Eger - hetilap, 1881

1881-10-06 / 40. szám

Mutatványok a „Regény világ“ második évf. (a°¥)

a Traviatát játsza, holott az régi is már, és nem tudja jól, s Gusztáv bácsi a rósz hangjával énekel és Álmos bácsi tépi a haját, hogy nem fog megint semmi is sikerülni. Bor nincs, óh hozzunk a néniéktől. Apa kiment a pinczébe és sir — mert Imre bácsi a télen mindent eladott, és titkon megitatott a czigányokkal.

Sandrin félre fordul, törli gyöngyöző köny- nyeit és meglátja a konyha ajtóban Fritz urat, ki, mintha fizetetlen kontót hozott volna — nem mozdul és bizonyosan mindent meghallott.

A papné hirtelen egy darabka sültet szel

le egy kis tányérra, mosolyogva oda viszi a vadász úrhoz és kérdi:

— Tud-é magyarul ?

A cseh, bár mindent hallott és értett, — úgy tesz, mintha nem tudna, de a sültet kiveszi a tányérról, odább megy és a bokrok közt hangosan oda nevet a két ugrándozó éhes vizslára.

— Jól megy —- mormogja vidáman és bo- szusan is — és befordul az istálló ajtón. Jó helyt vagyunk — vágja oda a szót Cseke István úr felé.

Délután négyóra tájt megérkeztek a czigá- nyok. Behozta őket Imre gróf.

Fanghné Gyujtó Izabella „A múltak árnyai“ ez. regénye 4. fejezetéből:

Egy ideig hallgatva ültek; Loránd nem mert sem szólani, sem mozdulni, nehogy a varázst megtörje s a szép nő, — kinek lehellete arczát érinté s fürtjét olykor a szellő homlokához simitá — eltűnjön mellőle.

— Szép hely, ugyebár ? — tőré meg végre a csendet a szép Vera — úgy szeretem ezt a zuhatagot, mely oly vadul zúg, háborog, mint olykor az én szivem s oly magányosan, elhagyatva futja meg sivár, kietlen útját, itt e zord sziklák közt, mint az, a ki ide jár partjaihoz, elsirni tiktos vágyait, panaszait. Ha messze utat tenne, országon, világon futna át e kis folyam, tán irigykedném reá, de pályája oly rövid, csak egy kis tér választja el a nagyobb folyamtól, a mely elnyeli, ezért szánom s rokonszenvet érzek iránta, hisz sorsa oly hasonló az enyimhez!

Aztán beszélt még tovább, lágy, remegő hangon magános rabéletről, eltemetett ifjúságról, egy szebb élet bájos álmairól s egy ismeretlen boldogság sejtelméről.

Loránd gyönyörrel hallgatta az édes hangot, a szenvedélyes szavakat, aztán ő is beszélt a szép keletnek jéghegyek közé tévedt rózsájáról, ezeregy éj regéinek bűbájos tündéréről, a nők

legszebb, legigézőbbikéről s a mint beszélt, mind közelebb simult hozzá s ki tudja hogy hogyan, nem, a kéz kezet érintett, delejes rezgés járta át az idegeket s hatása alatt a szép, fürtös fej az ifjú vállára hanyatlott

............

M

eddig ültek igy, édesen suttogva, egymáshoz simulva, mit suttogtak, miről álmadoztak, ki tudná ezt elmondani ? Senki, tán ők maguk sem. Nyelvüket csak az érthetné, a ki tudja, mit tesz az, engedni egy pillanatnyi fellobbanásnak s nem figyelve másra, mint a felizgatott képze- lemre, az idegek túlfeszültségére, s mivel sem gondolva hagyják a delej erejét uralkodni maguk fölött ............

H

űvös szélroham zúgott át az erdőn, s a zuhatag nehány porszemnyi kristálycsöppj ét az álmadozók arczára sodorta.

Loránd összeborzadt. A hüs permeteg a rideg való érintéseként tűnt fel előtte. Mélyen felsóhajtott.

— Megfázol, Verám, édes szép csillagom — inondá összevonva a szép nő keblén a piros beduint. Aztán hátha keresnek, hátha feltűnt távollétünk............

C

N

O

P

d

<

CQ

I—H

C/3-w

H

W

SÍ

I—I

fr

O

i-4

Hl

41

(fi

ELŐFIZETÉSI BARCZA.

Szíveskedjék ezen szelvényt pontosan kitöltve a legközelebbi könyvkereskedésnek átadni.

Alólirt SZOIiCSÁNKT CíYUIiA könyvkereskedésében EGERBEN ezennel megrendeli a Révai Testvérek kiadásában megjelenő »R.KGÉNYVILÁG« II. évfolyamát és következő módon kívánja megküldetni:

a) minden füzetet külön 25 krjával ;

b) hetenként egy-egy számot; előfizetési ár negyedévre I frt 50 kr.

Lakhely és utolsó posta: . Név és állás:

Q

D

0

Q

0

o

w

t-1

o

H-1

N

M

H

W'

C/3

w

W

o

M

>

Budapest. Weiszmann testvérek könyvnyomdája.