egyes utczák falaira ragasztott figyelmeztetések utján hozatik tudomására. És nálunk ? — Minden szabad!

Vannak továbbá egyes mélyebb völgyekben földalatti lakások, valódi barlangok, melyek egyáltalán nem alkalmasak emberi lakásúl szolgálni, ezek a halálnak állandó tanyái lehetnek.

Aztán meg a szobaszellöztetés szükségesvoltát nálunk, főleg a szegényebb osztályban, egyáltalán nem ösmerik. Hónapok múlnak, kivált a téli időben, hónapok után a nélkül, hogy a szobák