Eger - hetilap, 1881
1881-11-24 / 47. szám
XX. év-folyam. 47. szám. JX81. november 24-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 , 50 r Kegyed évre . 1 „ 30 . Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ Hirdetésekért minden hasáhozott netit sorhely után fi, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csölörfököri. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (iyeenmi nyomda), a szerkesztőség (specziális-utcza, Hanák-ház) és Ssolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr,) Népünk elszegényedésének okai. II. „Mi panaszkodunk az adók ellen ? Két annyi adót tesz a henyeség, három annyit a gög és négy any - nyit a pazarlás.“ Franklin. (Xy.) Nemzetünk anyagi felvirágzásának útjában, a józan takarékosság hiánya, mint egyik legnagyobb akadály, áll. Az ok- és czélszerü gazdálkodás társadalmunk C9ak kevés számú tagjaiban talál hli követőkre; a nagy többségnek, ép úgy mint államunknak és önálló hatáskörrel biró közigazgatási testeknek eljárásában nem találkozhatni azzal, a mit már Cicero a jólét legbiztosabb forrásának nevezett, a — takarékossággal. Társadalmunkban sem fent, sem pedig alant nem látjuk felírva Scott Walternek eme kitűnő jelszavát: „Ha nincs pazarlás, sztikölködés sincs en.“ A józan takarékosság pedig a legjobb és legbiztosabb óvszer az elszegényedés és az adósság, a családi jólét romlásának e két legfőbb előidézője ellen. Mert mindkettő igen gyakran nem csak az anyagi bukás szégyenét, hanem a bűnök és büntetések legutálatosabb fajait is, minők a tapasztalat szerint: a sikkasztás, váltóhamisítás, hamis bukás, rablás, öngyilkosság, vagy börtön és fegy- báz, vonja maga után. Fájdalommal látjuk, hogy napjainkban mily elenyészően csekély azoknak száma, a kik felismerik az adósságcsinálás roppant veszélyeit és a takarékosság áldásait, kik bátran önérzettel mernek mindenki szemébe nézni és átérteni eme magyar közmondás mély értelmét : „Segits magadon és az Isten is megsegít.“ Hisz a tapasztalatból tudjuk, hogy a legszebb történeti nevek birtokosai napjainkban hová jutottak nagyrészt. Nem egy főúri nagynevű nemesi utód ment tönkre, elszegényedett, az ősi nemesi jószágok végrehajtás utján, potom áron, többnyire idegenek kezére kerültek, s az egykori büszke ősök unokáinak nem maradt más örökük, mint a — koldusbot. És miért ? „Mert honfitársaink fiatal korukban nem tanulták meg, miként kelljen keresménynyel, vagy örökséggel okosan elbánni, vagyonuk állásával számolni; nem szoktatták idejekorán arra, hogy könnyelmű vágyaik fölött uralkodni tudjanak, nem serkentettek munkára, és észszerű, józan takarékosságra.“ A pénz és idővel való könnyelmű bánásmód társadalmunk minden rétegét egyaránt hatja át. A napszámos, az iparos stb. heti keresményét igen gyakran egy vasárnap délután, korcsmákban, kávé- házak és más rósz hírű helyeken dözsölés és vad mulatozás között költi el, nem törődvén otthon éhező, s nem egyszer a legnagyobb nyomorban sinlödö családjával. Az erkölcsi és vallási érzületnek, hogy ily előzmények után, bár lassan, de biztosan ki kell vesznie az illető könnyelműek kebeléből és gonosz visszahatással kell bírnia a társadalmi erkölcsre, ügy hiszszűk, igen természetesnek találtaik. A vallás-erkölcsi viszonyok ziláltsága pedig, csak bűnt, társadalmi felbomlást, és általános romlást szülhet, és megtámadhatja az állami létet gyökereiben. Minden intézkedés, a melynek czélja ezen általános bajnak útját állani, bár hazafias kötelesség, mégis örömmel üdvözlendő. Hazánk fővárosa már is jó példával rárt elő. Megállapította a mulató helyekre a rendőri zárórákat, mely jendeleténél fogva éjfélkor rnindeD mulató hely bezárandó, a vendégek pedig eltávozni kötelesek. Mennyi bajnak, mennyi visszaélésnek vágta el az által útját ! Valóban nem érteni, hogy vidéki városaink legnagyobb része, miért nem tudja e jó példát követni, és mi rt tűri meg azt, hogy a nyilvános mulató helyek reggelig nyitva tartassanak, a dorbézolás, féktelen dévajság, erkölcsi meg- mételyezés, s általános corruptio állandó fészkei gyanánt. De nemcsak a pénzzel, hanem az idővel sem tud nálunk, népünk egy igen tekintélyes része, bánni. Példa gyanánt hozhatni fel azon nagyszámú iparosainkat, kiknek nem elég a vasárnapi munka szünet, hanem még az ósdi „blauer Montagot" megtartani, s a munkát csak kedden folytatni nem átalják. Pedig kétségtelen igaz, hogy olyan emberen, „ki sem idejével, sem pénzével, nem tud takarékoskodni, bajos segíteni.“ És Bulver azt mondja: „Ne bánj könnyelműen a pénzzel, mert a a pénz — jelle ni.“ Csak a józan takarékosság, és munkásság teremthet anyagi jólétet. „A ki nektek azt mondja — úgy mond Franklin — hogy az emberiség sorsát munkán és takarékosságon kívül egyébbel lebet javítani, az ellenségtek, az megmérgez titeket.“ Hogy pedig e két föltétel mellett mennyire lehet haladni az anyagi jólét terén, arra akármennyi példát mutat fel a mindennapi élet. Itt kiválólag csak egyre akarunk szorítkozni, melyet Weisz Bernát a hazai iskolai takarékpénztárak megalapítója egyik értekezésében idézve találunk. „A hires Cobden, mondja ö, említést tett oly gyárról, mely 3000 munkással dolgozott, és a melynek tulajdonosáról azt beszélték, hogy 25 évvel azelőtt semmivel kezdte, s most dúsgazdag. Azon kérdésre, melyet ö a tulajdonosnak tett, ha igaz-e, hogy e vagyont csupán maga szerezte? a kérdezett azt felelte: „nem; jól nősültem, mert nőm szövéssel hetenkint 9 shi- linget és 6 pencet (kbelül = 5 frt. o. é.) szerzett.“ De úgy van, a munkásság és takarékosság a jólét jelszava. E két tulajdonságra büszke lehet az, a ki birja, mert munkássággal az Isten parancsát teljesítjük, takarékossággal pedig ellene állunk a pokol incselkedéseinek. A takarékos azonos a vagyonossal, ki bátran nézhet mindenki szemébe ; ö független, saját ura, — mig a pazarló legtöbbnyire adós lesz, hitelezői kegyelmétől függ, azoknak alárendeltjévé, mintegy rabszolgává válik. Az ilyennek olyanok előtt is kell hajlongania, kalapot emelnie, kikkel talán szóba sem állana, ha ö adósuk nem volna. Családja és nemzete ellen vétkezik tehát az, ki könnyelműen költekezései által magát a tönk, az elszegényedés szélére juttatja. Már Ciceró mondotta : „A szegénység gátolja a jólétet. Határozd el magad arra, hogy nem leszesz szegény : akkor költs kevesebbet a jövedelmednél, mert a szegénység halálos ellene a szerencsének.“ Városi ügyek. Éger városa 1881. évi november 20-án tartott képviselői üléséről. Olvastatott a budai m. kir. pénzügyigazgatóság 60,414/VIII 81 számú leirata, mely mellett Eger város fogyasztási adó haszonbérletének bérbe adására vonatkozó hirdetményt küldi meg, mely szerint az árverés 1881. deczember 1-én reggeli 10 órakor a kir. pénzügyigazgatóság helyiségében Budán fog megtartatni. — V. — Miután e testület az eddigi tapasztalatok után arról győződött meg, bogy a bor és bús fogyasztási adó czimén a város részéröl megajánlott 28217 frt 40 krnál többet biztosítani, a város világos megkárosítása nélkül nem lehet; ennél fogva a kitűzött árverésbe, a pénzügyigazgatóság által megállapított 30078 frt 10 kr. kikiáltási ár mellett nem bocsájtkozik. — Minthogy azonban e testület folyó hó 6-án tartott üléséből 5816. sz. a. a pénzügyiminiszterhez egy kérvénye intézett, melyben a fogyasztási adóbérletet 28217 frt 40 kr. évi bérletért árverés mellőzésével, a városnak átengedtetni kérte;
