Eger - hetilap, 1881
1881-10-06 / 40. szám
432 3. §. A borügynök teendője a termelők, és vevők közötti adásvételi ügyletek közvetítése. Ennélfogva a nála jelentkező borvevőt mindenek előtt az „egri szölöszeti és borászati egylet“ ügynöki helyiségébe vezeti; hogy ott vevő az egyleti tagok által bejelentett, s a nyilvántartási könyvben feltüntetett városi bor-üzleti viszonyok felöl tájékozást szerezhessen. 4. §. Az ügynök a megkötött ügyleteket naplójába bevezeti, s azokról a feleknek kívánatra kivonatot ad. 5. §. A kivonatnak mindazt magában kell foglalni, mi az ügynök által, a feleket érdeklő ügyletre vonatkozólag bevezettetett. 6. §. Ily kivonatok harmadik személy részére, csak az érdekelt felek beleegyezésével állíthatók ki. 7. §. Az ügylet megkötésének idejét, az eladott bor mennyiségét, minőségét, árát, az adott előleget, a fizetés, és szállítás idejét, s a netalán kikötött egyéb feltételeket bevezetni. ' 8. §. Ha az ügylet borminták átadása mellett köttetett, köteles az ügynök az általa megjelölt mintákat mindaddig, mig az árú ellenmondás nélkül át nem vétetett, vagy az ügylet más módon ki nem egyenlittetett, jól megőrizni. 9. §. Az ügylet megkötésénél köteles az ügynök kellő gondossággal, a megbízás értelmében, s a felek érdekeinek megfelelö- leg eljárni. 10. §. Az ügynök, a mennyiben a fél kívánja, titoktartásra köteleztetik. 11. §. Az ügynököt a közvetítésével kötött ügyletekért, az eladott bor árának 2°/0 illeti mint ügynöki dij, melyet az eladó tartozik a vételár felvételével azonnal kifizetni. 12. §. Az ügynök saját termésű borait eladhatja, azonban tartozik borkészletét az „egri szölöszeti és borászati egyletnek" tudomás végett mindig előre bejelenteni. 13. §. Az ügynök borkereskedést sem saját személyében, sem megbízott által nem űzhet; bort eladásra nem vásárolhat, sem bizományba át nem vehet. E szabály áthágása, az ügynöki jogosultság megszűntét vonja maga után. 14. §. A ki hatósági jogosítvány nélkül borügynökséggel Üzletszerűen foglalkozik, a kapott dij megtérítésén felül, annyiszor mennyiszer 20 frt. birsággal rovatik meg. 15. §. Az ügynök, ki a szabályszerű díjnál többet vesz, első esetben diját, másod Ízben ügynöki jogosultságát veszti. 16. §. Az ügynök, ki kötelességét megszegi, vagy elhanyagolja, a feleknek az ebből eredő kárért felelős. 17. §. A bírságpénzek Eger város szegény-alapját illetik. Indokolás. Általában ismeretes azon mozgalom és haladás, mely korunkban főleg a társulási szellem lendülete folytán az elöhaladottabb külföld példájára, közgazdászatunk ágaiban, testületek, és egyesek törekvése nyomán észlelhető. Hazánk mint kiválólag termelő ország, azon hivatásnál fogva, melylyel mint ilyen, a földművelés terén bir, oly hatalmas tényezőivel rendelkezik ezen közgazdászati ág felvirágzása, és ezzel karöltve a közvagyonosodásnak, melyek öntudatos, és okszerű felhasználásával, az anyagi jólét, és haladás alapja vettetik meg. A földművelési ágak egyik legfontosbikát képezi kétségkívül a hazai bortermelés. Ma már tudja mindenki annak nagy hordere- jét, nemzetgazdászati jelentőségét; gyanítja a kincset, mely hazánk bortermelésében rejlik, de nem ismeri azon töke óriási értékét, mely ezen nemzetgazdászati üzletág korszerű fejlesztésével arányban növekszik. Francziaország, mely ma okszerű bortermelésével a a virágzás magas fokán, borkereskedésével a világforgalom első helyén áll, s boraiért- évenként sok millió francot vesz be, megtanít a bortermelés fontosságának felismerése, és méltánylására. Hazánk borvidékei között első rangú helyet foglal el Eger és vidéke. Nem csupán a termelt bor mennyisége, hanem kiválólag annak minősége teszi az egri vörös bort világhírűvé. Köztudomású, hogy borunk, az egri vörös, ép úgy mint a tokaji aszú világhírű, és sajátságos de tény, hogy ezen világhírű kincsünkkel ekkoráig úgy vagyunk, mint a csiszolatlanúl heverő drágakövei, melynek csak szakértelem, és munka adják meg valódi értékét. Tapasztalásból tudjuk, hogy városunkban általában nehezen értékesíthetők boraink. Eltekintve egyéb körülményektől, egyik fö- oka ennek kétségkívül azon helytelen, és káros eljárásban fekszik, mely városunkban a bor-adásvételi üzletet majdnem kizárólag a gyomként elszaporodott borhajhászok kezére terelve, nem csak a termelők nagy hátrányára van, de a hivaiatlan alkuszok tudatlansága, és lelkiismeretlenségéböl származó visszaélések {folytán hitelünk csökkenését, borunk értéktelenedését is okozza. Különösen érzik ezen baj súlyát a kisebb termelők, kik nehány hordó borukat úgy is csak nehezen képesek elárusítani. Ha ilyenhez az alkusz sok utánjárásra vevőt visz, a termelő csakhogy borát eladhassa, mert árára égető szüksége van, csekély árért eladja. De még ezt a csekély árt sem kapja meg, mert az alkusznak minden hordó bor eladásáért egy-egy forint jár eladótól, s vevőtől. Ehhez nem kell magyarázat, világos az ilyen zsarolással határos eljárás rendkívüli hátránya, és káros befolyása boraink értékesítésére. Mert mig egyrészről a pénzre szorúlt termelőt, és a tájékozatlan vidéki vevőt egyedül az alkusztól teszi függővé, addig másrészt az alkusz zsarolásával, és megbizhatlan lelkiismeretlenségével elidegeníti a vevőt, csökkenti a keresletet, s számtalan panaszra ad okot. Ezen türbetlen, és káros állapot megszüntetésére, és az Eger városi boralkusz-ügy rendezésére vonatkozó intézkedés, első sorban az erre hivatott „Egri szölöszeti- és borászati egylet" feladatát képezvén, ezen ügyet beható vizsgálata tárgyává tette, és ennek folytán azon megállapodásra jutott, hogy ezen nagyfontosságu ügy alapos rendezésének elodázhatlan szükségét kimondva, az ide mellékelt javaslatot elfogadta. Ezen javaslat, mely helyhatósági szabályrendelet erejére emelve, szölöszetünk és borászatunk nagy előnyére leend, 1. §-ban meghatározza az Eger város területén alkalmazandó borügynökök számát, és a hatóság kinevezését a szölöszeti és borászati egylet ajánlatától feltételezi. Hogy az életben levő ipartörvény, és a szabad ipar daczára korlátozva van az ügynökök száma, és négyben állapitta- tik meg, az természetes magyarázatát leli ezen szabályrendelet feladatában. A feladat első sorban az, hogy a most nagy számban levő ismeretlen, s megbizhatlan alkuszok eltiltatván az üzérkedéstől, oly számban alkalmaztassanak, a mennyi a város területére elegendő s az igényeket kielégíteni képes; emellett a borügynökséggel el lévén foglalva, abból elegendő keresetük legyen, s megélhetésük biztosíttassák. A termelőkből álló egri szölöszeti- és borászati egylet közvetlenül ismervén az ajánlkozó egyéneket, a legal- kalmasbbakat szemelheti ki, s ajánlhatja a hatóságnak kinevezésre. A 2. §. értelmében megkivántatik bizonyos ingatlan vagyon, vagy biztos jövedelem kimutatása, avagy óvadék (cautio) letétele. Ezen intézkedés indoka az alkuszoknál kellő vagyoni garantia, úgy a megbízhatóság, mint a felmerülhető kártérítési esetek tekintetében. Az értelmi qualificatió pedig megkívánja, hogy az ügynök a borászatban jártas, egri polgár, 8 az ügynöki napló vezetésére képes legyen. A 3—10. §§. a borügynöki teendők természetének megfelelö- leg, s a kereskedelmi törvény az ügynöki napló vezetésére és kivonatok kiállítására vonatkozó részének figyelemben tartásával alkottattak. A 11. §. meghatározza az ügynöki közvetitésért járó dijat, mely az eladott bor árának 2°/0 teszi, s melyet az eddigi szokásnak megfelelöleg az eladó visel. Ezen díjtétel mig egyrészről a termelőre —főleg értékesebb borok eladásánál — nem magas, addig másrészt összefüggésben az 1 §. intézkedésével, mely az ügynökök számát négyben állapítja meg, ezen négy ügynöknek tisztességes megélhetést biztosit. A 12—13. §§. szerint az ügynök csupán saját termésű borait lévén jogosítva eladni, eleje van véve, az általa a termelők rovására űzhető borkereskedésnek, mely öt ügynöki teendőitől is elvonná. Ugyanazon ellenőrzés végett előre bejelenteni tartozik saját termésű borkészletéi, az egri szölöszeti- és borászati egyletnek. Az 14—17 §§. az ügynök által működése körében elkövethető visszaélések megtorlásáról intézkednek. Országgyűlés. Az országgyűlés ünnepélyes megnyitása szept. 28-án a budai várpalotában ment végbe. (A király ö felségének az országgyűlést megnyitó trónbeszédét alább közöljük.) Még aznap az országgyűlésnek mindkét háza külön-külön ülést tartott, hol a trónbeszéd felolvastatott. A képviselőház okt. 1-i ülésében az osztályok előadói adták be jelentéseiket, s ezek alapján a korelnök kifogástalanul igazoltaknak jelentette ki mindazon képviselőket, kiknek megválasztatása ellen kérvény nem érkezett. Kijelentette továbbá, hogy tagsági jogaikat ügyük elbírálásáig gyakorolni fogják azon képviselők is, kiknek választása kérvénynyel támadtafott meg, de nem gyakorolhatják azok. kik a házszabályok értelmében a C) osztályba soroztalak, vagyis kiknek jegyzőkönyve törvényes kifogás alá esik. Ilyen van kettő: Hermann Ottó és Reviczky Károly. Szögyényi Emilt az V. osztály feltételesen ugyan szintén a C) osztályba so- rola, de a ház, miután az előadó szavaiból kitűnt, hogy jegyző-
