Eger - hetilap, 1881

1881-10-06 / 40. szám

435 □T-^-IESCZuáu­Egyházi ünnepély. Múlt vasárnap az egri székesegyház magas boltívei meghaló ünnepélynek voltak tanúi. E napon aldá meg méltóságos és fö- tisztelendö Szakállasfaivi Lengyei Miklósa föegyház kápolnáját a fő- káptalan, rokonai s a bivök nagy sokasága jelenlétében. Az egri föegybázmegyének minden időben voltak áldozatkész tagjai. Csak a múlt évben szentelő fel Pánthy Endre kanonok úr Török-szent-Mik- lóson nagy költséggel emelt leánynevelöházát; most ismét egy má­sik tagja főpapi bőkezűséggel, s a művészet igényeinek megfelelö- leg restauráltatja a bold, szűz kápolnáját. Műveltségét a művészet­tel párosítja s Egernek egy monumentális müvet állított. A kápolna al tresco van festve, melyhez a gondolatokat maga a nagynevű Maecenás adta, Bzoldatics Ferencz Rómában lakó ha­zánkfia concipiálta, és ugyancsak ö láassy Péter római másik mű­vész társával, öt hónapi időköz alatt remekül vitték ki; úgy azon­ban, hogy az ornamentikát Sassy, a képeket pedig Szoldatics fes­tették. A képek a Bold. Szűz életéből meritvék. Ha a mesterileg készített vas kapun, melyet Kalmár István városunk derék iparosa a magyar iparnak becsületére állított ki, a gyönyörű mozaikkal ki­rakott kápolnába lépünk, balra az első pilléren három képet latunk. A legalsó terra Cottára festve elötünteti Sz. János evangélistát Pat- himos szigetén, a mint lélekben látja a b. szüzet. Fölötte csaknem életnagyságban a gyönyörű kivitelű Immaculata, végre e fölött a hit Symboluma. Tovább a másik pilléren alul hasonlag terra Cottára festve a bűnbeesés, felül az ant unciatio azaz angyali üdvözlet, e fe­lett a remény symboluma. Az oltár régi kegyképe meghagyatott, de mesterileg vannak a falak körülötte díszítve. Ezután következik a harmadik pillér, hol alul kér. sz. János a mint a pusztában az Üdvözítőre mutat; fölötte a b. sz. látogatása, e felett a szeretet Symboluma; végre a negyedik pillér közép részén sz. Miklós szent alakja tűnik fel egy templom ajtajában, előtte térdel összetett ke­zekkel a prépost úr, felettök az ajtatosság symboluma. Alúl a szo­kásos felírás: D. 0. M. Dulci misericordiae matri votum reddo. Dive Patrone intercede pro me. Magyarul: A mindenható Istennek. Az irgalmasság édes anyjának. Fogadásom betöltőm. Szent Védszeutem esedezzél érettem. Még egy kép, helyesebben mondva egy képcsoportozat, hiány­zik, melyet a művész jövő tavaszon fog elkészíteni. Ez Jézusnak a jeruzsálemi templomban való bemutatását fogja elötüntetni. A nagy nevű Moecenás szépet, művészit, monumentalist akart. És czélját érte, mert Szoldaties feladatát minden tekintetben meg­oldotta. A műnek részletesb bírálatát avatottabb tolira bízzuk, de e helyütt el nem hallgatjuk az általános tetszést, melyben az osztat­lanul részesült. Sorainkat azon rövid óhajtással zárjuk be: adjon Isten az egri megyének sok ily nagy nevű Maecenásokat és nem fognak hiányzani a Marók. Adja az élők ura, hogy a nagy nevű Maecenás még sokáig élvezhesse müvét. — Érsekünk ő Excellentiája e hó 4-én Budapestről visszatért városunkba. — A király ö felségének névnapján, e bó 4-én, a helybeli székesegyházban — mélt. Danielik János ez. püspök pontificá- lása mellett — ünnepélyes istentisztelet tartatott, melyen a ható­ságok testületileg képviselve voltak s nagyszámú más ajtatoskodók is megjelentek. — XIII. Leo pápa a jubileum határidejét több oldalról hoz­záintézett kérelemre f. év. nov. 1-röl decz. 8-ig kiterjesztette. — Az egri érseki joglyceum hallgatóit segélyzö egyletnek szeptember hó 29-én tartott rendkívüli közgyűlésén választmányi tagoknak választattak: Bottka István, Darányi János, Gremsperger József, Kele József, Klasánszki László, Loór Gyula és Szabó Gyula joghallgatók. Kelt Egerben 1881. szept. 29-én. Lefévre Dezső, s. e. jegyző. — A helybeli jogakademián a bálelnökségre megindultak a korteskedések. Samassa Tivadar s Szabó Gyula urak neveit hal­lottuk, mint jelöltekét emlegettetni. Mindkét párt ügyekszik jelölt­jének többséget biztosítani. — Az uj-casinóban rendezett katona-tiszti tánczestélyről, egy a múlt számunkra elkésett referádát vettünk, melynek azonban ez alkalommal szívesen nyitunk helyt. A helyben állomásozó uözös- hadseregbeli tisztikar azon alkalomból, hogy a katonazeue varo­sunkban időzött, m. h. 27-éu igen kedélyes tánczestélyt rögtönzött, mely minden izében kitünően sikerült, s már-már elszunnyadni kezdő társadalmi életünket újból felvillanyozta. Fényes közönség gyűlt ez alkalomból az uj-casinó termeibe egybe, városunk intelli- gentiáját s szépeinket majdnem teljes számban volt alkalmunk ott üdvözölhetni; a mi pedig ezen táuczmulatságnak a legfőbb kedves­séget kölcsönözte, ez azon kedélyesség volt, mely a feszélycsséget száműzte, minden egyes arczárói a teljes megelégedés érzetét visszatükrözte és végig kifogyhatatlan maradt. A tüzröl-pattant ren­dezők gondoskodtak róla, hogy ott mindeuki jól érezze magát s onnan kedves emléket vigyen el magával. A rendezés kivétel nél­kül magyar nyelven történt, s a csárdások, melyeket jó nevű Palócz Kálmánunk húzott, kiváló keletnek örvendtek, de hogy is ne, mikor a tiszturak versenyt járták, s többnyire megujrázták azt. E tánczmulatság egyhangú vélemény szerint, akár látogatottságát, akár fesztelen kedélyességét, akár elegantiáját tekintjük, bár mely bállal vetekedet'. Elegantiája nem a bálokat megölő okszerűtlen fényűzésben rejlett, sőt ellenkezőleg a höigykoszoru, — mit dicsé- röleg kell kiemelnünk — alig számba vehető kivétellel, bár egy­szerűen, de igen Ízlésesen öltözködött. A megjelentek között láttuk: Samassáné, Rauerné, Baloghné, Búzáthné, dr. Feketéné, Fülöpné, rir. Hubertné, Nemcsikné, Mossóczyné, Pannosné, Papp Emilné, Székelyué, Szoboticsné, Szolcsányi Hugóné és Gyuláné stb. úr­nőket, és Samassa Ottfiiát, Rauer Ilkát, Székely Mariskát, Toronyi Annát, Szécsényi Jolánkát, Remenyik Fánikát, Kliegl Pannikát, Mossóczy, Fülöp, Szuhányi, Csernyus, Jekkelfaiusy és Tormássy nővé­reket, Specziár Mariskát, Gáspárdy Malvint, Gröber Bei tát, Lajtos Ilonát, s még sok mást. Az első négyesnél 48 tánezoló párt számítottunk össze. Midőn a kedves mulatság képét igy vázoljuk, nem hallgathatjuk el legteljesebb elismerésünket az egri közöshadseregbeli tisztikar és főleg jelenlegi parancsnoka Rauer alezredes úr iránt kifejezni, mint a kik minden alkalommal azon igyekeznek, hogy a katona­ság és polgárság közzé egyesek indoktalan eljárása emelte falakat megsemmisítsék, és a jó egyetértést s szívélyes viszouyt e két elem között helyre állitsák. — Hymen. Altorjay Sándor széptehetségti fiatal ügyvéd s Hevesmegye tisztb. ügyésze, a múlt hó 24 én váltott jegyet váro­sunk hölgykoszorujának egyik legbájosabb virágával, a ragyogó szépségű Tarnay Mariska úrbölgygyel, Tarnay János ügyvéd s isk.-sz. elnök kedves leányával. — Üdv 8 boldogság kisérje e szívből kötött szép frigyet. — A szent István első magyar királynak emelendő emlék­szoborra, a „Pesti Napló“ hozta indítványba az adakozások gyűj­tését. Részünkről lapunk múlt számában ezen ügyet lelkesen föl­karoltuk s ugyanazért épen az említett lap részéről nem vártunk volna oly észrevételeket, milyeneket ezen ügyre vonatkozólag tesz. Akkor azt ajánlottuk tisztelt közönségünknek, hogy az adakozá­sokat a fővárosi lápokhoz küldjék. Most azonban, tekintettel arra, hogy a szobor-ügyet a „Pesti Napló“ hozta indítványba, kérjük ügybarátainkat, hogy adakozásaikkal a nevezett lap szerkesztősé­géhez forduljanak. — Azon képviselők, kiírnék megválasztása ellen a képviselő­házban petitioaáltak, a következők: Zselinszky Róbert mérsékelt ellenzéki; Mónyi Gyula, Hollósy Károly, Mibalovics Miksa, Prónay Gábor báró, Vidovich György, Pázmándy Dénes függetlenségi pár­tiak ; Kemény Gábor báró, ifi. Ráday Gedeon gróf, Szentkercszty Béla báró, Sporzon Ernő, Pécby Tamás és Porubszky Jenő sza­badelvű pártiak. — A székely kivándorlásnak Magyarország felé való irányí­tása érdekében a belügyminiszter intézkedést tett, mely szerint a a Magyarországba utazó székely munkakeresök a vasúton az árle­szállítás kedvezményében részesülnek. — A Várady-Rohonczy ügy alkalmával felszínre került egy vád a budapesti tűzoltóság ellen. Felszínre hozta maga Rohonczy a képviselöházban. Ez az, hogy a budapesti tűzoltók a szegedi ár­víznél, midőn még emberélet lett volna mentendő, e helyett jobb módú kereskedők holmijait helyezgették biztonságba. Ezért a fővá­rosi tanácsnál folyamatba tétetett a vizsgálat, hogy kik voltak a kérdéses holmi-mentők s akkor az eset után megtörtént-e a bűnös cselekmény megtorlása? — A magyar leszámítoló- és pénzváltóbank uj részvényeinek kibocsátása, szeptember 29-én megtörtént. Most 74,000 darab rész­vényt bocsátottak ki; a kibocsátást az tette szükségessé, hogy a magyar leszámítoló és pénzváltóbank vette át a fővárosi közraktá­rakat, a mely czélra nagyobb tökére van szüksége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom