Eger - hetilap, 1881
1881-10-27 / 43. szám
\.\. ér-folyam. 43. szám. 1881. október 27-én. Előfizetési dij : ügesz evre . 5 frt — kr. üelevre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 30 , ügy hónapra. — 45 , ügyes szám — Iá , Hirdetésekért minden 3 hasáhozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-llivatai (lyceumi Ujonidfi), a szerkesztőség (specziális-utczH, Hanák-ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Hogy leszünk már a színházzal? III. 3. Valahányszor Egerben egy-egy szerencsét próbáló színtársulat fölüti sátorát és az előadás estéin a terem kong az ürességtől, az ilyenkor jelenlevők csekély számában mindig szájról szájra lebben a csüggedés ezen sóhaja: ugyan hát mit akarnak Egerben a színházzal ? kell is ide színház 1 Hisz két hétig sem birja ki az egri közönség zsebe a színészet pártolását, hát egy egész téli ivadon keresztül mit csinálnának itt a színészek? . . . Ilyen és hasonló panaszok, aggályok, gúnyok hangzanak minden felé; és hogy ez mennyire visszahat azok akaratának bónitására, kik készek volnának a szinház létesítése körül buzgólkodni — mutogatnunk sem kell. Az akadályok egy nagy kolonczát hárítjuk tehát el, ha az eféle nézetek ellenszeréül sikerül bevitatnunk, hogy igen is nálunk megélhet a színészet, a szinház pedig épen nem bukik meg. És ebbeli igyekezetünk vajmi könnyen eléri a sikert, mihelyt meggondoljuk, hogy a múlt példái mellettünk is bizonyítanak ; avagy nem éit-e meg. szépen Krecsányi és Latabár társulata? És nem tudott-e helylyel-közzel a legsilányabb társulat is telt házat csinálni ? . . . Ezek azt bizonyítják, hogy az egri közönség igen is jó közönség. Mert tessék csak megfigyelni: valahányszor az igazgató ügyesen forgatja magát, nem ámít, nem zsarol, nem ültet fel ; s valahányszor ügyes színészek lépnek föl és jó darab adatik j — az egri közönséget sohasem rettentik el azon akadályok a színháztól, melyek óriási számban torlódnak a színházlátogató elé. — De hogy rendén tekintsük át a dolgokat, okoskodjunk pontonkint. 1) Rendes színházépület mellett sokkal jobban szervezett színtársulat fog közénk jönni, következéskép sokkal jobban fogja ez a közönséget is vonzani, mint azon társulatromok, melyek úgyszólván véletlenül vetődnek hozzánk, mint Robinson a hajótörés után a puszta szigetre. . . . 2) Bármily darab is, rendes színpadon kellőleg kiállítva, tízszer nagyobb élvezetet nyújt gyönge erőkkel adva is, mint a legjobb darab jó színészekkel — oly rongyok és szűk deszka alkotmány között, mint eddigelé történt. Már hogy a jobb kiállítás a rendes színházban erős vonzó erővel fog hatni, különösen a közép osztályra, — látni való. 3) Tekintetbe veendő azon fontos körülmény is, hogy az eddig hozzánk jövő színtársulatok többnyire a legroszabb időszakokban jöttek : vagy nagy meleg volt, vagy locs-pocs idő ; és ép a színházba járásnak legjobb időszakaiban, farsangon, nagy böjtben, nélkülöztük a színházat. Mert ezen alkalmas időket a társulatok, főleg a jobban szervezettek, rendes színházakban töltötték: Kassán, Miskolczon, Eperjesen stb. és igy hozzánk csak a „holt évadra“ vetődtek el, az időt kihúzni — hogy ismét elköltözzenek a jó időszakra. Ha tehát az ily alkalmatlan időkben lézengő társulatoknak panaszra volt okuk közönségünkkel szemben: következtethető-e ebből, hogy az „egriek rósz színházlátogatók ? . . . 4) Ha eddig nem tömegesen látogatta közönségünk a színházat, nagy részben oka volt ennek a pokoli sötétség, mely utczáinkat boritá. Azonban hála az égnek, már mégis annyira van világításunk, hogy szép csendesen elbotorkálhatunk veszély nélkül. S hogy jövőre mind czélszerűbben lesznek világítva utczáink, kötelességünk reményleni! — 5) Ehhez hasonló akadálya volt a színházlátogatónak a nyaktörő kövezet és feneketlen sár is ; azonban ez akadály is nagyban meg lön szüntetve azon sok szép aszfaltozás által, melyekre igazán büszkék lehetünk. Főutczánk már egészen el van látva két oldalt kifogástalan trottoár- ral. úgy hogy jövőre már a mellék-utczák aszfaltozására fog kerülni a sor. Már e fokozatos kövezés és világítás hogy nagyban meg fogja könnyíteni a színházba járni akarók dolgát, és igy kevesebb aggály lyal szánja el ki ki magát egy kellemes színházi est élvezetére — annál bizvás- tabb remélhető, minél többeket riasztott vissza eddig és tartott othon a sár, rósz kövezet és sötétség. 6) Nem kell felednünk az utczai és színházi rendet sem, mely az előtt csaknem végkép hiányzott, ma pedig úgy ahogy tűrhető, és jövőre minden esetre még inkább javuland, már csak azáltal is. hogy a parasztság és fenegyerekek mindinkább beletörődnek a rendbe és a műveltség évról-évre hódit. Azelőtt, még a főutczán is, aggódás I nélkül nem lehetett végig menni már esti 6 órakor sem, I főleg vasárnap, mert minden 10-ik lépésnél egy csoport részeg orditozóval áliánk szemben. Ma már a botrány még sem oly nagy és kissé nagyobb erély mellett tűrhető állapotokra lehet kilátásunk. Arra is emlékszünk még, midőn a színi előadásokra némely fiatal urak részegen jöttek í el, és közbeszólásaikkal botrányt csináltak. Rendes szinház- I ban ez nem történhetik, mert ott nemcsak a rendőrségi i közegek állanak őrt, hanem a tűzoltók különösen azok, j kik a tűzrendészet szempontjából is szabad bemenettel bírván, idóközönkint diszöltönyü közegeik által őrködnek a rend fölött. — Ily körülmények mellett bizonyára sok oly tisztességes úri nép fogja fölkeresni a színházat, kiket az előtt az említett botrányos körülmények formaliter elriasztottak. 7) Eddigelé ha valaki színházba ment, fölső öltönyét, botját, esernyőjét, kalapját stb. nem tudta hova tenni; főleg a nőközönség volt kitéve a kellemetlenségnek e tekintetben. Azonban a rendes szinház mellett e kényelmetlenségek nagyban enyhittetnek ; ugyanis az előkelők számára ott lesznek a teljes kényelmű páholyok, a zártszéken ülők
