Eger - hetilap, 1881
1881-12-08 / 49. szám
523 III. Károly a kegyes alapítványok kezelését már határozottan a helytartótanács kezelésére bizza 8 a 16,000 frtnyi lelkész! javadalmazásra külön pénztárt állít fel, melyet az esztergomi érsek elnöklete alatt álló bizottság igazgatására bízott, melynek tagjaivá az országbírót, két helytartótanácsi és egy kamarai tanácsost rendelt ki azon utasítással, hogy a pénztárnok kinevezése iránt neki a helytartótanács előterjesztést tegyen. Csak futólag említve meg azon kamarai és helytartótanácsi vegyes bizottságot, mely a II. József által eltörlött szerzetesrendek tömegét rövid időn át kezelte, a császár csakhamar egyenesen a a helytartótanácsra bízta a szerzetesrendek tömegéből alakított vallás-alap kezelését, melynek kebelében felállította a lelkészi pénztár és egyáltalán a vallás-alap ügyei tárgyalására is az egyházi bizottságot, melynek tagjaivá az egyházi rendüeken kívül ugyanannyi világi tanácsost rendelt, kik a helytartótanács elnöke által neveztettek ugyan ki, de ö Felségének bejelentendök voltak. Ezen egyházi bizottság azonban „saját nevében miről sem intézkedett, s mit sem adott ki, hanem mindent a helytartótanácsnak jelentett, mely a körülményekhez képest, azután vagy előterjesztést tett, vagy az expedicziót foganatosította,“ mint ezt József császár határozottan kimondotta. Csakis az egyházi bizottság volt az, melyet a helytartótanács kebelében a császár a lelkészségek s a többi egyházi ügyek teljes szabályozásának idejéig, egyelőre fentartott, mig a többieket már 1783. október 24-én (10873/11202. sz.) leiratával megszüntette. Ferencz király azonban az időközben megszüntetett egyházi bizottságot visszaállította, s a régi gyakorlat szerint a prímás, mint a helytartótanács egyik tanácsosának elnöklete alá helyezte, kihez a bizottság tagjaikéut a helytartótanácsnak két püspök, és a helytartótanácsi elnök által kinevezett, s ö Felségének bejelentett két világi tanácsosa sorakoztak. A mi az ügyek kezelését illeti, nehogy a kisebb fontosságú vagy ö Felsége jóváhagyásának fenn nem tartott ügyek a jegyzőkönyv elöadatásának idejéig elhalasztassanak, megengedtetett, hogy az ily ügyek a bizottság elnöke által adathassanak ki, de megelőzőleg a helytartótanács elnökének mutattassauak be. Az, hogy ezen egyiázi bizottság a helytartótanács kebelében nem volt, nem lehetett a helytartótanácstJ elválasztott, önállóan intézkedő közeg, hanem miut József császár is kijelentette, az ügyeknek érettebb meg- fontőására s alaposabb tárgyalására hivatott véleményező testület, a doog természete szerint kétséget nem szenved. Mindezekből kitűnik, hogy a vallás-alap iránt való intézkedés s renlelkezés közvetlenül Magyarország apostoli királyait illette és illeti,kik ezen jogukat a kormányszékek, s jelesen a m. kir. helytartót,nács által gyakorolták, mint ez iránt semmi kétséget sem hagyak fenn, az 1715. LXXIV, 1723. LXX, CX, 1741. IV. §. 5, 1791XXIII, törvényczikkek, melyek szerint a vallás-alap iránt való rendekezésnek a legfőbb kegyúri jognál fogva ö Felsége számára fentaiása kérdés alá nem jöhet. 3 Felsége ezen kegyúri jogát ma az 1848 : III §. 6. és 7. értekében a vallás- és közoktatásügyi miniszter által gyakorolja, ki telié véleményező testület gyanánt az 1880. május 21-én kelt kir. lirat értelmében ö Felsége addig is, mig a magyarországi kegyes alapitványok és jelesen a vallás- és tanulmányi alapok jövő kezelse iránt a törvényhozás utján végleges intézkedés fog tétetni, a válás- és tanulmányi alap kezelésének felügyeletére s ellenőrzésére, egyelőre bárom évi időtartamra, az országbíró elnöklete alatt az gyházi rendből, a felsöházból, a képviselő házból, a bírói s tanári karból választott tizenöt tagból álló ideiglenes bizottságot renelt ki. Budapesten, 1881. január 8-án. Gróf Apponyi Albert, a vallás-alap előadója. Politikai heti szemle. Az osztrák-magyar monarchia és Románia közt iplomatiai conflictus támadt, azon román trónbeszéd miatt, mely a lunai kérdésben monarchiánk ellen irányult. Bukarestből e tekin- ,etben e hó 3-áról jelentik, hogy az osztrák-magyar követ gróf ffoyos fölvilágositásokat kért, s mivel azok elégtelenek voltak, a bécsi kabinettől nyert utasítása értelmében kijelentette, hogy a román kormánynyal a rendes összeköttetést megszakítja s csak a legszükségesebb érintkezésre fog szorítkozni. Németországban nagy feltűnést kelt, hogy a német parlament Bismark herczeget 169 szavazattal 83 ellen leszavazta, a mennyiben a közgazdasági tanács felállítására kért 25.000 márkát megtagadta. A német parlament ezen, nov. 29-én tartott ülésé- | ben Bismark több tekintetben érdekes nyilatkozatokat tett. Azt mondotta, hogy ö tanult és a korral halad; a haladőpárt tulajdonkép föltartóztató párt. Ö akkor jutott a most inscenált politikájához, a midőn a kereskedelmet és az ipart parlagon heverni és hanyatlásnak indulni látta és most annál is inkább ragaszkodik hozzá, minél inkább hajlik a szabadelvüpárt vezetése balfelé és a radi- calis elemek martalékává válik. — Hűnél ellenében, ki sajnálkozik a fölött, hogy a birodalmi kanczellár a császár előtt kétségbe vonta a haladópártnak a király iránt érzett hűségét és e pártot köztársasági szelleműnek ecsetelte, Bismarck herczeg kijelentette, hogy leg- bensöbb meggyőződése szerint nyilatkozott a császár előtt és itt is csak kötelességét teljesítette. A császár képezi a szilárd pontot a kormányzás rendszerében. Hogy mennyire személyesen uralkodnak a Hobenzollern ház tagjai, kitűnik abból, hogy a császár bátyjának uralkodása alatt egész más elvek szerint kormányoztak, mint most. A császár személyes részvétele a kormányzásban oly élénk, hogy nem fogja hagyni Richter által magának eltiltani azt, hogy nemzetéhez szóljon. O (Bismarck) teljesen és egészen képviseli a császárnak ezen monarchikus politikáját. E mellett Bismark meglehetősen kedvezőtlenül nyilatkozott az olaszországi állapotokról. Beszédjének azon része, melyben azt állította, hogy Olaszország a köztársaság felé balad, nagy izgatottságot okozott Rómában. Mancinit interpellálni akarták ebben a kérdésben, de ö az interpellatio elejtését kérte, mert a nyilatkozat még jobban megzavarhatná a helyzetet. Mancini külügyminiszter részletes jelentést vett a berlini olasz nagykövetségtől. A külügyminisztérium költségvetésének tárgyalása, mint hírlik, igen heves lesz. — Azt a birt, hogy Poroszország követséget állít a vaticánban, szintén nem örömmel fogadják az olaszok. Róma, decz. 4. A „Diritto“ eztirja: Bismarck herczeg nem mondhatta komolyan az Olaszországra vonatkozó szavakat; ö sokkal jobban van értesülve az európai államok ügyeiről és csak szónoki fogás segélyével akarta igazolni fordulását a conservativ és az ultramontán elemek felé. Mindazáltal szavai sok klerikálisnak és az Ausztria-Magyarország, Olaszország és Németország közti szövetség ellenségeinek Olaszországban és a külföldön, örömet fognak okozni. — Az „Opinione“ ezt Írja: Bismarck herczeg csalatkozik ; a monarchia erős gyökeret vert az olasz nemzet túlnyomó többségének szivében. Nálunk nincsenek socialisták, sem separa- tisták, sem klerikálisok, kiket még a ruilitarismus vaskeze is alig tud megzabolázni. 0 laszország, mialatt az osztrák-magyar monarchiával és Németországgal jó lábra helyezkedni törekszik, másrészről a tu- nisi kérdés miatt feszült viszonyban áll Francziaországgai. Ezen feszült viszonynak kell leginkább tulajdonítani, hogy Olaszország tágítja haderejének kereteit. A parlamentben az olasz hadügymi- uiszter legközelebb a következő katonai reformokat indítványozta. Az évi ujoncz-jutalék 75,000 ember, a tényleges szolgálati idő a lovasságnál négy, a szekerészeinél két, az összes többi fegyvernemeknél három év; uj négy hadosztály állittatik fel; a gyalogzászlóaljak létszáma hadilábon 225 ember; az uj hadosztályok az I., III., VI. és Vili. hadtestekhez osztatnak be, és parancsnokságaik Cuneoban, Treviroban, Livornoban és Asertaban lesznek: a gyalogezredek száma 80-ról 96-ra, a Bersaglieri-ezredeké 10-röl 12-re, a lovasezredeké 20-ról 33-ra, a tábori tüzérezredeké 10-röl 12-re szaporittatik. Az alpesi zászlóaljak, a lovas-, vár- és tengerparti tüzérség, a műszaki és az egészségügyi csapatok létszáma is meg- felelöleg fel fog emeltetni. Francziaország uj kormánya fentartja elődjének Tunis irányában követett politikáját. Kitűnik ez Gambetta miniszterelnöknek a franczia képviselöház decz. 1-én tartott ülésében tett következő nyilatkozatából: A bardói szerződés érvényben van és semmiféle tiltakozás sem támadhatja meg azt. A bardói szerződés oda törekszik, hogy megszüntesse a bey kormánya alatt előfordult visszaéléseket és ezen visszaélések megszüntetésében az összes nemzetek érdekelvék. Gambetta nem ellenzi a vegyes bíróságok megalkotását; de visszautasítja az annexiót és azt veszélyesnek tartja. Tunisz feladása compromittálná Francziaország tekintélyét és iszonyú felelősséggel terhelné öt. Kalandok nélkül folytatni kívánjuk a külügyi politikát. Nem adhatjuk fel Tuniszt, mely szükséges és éber őrzője lesz afrikai gyarmatainknak. Nem arról van szó, hogy a katonai megszállást Tripolisz határáig kiterjeszszük, mert nem jó közvetlen szomszédságba jutni a portával. A bardói szerződés egy már szentesítést nyert törvény, melynek pontozatait végre kell hajtanunk; a kormány majd annak idején a végrehajtás módja végett javaslatokat fog tenni a kamarának. A kamara erre 400 szavazattal 52 ellenében megszavazta a kért hiteleket. A legszélsőbb balpárt nem szavazott. _________ *
