Eger - hetilap, 1881
1881-11-09 / 45. szám
486 — Ö császári és apostoli királyi Felsége legkegyel ölesebben méitóztaiott zvornikkircheni lovag B lasch ke Gyula, ezredesnek, a 60. sz. gyalogezred parancsnokának nyugalmaztatását, saját kérelmére. elrendelni s neki ez alkalommal a czimzetes vezérörnagyi jelleget díjmentesen adományozni és megparancsolni, bogy neki sok évi, háborúban is kitüntetett szolgálatai elismeréséül, a legfelső megelégedés kifejezése tudtál adassék; továbbá bihácsgradi lovag Nemecsics József ezredes, a 33. sz. gyalogezred tartalék parancsnokát, a 60. sz. gyalogezred parancsnokává kinevezni. — Mélyen megilletődve vettük a következő gyász- jelentést: Az egri irgalmas rendbáz tagjai szomorodott szívvel jelentik szeretett rendtársuknak főtisztelendö Jakob o vies Rupert, okleveles gyógyszerész, kiérdeinült elüljáró és örökös tartományi tanácsosnak f. hó 6-án reggel 8 órakor, élte 74. évében, a halotti szentségek ájtatos felvétele u áu tüdőhüdésben történt gyászos elhuny tát. Hült teteme f. hó 8-án vagyis kedden délután 3 órakor fog a szent Rókusról nevezett sirkertben ünnepélyes beszentelés után örök nyugalomra tétetni. Eger, 1881. november 7-én. Béke hamvaira! — Oltványi Pál. „Tájékozó útmutatás a bélyeg-illeték 8 ilie- ték-egyenértéki adó iránt" czimü legújabb gyakorlati munkájára hirdet előfizetést. Az I. fejezetben tárgyalni fogja a bélyegilletéki adót, nevezetesen a régi s uj törvényt, százaléki tört részek módosítását, illeték, bélyegseala módosítását stb. II. fejezet különösen az illeték-egyenértéki adóról szól; a függelékben pedig az ingó és ingatlan vagyon bevallási iveiről és ennek betöltési módjáról értekezik. Ara egy példánynak 1 frt. Megrendelhető Szegeden a szerzőnél. ■— Képviselőválasztások. A jolsvai kerületben Hámos László kormáuypárti, a békéscsabaiban Zsilinszky Mihály kormánypárti, á gzilágy-8omlyóiban b. Bánffy György mérsékelt ellenzéki, Brassón Guisbeth Keresztély nemzetiségi, az udvarhelyiben Szilágyi Virgil kormánypárti jelölt választatott meg. — Tóth Béla színtársulata múlt hó 15-ike óta Selmeczbáuyán működött, a kellemetlen időjárás miatt középszerű pártolás mellett. E hó 4-én Losonczra utazott a társulat 12elöadásra.—Egerhealigha megy Tóth Béla, mert két hét óta időzik ott egy megbízottja s még egy bérletet sem volt képes aláíratni. Losonczról ismét Selmecz- re megy vissza a társulat, a hol Vadas Gábor ügyvéd már gyűjti a bérletet 12 előadásra. (Sz. K.) — A kaihol. főpapok végrendelkezési jogáról Pulszky Ferencz- töl a „P. Napló“ egy czikket közöl, melyből a következőket emeljük ki: „A magyar clerus jóformán a leggazdagabb Európában, nagy jószágokkal bír és nagy tőkékkel, de jövedelmének igen tetemes részét oly czélokra fordítja mindig, melyek ellen kifogásunk nem lehet, sőt mondhatjuk, hogy nincsen az országnak egyenértékű területe, melynek jövedelme oly nagy mértékben kulturális czélokra fordittatnék. Főpapjaink nagy urak, de érzik, bogy a magas állás kötelességekkel is jár, és ugyanazért nevelésre, tudományra, művészetre, minden évben tetemes sommákat fordítanak, sőt sokan kö- zülök ki is tüntetik magukat a tudomány terén, nemcsak mint pártfogók, hanem mint szorgalmas munkások. Ismerjük, hogy csak a legkitűnőbbeket említsem, a prímásnak nevezetes könyvtárát, képtárát, publicatióit, a kalocsai érsek füvészi gyűjteményét és tanulmányait, a be8zterczebányai püspök történelmi munkáit, régészeti kutatásait; ha az akadémiai almanachot átnézzük, minden lapon találkozunk a klérus egy-két tagjával, minden nagyobb városban látunk püspöki alapítványokat; szóval a magyar clerus népszerű, magyar hazafiságát nem vonja senki kétségbe, feltudja fogni magas állásának kötelességeit és ugyanazért köztiszteletben áll. „Ha e jószágokat eladnák és azt mágnásaink, nagybirtokosaink és zsidó tőkepénzeseink megvennék, ez mégis az ország kárával járna, mert az uj birtokosok nem áldoznának annyit évenkint közczélokra. nevelési és közművelődési intézetekre, a menuyit főpapjaink évenkint e czélokra fordítanak. Ha van panasz ellene, az leginkább közgazdászat!; a papi jószágok, különösen a káptalaniak, de a püspökiek is kevés kivétellel rosszul vannak adminisztrálva, a gyarló felszerelés mellett nem hozzák be azon jövedelmet, melyet be kellene hozniok és melyeket hasonló kiterjedésű magánjószágok behoznak.“ Ez ellenvetést P. nem vádként emeli, hanem hogy rámutasson az okra; az okot pedig abban találja, hogy főpapjaink nem bírnak szabad végrendelkezési joggal, mire nézve kimondja, hogy az egykor, midőn még a főpapság nem fizetett adót, jogosult volt: ma azonban jogosulatlan; és a mellett szólal fel, hogy e végrendelkezési jog főpapjainknak megadassák, mert ezt kívánja az igazság, ezt a törvényeiötti egyenlőség. — Az 1881. 59. t. ez. 109. §-a felhatalmazza a vallás és közoktatás- és az igazságügyi minisztereket, hogy a k a t h. főpapok hagyatéki ügyeiben követendő közigazgatási eljárást rendeletileg szabályozhassák. E szabályrendelet megvitatása czéljából e bó 5-én Kovách Kálmán iga/ságügyminiszteri tanácsos elnöklete alatt szaktanácskozmány tartatott, melyen a kir. Curia, mint legfőbbitélöszék részéről Jatnniczky Lipót, uir. legfőbb itélöszéki biró, a kir. Curia mint semmitöszék részéről Vértessy Sándor, kir. curiai biró, a cultusminiszteriura részéről Boucz Ferencz közalapítványi Ugyigazgató és Bobn József számtanácsos, a pénzügyminisztérium részéről Tonnbázy Gyula kincstári ügyész és az igazságügyminiszteri- um részéről az elnökön kiviil Berczelly Jenő miniszteri tanácsos és Wlassics Gyula kir. alügyész, mint jegyző vettek részt. A szabályrendelet, melyet a cullusminiszter megbízásából Boncz Ferencz készített, azon elvből indult ki, hogy az 1881 : 59. tcz. 109. §-a esik arra adta a meghatalmazást, hogy a Conventio Kolonichiana, s a vonatkozó udvari és kormányrendeletekben foglalt eljárási szabályok egyszerűen összefoglaltassanak — miért is a törzsjavadalom kiegészítésére vonatkozó eljárásban, azaz: a főpap elhunytával az összes ingók és ingatlanok összeírásából, megbecsléséből és a végszámo- lati okmány elkészítéséből a birói közbenjárást kizárja a szabályrendelet tervezete, s ezen eljárást egészen a káptalannak illetve a miniszteri biztosnak és a cultusminiszternek hagyja fenn. E szabályrendelet-tervezet beható eszmecsere tárgyává tétetett s a többség azon nézetnek adott kifejezést, hogy lehetetlenség a mai jogrenddel összeegyeztetni azt, hogy elavult régi rendeleteken gyökerező eljárás uj rendeletben publikáltassék akkor, midőn törvények vannak a hagyatéki eljárásról, midőn a káptalan helyett hiteles helyekül a kir. közjegyzők léteznek, midőn a bíróság el van választva a közigazgatástól és sarkalatos törvényeink azok hatáskörét kijelölik. — Ezen általános elvből kiindulva a többség kívánta, hogy az eljárásban kezdetétől végig birói közbenjárás legyen, azaz : az egyházuagy halála után azonnal biró vagy bírósági megbízott pecsételje ie az egyháznagy székhelyén található összes ingóságokat, és az összes vagyon összeírásánál és megbecslésénél biró vagy birói megbízott járjon közbe ; sőt a végszámolati okmány fölött — mely meghatározza, hogy a törzsvagyon kiegészítése után mi marad tiszta hagyaték — ne a cultusminiszter határozzon, hanem egy vegyes bíróság, melynek elnöke az országbíró, vagy a curiai másod vagy alelnök lehetne, és tagjai a kir. Curia két bírája és két oly minisztérium küldöttje lenne, mely minisztériumok tökéletesen érdektelenek a főpapi törzsjavadalomra vonatkozólag. Ezen testület még kiegészíthető lenne az örökösök részéről választott egy vagy két bíróval. — A cultusminiszteriura képviselője ragaszkodott elvi álláspontjához 8 ő felsége kegyúri jogaival össze nem tudja egyeztetni a birói beavatkozást és a felhatalmazás korlátain is túllépőnek tartja a többségi javaslatot. Nézete szeriut a bíróság a leltározásba s a végszámolati okmány elkészítésébe be nem avatkozhatik; mert ez, mint eminens felségjog, a cultusminiszter által is csak úgy gya- koroltatik, mint ö felsége kegyúri jogainak letéteményese által. A többség részéről megjegyeztetik, hogy tulajdonképen eddig sem tartották a felségjog megsértésének azt, ha esetleg a főpapi hagyatéki eljárásba a bíróság beavatkozott, sőt az 1868: 54. tcz.-et élet- beléptető rendelet szerint — mely külön fönn nem tartotta a főpapi hagyatékra vonatkozó rendelkezések formális részét — a legfelsőbb bíróságok egyenesen feljogosítva tartották a bíróságot a jelzett irányban való beavatkozásra. Felségjog alterálásáról annál kevésbbé lehet most szó, midőn a felhatalmazásra vonatkozó törvényszakasz azt rendeli, hogy a kibocsátandó rendeletnek az eddigi törvények (tehát valamennyi s nemcsak a főpapi javadalomra vonatkozó törvények) alapján kell állnia. A cultusminiszter képviselője külön véleményét föntartja — s a többség elhatározta, hogy a szabályrendeletet a többség által kifejtett elv érvényrejutása mellett — részletes tárgyalás alapjául elfogadja. — Értesítés és kérelem. Mindazokat — kik lapunk iránt érdeklődnek, avagy arra netán elő is fizettek — van szerencsénk értesíteni, miszerint — minthogy lapunkra a helybeli előjegyzések lapunk kihordójánál oly csekély számban történtek, hogy összevetve azokat a vidéki előfizetők számával, a lapot, saját anyagi veszteségünk nélkül, ki nem adhatjuk — annak kiadását, — remélve ezu án beérkező alájegyzések és előfizetésekben — még néhány héttel későbbre elbala8ztanunk kellett. Kérjük ennélfogva a helybeli irodalompártoló mélyen tisztelt közönséget, ne vouja meg zsenge vállalatunktól jóindulatú támogatását s kegyeskedjenek a megbizotiunk- nak kiadott ivén becses neveik alájegyzese által lapunk kiacl- hatását létesíteni. Bizva és remélve nemes önérzetükben, bazafiui tisztelettel vagyunk a ,,Regélő Themis“ szerkesztősége és kiadó- hivatala. *) *) Ajánljuk e vállalatot a t. közönség figyelmébe.
