Eger - hetilap, 1881
1881-12-08 / 49. szám
XX. ér-folyam. 40. szám. 1881. deczembcr 8-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit sorhely után 6, bólyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai 8 vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsanyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenébenj s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Politika és magánélet. (L.) Mint a hogy a leapadt ár után medrébe tér vissza a folyó : úgy a politikai izgalmak és zaklató események után csendes folyást vesz ismét a magánélet. Választás után csendes otíhonába tér vissza a földmives, iparos és honoratior s a lét küzdelméért folytatja tovább fáradságos munkáját, mialatt a hatalom birtokához segíti és abban megtartani igyekszik a parlamenti többség a kormányt. Ez kormányoz, amazok engedelmeskednek és fizetnek. Oly könnyen lobbanó nemzetnél, mint a mienk, rendes jelenség, hogy izgatott politikai küzdelmek után iebangoltság vesz rajta erőt. Másutt a népek csendjét és nyugodtságát a jólét és megelégedés jelének szokták tekinteni. Nálunk ez inkább a bágyadt unottság jelensége. Mikor a magánéletben sok a baj, mi többnyire h>or vagyunk csendesek és hallgatagok, s csak akkor kezdünk laMázri, ha valamivel jobb dolgunk van. Jelenlegi kormányunk, e sajátságos tulajdonságát nemzetünknek, úgy látszik, mintha nem akarná felismerni s mintha abban a hitben ringatná magát, hogy a nép a jelenlegi állapotokkal nagyon meg van elégedve; szokás szerint kelletlenül fizet ugyan, de nem panaszkodik ; a szorgalmas munkás rész jólétnek örvend s a kinek panasza van, könnyen és gyorsan talál igazságot: lármás ellent mondó feladatát pedig csak hivatásból, nem pedig meggyőződésből, teljesiti az ellenzék. Ha ez igy volna, biz annak felette lehetne örülni, mert elvégre az állami élet fö-feladatát nem az ékes parlamenti beszédek, a gyakori kormányváltozás és meddő kísérletek teszik, hanem a nép érdekeinek megvédése és előmozdítása; s ha e részben a kormány feladatát jól betölti: úgy parlamenti balsikerei mellett is áldani fogja a nép. De nem igy gondolkodik a nép zöme a jelenlegi kormányról, melyet egy rész szerencsétlennek, más rész képtelennek tart arra, hogy az állami igazgatás minden ágában feladatának megfeleljen. A kik örömmel üdvözölték a kormányt megalakulásakor erélye miatt, ma azt mondják, hogy csalatkoztak ; a kik erős és bosszú j életű kormányt óhajtottak, ma úgy nyilatkoznak, hogy elég volt már ebből; a kik nagy alkotások iránt tápláltak vérmes reménye- j két, az emberi remény csalékony voltáról elmélkednek ; végre a kik erős igazgatáshoz, jó törvénykezéshez, a gazdasági érdekek emeléséhez kötöttek reményt, azok ma a régi slendriánról beszélnek. Mindez a beszéd pedig a magánéletben foly, melyről hivatalos tudomást nem nyer sem a sajtó, sem a parlament, sem az irányadó szereplők. És épen ebben áll a kormány hatalma, mert intézmé- j nyeink olyanok hogy a gondolat szabad nyilványitása, ha nem lehetetlen is, de költséges és káros kimenetelűvé válik a magán élet- | ben. Az állami és megyei hivatalnokok politikai véleménye csak ! rejtett gondolatból áll, a miket legfeljebb bizalmas baráti körben hoz- : nak napfényre. Az állásuknál és vagyonuknál fogva függetlennek látszó emberek szabadon beszélnek ugyan, de politikai aktióra képtelenek, mert a politikai élet áldozatokkal jár, és senki sem kocz- káztatja szívesen, hogy anyagi gondjait még súlyosabbakká tegye. Ez az egyszerű magyarázata annak, hogy hazánkban a kormány a parlament által még nem bukott meg, s ily viszonyok között valóban nagyon ügyetlen kormánynak kellene lennie annak, mely, ha helyzetéhez ragaszkodni akar, úgy engedje lefolyni a választást, hogy meg is bukjék. Ez az állapot, bármily károsnak látszik is a szabadságra és egészséges parlamenti életre nézve, nem volna oly megvetendő rósz, ba elvégre sikerülne oly kormányra tenni szert, mely hivatását „minden irányban“ betölteni képes. A politikai izgalmak elvonják az embereket a magán tevékenységtől, eltaszitják egymást a magánéletben, és a mint minden küzdelem keserű utónyomokat hagy bátra, úgy megnehezíti a köny- nyti és bizalmas érintkezést egy időre. Hanem ez most nem sikerült, a miben csak az az egy vigasztaló van, hogy a visszavonult magánéletben nem okoz a politika semmi keserűséget, mert e részben a vélemények meglehetősen egyezők. Az elégületlenség nagy nivellátor, csak hogy ez, jelenlegi intézményeink mellett, tisztán látható kinyomatot nem talál. De valamikor ezt is csak megtudják, és azzal a nyugalommal, mely a magánéletben megbouosult, foghatunk ismét a politikai alkotásokhoz. Vajba jobb sikerrel, mint eddig! Eger város legutóbbi népesedési mozgalmainak birálatos áttekintése. I. (Xy.) A népesedés mozgalmának alakulása a tényleges viszonyok bű tükréül szokott tekintetni, és méltán. Mert alig adja magát elő változás a társadalmi életben, melynek befolyása a népesedésre érezhető nem lenne. Vegyünk csak nehány kedvező mozzanatot, milyen pl. egy jó termés, a személyi existentia, a megélhetés feltételei megszerzésének könnyű volta, a közegészségügy kedvező állapota stb. mind megannyi tények, melyek mellett a házasságkötések, evvel tehát a születések száma az átlagon fölül növekedik, az elhalálozások számaránya pedig mintegy fordított viszonyban fogy; — viszont a bajokkal és szerencsétlenségekkel terhelt időszak, Ínséges évek, cholera, járvány stb. az esketések számát a rendes átlag alá szorítja és igy a születések számviszonyait apasztja, de a bálálozásokat rendkívül felszöktetni szokta. Csak a cultura nagyobb mérvű haladása képes a kedvezőtlen befolyások által előidézni szokott eme rósz eredményeket enyhíteni és azok romboló dühét mérsékeld ; innen van, hogy a népesedési viszonyok mikénti alakulásából, egyúttal az illető nép, vagy város cultur- viszonyaira is egész biztossággal lebet következtetést vonni. Lássuk már most ezen elöbocsátottak után, hogyan mutatja be városunk népesedési mozgalmát, azon adatot alapján, melyeket az 1880 évre vonatkozólag montedegoi dr. Albert Ferencz kir. tanácsos és tanfelügyelő ur önga, mint Hevesmegye statisztikai bizottságának tagja, szívességből és fáradságot nem ismerő buzgalommal összegyűjtött, s kiváló szakértelemmel rendezve, e becses lapok hasábjain közzébocsátott. E kimutatást vizsgálva kérdezzük meg magunkat: megnyugtathatnak-e minket az azokban feltüntetett eredmények ? tapasztaljuk-e bennük a cultura fentebb említett nivellirozó hatását, vagy a cultura emelkedését? s egyáltalán kedvezö-e a szülöttek és elhaltak között vont arány? -- Fájdalom, e kérdésekmindegyikére csak nem-mel felelhetünk. Mert Gyöngyös városát kivéve, mely a népesedés legtöbb mozzanatát illetőleg városunk mögött marad, Hevesmegye többi közigazgatási kisebb testei, a járások népesedésének mozgalma, — melyen általában véve kisebb-nagyobb mérvben szintén fekete pontok észlelhetők, — egészben véve mégis kedvezőbb színben mutatják be úgy az esketések mint születések, de kiválólag az elhalálozások viszonyait, semmint városunkban tapasztaljuk. — Pedig hát szeretünk arra hivatkozni, hogy községünk város, még pedig megyei székhely! — Egy várostól azonban joggal kívánhatni meg azt, hogy mint culturalis gyúpunt, melyben a közegészségi ügy minden eszköze nagyobb mérvben kínálkozik, mint a körülötte elterülő provincziá- ban, minden téren, a haladás zászlójával kezében a vezér szerepét
