Eger - hetilap, 1881
1881-11-02 / 44. szám
474 A mely végczélra irányult és számtalan más téreken is nyilvánuló fejedelmi bölcs gondosságot, midőn hálás érzetekkel elismeri és dicsőíti ezen hódoló bizottság, másrészről számba vevén a fennálló hatalmassági viszonyokat és a más országok harczi készülődéseiből monarchiánk biztonságának, érdekeinek és hatalmi állásának megvédésére szükséges készültség kényszerűségét: nem fog habozni abban, hogy a valódi szükség mértékében felajánlja a megkivántató anyagi eszközöket, miről felségedet hódoló tisztelettel biztosítván, egyébként királyi kegyelmét és kedvezéseit magunk és működésűnk számára legalázatosabban kikérjük! (Elénk éljenzés.) Erre ö felsége következőleg válaszolt: „Hü ragaszkodásuk e kifejezése, valamint a bő szerencse- kivánatok, melyekkel fiam nászáról megemlékeznek, őszinte megelégedéssel töltenek el és jól esnek atyai szivemnek. Fogadják ezekért szives köszönetemet! A múlt évi bizottsági tanácskozások befejezése óta azon nehézségek, melyek a berlini szerződés némely pontjának végrehajtása körül fölmerültek, szerencsésen elintéztetvén, az által az európai béke még inkább megszilárdult. E kedvező eredmény első sorban az európai hatalmak őszinte együttműködésének köszönhető, kik a keleti viszonyok zavartalan megszilárdítására irányozták törekvéseiket. Kormányom ezen összemüködésnek előmozdítását és ápolását legfőbb feladatának ismerte el. E törekvésében hathatós támaszául szolgál a monarachia és a hatalmak közt fennálló kitűnő jó viszony, valamint a béke szükségének általánosan uralkodó érzete. Kormányom előterjesztései megfelelnek ez örvendetesen megnyugtató helyzetnek ; a hadügyi költségvetés önök fokozott áldozatkészségét csak annyiban veszi igénybe, a mennyiben azt a megkezdett müvek kellő folytatása vagy a véderő tőkéjéhez még hiányzó némely szükségletek fokozatos megszerzése mulhatlanul megköveteli. — Bosznia és Herczegovina közigazgatása számára, a monarchia pénzereje ezúttal sem vétetik igénybe. Kormányom következetesen folytatott törekvése, mely ezen tartományok szellemi és anyagi gyarapodására, a rend és béke megszilárdítására irányul, már is örvendetes eredményeket mutathat fel. Meg lévén győződve, hogy önök is, mint az eddig működött országos bizottságok, cp oly belátással mint hazafiui készséggel fogják teljesíteni komoly feladatukat, munkájuknak sikeres haladást kívánok és mindnyájakat szívesen üdvözlöm. A vörös könyvből. A közös osztrák-magyar külügyministerium, a kiilügyekre vonatkozó okmányokat tartalmazó Vörös-könyvet okt. 27-én terjesztette a delegaíiók elé. A vörös könyv 152 sürgönyt tartalmaz a förök-montenegrói határügyekröl, azután 387 sürgönyt a török-görög határszabályozásról és a mellékletben egy jelentést a boszniai közigazgatás mostani állapotáról. — A jelentés általános vonásokban indokolja a megszállott tartományok közigazgatásának szabályozását, melynek keresztülvitele alkalmával különös tekintettel voltak a vallásfelekezetekre és a fennálló viszonyokra. A megszállás óta lényegesen megjavultak a közbiztonsági viszonyok. A törvényszékek szervezése és a birodalomból oda küldött bírói tisztviselők működése már ma is a legjobb hatást gyakorolja az igazságügy ápolására. A birodalom mind a két felének közreműködésével egy uj büntetőtörvényt alkottak Bosznia számára, mely 1879. szept. 1-én lépett hatályba és a volt közös általános büntetőtörvény mintájára lett kidolgozva. Az említett törvényben gondoskodva van a mohamedán vallástörvényekben foglalt soknejüség és házasságtörés korlátolásáról és bizonyos büntettek megfenyitését a katonai igazságszolgáltatásra bízza. A mahomedán jogtudósok közreműködésével legközelebb összeülő szakbizottság egy uj polgári törvényt fog kidolgozni. Az azelőtt uralkodott zilált viszonyok miatt a pénzügyek rendezése még koránt sincs befejezve. A jelentés elősorolja a pénzügyi és vámintézkedéseket. Az adófizetés és behajtás, a tized, a közvetett adók és a fogyasztási adó beszedése: világos képet nyújtanak az általános termelési, ipari és közművelődési viszonyokról; a jelentés végül 12,502 frtnyi fölösleget mutat ki és megállapítja, hogy a bevételek fedezik az 1880. évi közigazgatási szükségletet. Ámde a terjedelmes befektetéseket csak igen nehezen lehet az ország saját jövedelméből fedezni. TAECZA. Szelíd őszi alkony . . . jO'zelid őszi alkony . . . Ablakom kitárva, .. Beleng rajt’ a lanyha alkony-szellő árja, ^ Ossze-visszacsókol, s nagy titkosan, halkkal, Sugdos a fülembe, finom szellem-ajkkal . . . Ingó bokor árnyán madár dala zendül . . . Édes terhe alatt a bokor meglendül . . . Majd elhagyja dalát, meglebben a szárnya, S száraz lombot hullat a bokor utána . . . Tó tükrén hold-sugár anda fénye csillog, Tündöklő hab-fodra, mint meg-annyi csillag . . . Partján, a letarolt ékefosztott réten, Vándor gólya-csapat kél útjára épen . . . Mes8zünnen, a siri, sohajt-keltö csendbe Tilinkó-dal hangzik, mélázva, epedve; A panaszos hangot elnyeli a puszta, Csak a visszhang sírja epedben vissza .. . Majd minden elnémúl . . . Csupán a csátéba’ Hangzik a vadruezák rebbenése néha . . . És ha ez is elhal, megvillan a távol Ködén a pásztortüz, s sziporkázva lángol . . . Tündéri igézet ömlik el a tájon . . . Ezüst-fényben úszik, ott messze, a várrom, Mely, mint régi idők szétzüllött emléke, Alaktalan bámúl föl a magas égre . . 1 Majd a hold is, utján, mind lassabban ballag; Vad szélvészszé fajúi a gyönge fuvallat . . . A lomb közt panaszos, siró sóhaj ébred: . . . Nyög, haldokló ágyán, az öreg természet! . . Én is, elmélázva, ablakom bezárom, Ringatja a lelkem enyhet adó álom . . . Álmom kiszínezi a múltak varázsa: . . . Rideg őszi éjen, a tavasznak álma!. . _________ V Gy. Me nnyi arany és ezüst fölött rendelkezik az emberiség;. — KI. után. — Midőn a történet búvárai, azon roppant kincsekről, az ezüst és arany azon rengeteg halmazairól értesítenek, melyek emberemlékezet óta halomra gyűjtve lettek, majdnem önkénytelenül merül fel bennünk ama kérdés : hová iett ezen roppant gazdagság ? Hiszen gondoljunk csak egy Crösus, egy Cyrus, Salamon és Sesostris kincstáraira ; azon roppant pénzmennyiségre, mely Rómában, a császárok korában összefolyt, azon tömérdek aranyra, melyet Nadi- sah, az indiai nagy mogultól zsákmány gyanánt rablott; azon mesés mennyiségű arany és ezüstre, a mely később a bányákból nye- retett és a folyamok fövényéből kimosatott! Mind a mellett ha azon gazdagságot tekintjük, melylyel egyes nemzetek ma tényleg dicsekszenek, lehetetlen, hogy az magában foglalja mindazon részeket, melyeket a szerencse gyermekei a legrégibb időktől kezdve mai napig gyűjtöttek, mert úgy az emberiségnek sokkal gazdagabbnak kellene lennie. A középkori városok gazdagságát nem lehet még milliókkal mérni. Amerika felfedeztetése előtt ugyanis, tehát mielőtt az újvilág aranya és ezüstje a kopott ó világot elárasztotta volna, a pénz értéke oly nagy volt, hogy pl. a gazdag Augsburgban gazdag embernek tekintetett az, kinek évi jövedelme 2—300 írtra rúgott, a kinek pedig 2000 írtra ment fel egy évben, azt már csodaképen emlegették. És ha kétségtelen is az, hogy az ókor kincsei mennyiségének hire túlozva szállott reánk, hogy talán oly egyének is, mint Crösus, mai fogalmak szerint alig tekintetnének Crösusoknak; ha
