Eger - hetilap, 1881
1881-10-27 / 43. szám
465 lesr képes lesz-e ez a törvény szilárd előnyöket nyújtani az Írországi bérlőknek. A kormány a terrorismushoz nyúlt, hogy a bérlőkre erőszakolja a földbirtokostörvényt. A liga, vezéreinek és fö- tisztviselöinek elfogatása után kénytelen lemondani azon szándékáról, hoí’y kísérletet tegyen az említett törvénynyel; azt tanácsolja ti bát a bérlőknek, hogy addig, a mig a kormány rémuralmáról le nem mond és a nemzet alkotmányos jogait helyre nem állítja, ne fizessenek bért.“ London, okt. 20. Croke katbolikus érsek levélben tiltakozik a landliga manifesztuma és a bérlőknek adott azon tanács ellen, hogy egyáltalában bért ne fizessenek; követeli továbbá, hogy a landliga fentartsa az olcsó bér fizetésére vonatkozó eredeti elvét és azt hiszi, hogy minden bérfizetés megtagadása, miként azt a felhívás javasolja, a liga megszakadását és vereségét fogja okozni. London, okt. 21. A felhívás, mely a landliga ellen bocsáttatott ki, a kormány azon óhaját fejezi ki, hogy minden rendelkezésére álló eszközökkel oda fog törekedni, hogy a királyné írországi alattvalóit megvédje törvényes jogaik gyakorlásában és hivatásuk teljesítésében és mindenkit arra kényszeritsen, hogy a törvény által reá rótt kötelmeket teljesítse. — Az alkirály felhívása Droghedát és Londonderryt a kényszertörvény alá helyezi. Párisbane hó 23-án nagy népgyülés tartatott, melyben sokan a kormányt s Gambettát gáncsolták a tuniszi expeditio miatt. Gambetta ellen pedig Reimsben egy munkás pisztolylyal merényletet kísérlett meg, de sikertelenül. Oi szággyülés. A képviselöházban e hó 18-án fejeztetett be a válaszfelirati vita. A kormánypárt felirati javaslata 90 szavazatnyi többséggel fogadtatott el; igennel szavazott 204, nemmel 114, távol volt 112 képviselő, Másnap a pénzügyminister a képviselöházban előterjesztette az 1882. évre vonatkozó költség-vetést. Ebben mintegy 25 millió deficit vau előirányozva. A kormány annak idejében majd előterjesztéseket tesz, hogy mikép tartja a hiányt részben az államjöve- deimek fokozása által fedezhetőnek. Rámutat a vámrestitutio ügyére, továbbá a vámtarifa revisiójára, az italmérési dij behozatalára a regale rendezésével kapcsolatban s a biztosítási illeték behozatalára, melyektől 8 milliónyi javulást vár. Jelentette továbbá, hogy készek és be fognak adatni az adókezelésröl, a pénzügyi közigazgatási bíráskodásról, a vadászati és fegyveradóról, s a jelzálogos kölcsönök conversiója alkalmával kivetendő illetékről szóló törvényjavaslatok. Miután ö felsége a delegatiókat e hó 17-ére Bécsbe hivta össze: a képviselöház csütörtöki ülésében elhatározta, hogy a delegátusokat már a következő ülésben megválasztja, s egyúttal a kormányelnök előterjesztésére azt is elhatározta, hogy november 21-dikéig érdemleges ülések nem fognak tartatni. Ez idő előtt egy héttel a ház bizottságai megkezdik a hozzájok utalt törvényjavaslatok tárgyalását, a pénzügyi bizottság azonban csak a deiegatio tárgyalásai után foghat a költségvetés tárgyalásához. A főrendiház okt. 20-án megválasztotta a delegátusokat. Azután a felirati vita következett, s véget is ért a bizottsági javaslat elfogadásával. A képviselöháznak okt. 21-iki ülésében a kormányelnök fontos törvényjavaslatokat nyújtott be; még pedig: a megyék háztartásáról, továbbá több törvényhatóság határainak kiigazításáról, s Abauj- és Tornamegyék egyesitéséröl. E törvényjavaslatok a közigazgatási bizottsághoz utasittattak. A deiegatióba történt választások eredménye az országgyűlés mindkét házában kihirdettetett s a két ház az eredményt egymással közölte. bimbó fölött. fS&'l.i&ár fölszáradt róla az a rezgő harmat, Mit szűzi kelyhébe a nyár éje szóra, * * Színe vesztett szirma lesimúlva hervad, Lefoszlott a himpor, az igézet róla, . . . Oly lenge volt élte, mint nyár-éji álom, Mint a szárnyra kelő hajnali fuvallat, Nem hervadhatott el ingó-bingó száron Leszakítva róla, dísztelenül sorvad. . . . . . . Oly szép volt ez élet! Tavasz veröfénye Kelesztett egy bimbót, leveles zöld ágon, Dajkaként, lágy szellő ölelte ölére, S sütközteté üde, tavaszi sugáron. . . Éjente pacsirta ringatta álomba, Agára szállva dal’lt altatót fölötte, Reggel a hajnalpír füröszté harmatba; S a kelő nap édes csókkal üdvözölte. . . . Felpattan a burok, szűz kelyhe kitárúl, Bársonyos szirmáról illatárt lehelve. . . . S lemosolyg a csillag az ég magasáról, Kelyhéböl mézet szív kaczérkodó pille . . . A szellő balzsamos illatot lop tőle, S lenge szárnyra kelve ismét tova lebben. . . .... Nyári éjen édes, rózsás álmot szőve így virágzott üdén, boldog szerelemben. . . * * * .... Vihar volt az éjjel ... A megtisztult légben Odakinn sétáltam, felüdülni vágyva . . . S im a piezi bimbó ott feküdt előttem, — Letépő száráról a vihar dagálya. . . . S melynek fejlődését oly remélve vártam, Megsajnáltam, a mint ott feküdt a porban ; — Most kell meghalnia szép ifjú korában! — Megsirattam szegényt . . . s . .. magamra gondoltam. _______ V <'U H alottak napján. (Viszaemlékezés.) Be gyönyörű ma a temető. Ezernyi mécsvilág csillog a kopár sirhantokon, rideg kereszteken, mintha a csillagos eget látná maga előtt az ember, úgy ragyog, fénylik a temető. Minden simái látunk kesergőket, minden arezou a mély fájdalom, a részvét honol, minden szív feldobog ma, mindenki siet kedves ballotta.it fölkeresni. Mindenkinek van egy kedves halottja, kit nem késik e nap felkeresni, s sírjánál időzni, hol az emlékezet regél a múltból, kedves napokról, boldog perczekröl. A hideg őszi szél végig fut a temetőn, s meg-megrázza a lombtalan fákat, sivitó hangjába közbevegyül néha-néha a kápolna csengetyüjének méla hangja. Még az is oly busán, oly ünnepélyesen hangzik. A kápolnában felhangzik az orgona, s közben a „De pro- fundÍ8“ éneke. De tekintsünk végig a temetőn. * * * Amott a temető szögletében magányosan áll egy sir; virág nem disziti, fa nem árnyazza veröfényes napon, friss föld födi a boldogultak Csak egy pár mécs pislog a síron. A kereszt mögött térdel egy nő, körülötte gyermekei. Összekulcsolt kezekkel néz az égre, a mécs halvány fénye megvilágítja még halványabb arczát, szemeiből sünien hullanak a könyek, ajka imát rebeg. Gyermekei is ott térdelnek ; egy szőke fiúcska és egy piros, pozsgás kis lány, ki figyelemmel kiséri testvérét, ha ez gyermekies bámulattal nézi a ragyogó temetőt. Ilyenkor fülébe súgja: „Imádkozz Jancsika, mert csak úgy szeret az Istenke.“ És a kis Jancsika imádkozik. Ajkai rebegik az imát, de azért nem veszi le arról a szomszéd sírról szemeit, melyen egy angyal van kiterjesztett száruynyal, a mint virágokat szór a sirra. A nő a férjéért, a gyermekek atyjokért imádkoznak. Csak néhány napja, hogy letették a rideg földbe, csak néhány napja, hogy árvák. A sirt még be sem nőtte a fű . . S azóta a kis Jancsika mindig kérdezi, hol van apa ? Anyja sírva fakad a gyermek önkénytelen kérdésin, s összevisszacsókolja azt a piros arezot. „Az égben, gyermekem.“ „Az égben? Hát mi mikor megyünk oda?“ faggatja tovább a kesergő anyát. „Azt csak a jó Isten tudja, gyermekem !“ Ma kijöttek a sirhoz, hogy lerójják a kegyelet adóját. * * * Távolabb, a kert végén egy kis leány imádkozik anyja sírjánál. Atyját nem ismerte.
