Eger - hetilap, 1881

1881-02-03 / 5. szám

40

terjedelmében eleget tett, s igy az okt. 3-iki török körjegyzékben, a Janinát és Larissát illetőleg tett kijelentések nem képezhetnek akadályokat a conferentia tárgyalásainál. Január 27-én kelt táviratok szerint, a nagykövetek conferentiája arra fog törekedni, hogy a határkérdésben oly compromissumot hozzon létre, mely egyrészről a békés kiegyenlítést határozottan biztosítsa, másrészről pedig ne sértse a berlini szerződésnek e kérdésre irányuló intentióit. A „Times1 már azt is tudja, hogy a kővetkező compromissum fog szen- tesittetni: Törökország megtartja Janinát és Meczovót, Larissát pedig átadja Görögországnak. A sajtó legnagyobb része korainak találja a „Times“ értesülését, de nem vonja kétségbe annak valószínűségét, annyival inkább, mert Görögországban is a mérsékelt elemek komoly megfontolás tárgyává kezdik tenni egy kétes kimenetelű háborúnak következményeit, és örömmel fogadták a conferentia eszméjét. Ezzel szemben nevetséges kötekedésnek tűnik fel Kumunduros görög külügyministernek azon nyilatkozata, melyben a conferentiáról elitélöleg nyilatkozik, azt vetve okúi, hogy Európának nem a kibékités és határrendezés, hanem az odaítélt területeknek elfoglalása volna a kötelessége. Kumunduros még tovább is megy s azzal fenyegetőzik, hogy azon esetre, ha Európa elfogadja a conferentia eszméjét, Görögország akkor a tartalékcsapatok mozgósításával fog felelni. Majd megválik, hány zsákkal telik.

Angolország közvéleményét rendkívül meglepte Parnell és társai pőrének kimenetele. Az esküdtszék fölmentette a lá- zitással vádoltakat, s ezzel egyszersmind jogosúltnak ismerte el az ir-agrarmozgalmat. Az írek a bírósági Ítélet kihirdetése óta is csöndesen viselik magokat, s be is fogják talán várni a „habeas corpus acta“ felfüggesztése után való viszonyok alakulását. Legutóbb érkezett táviratok szerint a „habeas corpus actát“ felfüggesztették volna, és igy teljesen az alkirály kezébe adták Irhonban az élet és halál fölött való rendelkezési jogot. Ezalatt a parlamentben folyik a vita a szerencsétlen zöldsziget helyzetének javítását czélzó törvényjavaslat fölött, s a kormány mind a conzervativek, mind pedig az Írek részéről a legélesebb megtámadtatásokban részesül,; kiválóképen pedig Galdstone, kinek ellenzéki vezérkedésének idejében mondott beszédeit az élelmes ellenzék igen ügyesen idézi s olvassa a vén államférfi fejére. — Jan. 29-ikén az angol felsöház- ban egy indítvány következtében heves vita tárgyát képezte Kan- dahárnak bekeblezése. A kormány mind politikai, mind pénzügyi tekintetben ballépésnek véleményezte a bekebelezést s igy az indítvány visszavonatott. — A boerek oldala mellé egészen odaszegődött a szerencse, az angol helyőrséget napról-napra szorítják és ki is verik előnyös positióiból. Egy londoni távirat szerint, a boerek legközelebb Saingsnek környékén verték meg az angolokat, de e csatáról még hivatalos jelentés nem érkezett.

A franczia kamarában a sajtótörvény tárgyalása van napirenden. E törvény szerint korlátlan szabadság biztosittatik a sajtónak, hacsak a senatus meg nem szorítja e szabadalmakat. A kormány a tárgyalásokkal szemben semlegesen viseli magát, pedig a korlátlan sajtószabadság törvénybe iktatása idővel a most kormányon levő mérsékelt köztársasági pártnak fog legtöbb fejtörést okozni, mi a legközelebbi múltból is világosan látható.

Spanyolországban a koncz-politika szétszakította a monarchista pártot s most a két fél erős küzdelmeket folytat egymással a hatalomért. A radicalisok pedig igen ügyesen kizsákmányolják e helyzetet, elannyira, hogy tartani lehet a forradalomtól, mely könnyen megingathatja Alfonz királynak amúgy is gyönge lábakon álló fényes trónját.

Országgyűlés.

A czukor-, kávé- és sörfogyasztási adóra vonatkozó törvény- javaslat fölött a képviselöházban megindult nagy vita, az országgyűlési pártoknak újabb mérkőzésre nyújtott alkalmat.

Január 24-én báró Sennyey Pál szólott a kérdéshez, egy nagyszabású beszédben, mely egyúttal a nevezett kitűnőségnek sokaktól várt programmját tartalmazza. Szóló a törvényjavaslatot pénzügyi és nemzetgazdasági szempontból egyaránt elveten dönek tartja; mert ezen törvényjavaslattól remélt állami jövedelem- többlet csekély lesz, a forgalomban pedig oly roppant hátrányokat fog a tervezet előidézni, melyek a pénzügyi eredménynyel arányban nem állanak. Meg van győződve, hogy az üzlet természeténél fogva a kereskedők az adóval járó költségeket, zaklatásokat és rizikót nemcsak ezen (kávé, czukor, sör,) hanem minden czikkre átszármaztatják. Ide át a magyar és osztrák termelők után egyaránt fogunk fogyasztási adót fizetni, oda át pedig nem fizetnek fogyasztási adót; ez nem a mi, de az osztrák czikkek javára fog válni. A

megadóztatni tervezett czikkek ezenkívül a kisebb városok lakosai, a gyári munkások mindennapi szükségét képezik. Ha drágítjuk a munkás éleimét, akkor hogyan képzelhetjük azt, hogy gyáraknak és a kézi iparnak lendületet adjunk? Az az egy világos szóló előtt, hogy mig az a vámügyi szerződés, melyet Ausztriával kötöttünk, fennáll, mindent el kell követni, hogy ezen viszony hátrányát ne súlyosbítsuk, hanem lehetőleg kiegyenlítsük; de ha mi behozzuk a fogyasztási adót, Ausztriában pedig ez nem lesz, az az osztrák pro- dukcziók előnyére fog szolgálni. A kormányra nézve a kérdés sarkpontja ott fekszik, hogy az uj szükségleteket mindig uj adószapo- ritással fedezzük. Ez a nemzetet azon kétségbeejtő fenyegetésnek teszi ki, hogy mig egyrészt az államadósság évenkint szaporodni fog, másrészt ezzel arányban progressive az adó is évenkint emelkedni fog. S ez az, a mit a nemzet meg nem bir;nem birja meg se pénzügyileg se nemzetgazdaságilag az újabb adófelemelést; mert első tekintetben elértük már a non plus ultrát, s mert az utóbbi tekintetben minden téren lehetlenné tesz minden lendületet. Adjunk időt a nemzetnek pihenésre, mert az örökös kizsákmányolás végső kimerülésre vezet. Ha a nemzet arra határozza el magát, hogy a czivilizáezió gyümölcseit, melyeket más nemzetek évszázadokon át tartó munka után élveznek, rögtön kívánja élvezni, akkor a jelen élvezetért koczkáztatja a jövőt; de akkor nem szabad szigorúnak lenni még az oly követelésekkel szemben sem, mint a milyenekkel a kormány ma meglepi. Ha ellenben a nemzet az ábrándos aspira- tiók helyett mindenekelőtt a cultura és haladás alapelveit kívánja magának megszerezni biztosan és maradandólag: akkor a nemzet a jelenben nélkülözni fog a jövendő érdekében, de ekkor egyszersmind szükséges, hogy az egész kormányzási és gazdálkodási rendszert gyökeresen megváltoztassa. Ezen elhatározástól függ a nemzet sorsa. A mostani pénzügyi rendszerrel és politikával szemben, mig a nemzet a tuleröltetés és a sors csapásainak következményét ki nem heverte, bizonyos ideig kímélésre van szüksége az országnak. De e mellett szükséges, hogy a közigazgatás bajai gyökeresen orvosoltassanak; azonban történjék ez karöltve a központi kormányzat egyszerűsítésével, és ez, mig egyrészt azt fogja eredményezni, bogy a kormányzat kevesebb költségbe kerül, másrészt a kiadott pénz dús kamatokat fog hajtani. Követeli, hogy az államnak jövedelme és jövedelmi forrásai hü és szorgalmas kezek által ápoltassanak és szaporittassanak; óhajtja, hogy az ország fekvő birtoka el ne fecséreltessék, hanem a bérletrendszer okszerű behozatala által az ország munkás kezei gyarapittassanak. Sürgeti, hogy előkészületek történjenek a jövőben kötendő vámszövetségnek helyes alapokra való fektetése iránt. „Nem követelek — úgymond — semmi olyant, mit a miniszteri székben meg kellene tagadni; abban helyezem ambiczióm legfóbbikét, hogy e helyen soha ne mondjak olyat, a mit azon a helyeD (a kormányra mutat) kénytelen lennék megtagadni; hogy ne követeljek soha semmit, a mit a legjobb hittel és meggyőződéssel beváltani legalább ne törekedném.“

Utána rögtön szólott a miniszterelnök.

Január 26-án s 27-én D ár day Sándor, Lichtenstein József és C h o r i n Zsigmond voltak a nevezetesebb szónokok ; az első a javaslat mellett s ezek ellene.

Január 28-án Hegedűs Sándor és Lukács Béla zárbeszédeiket tartották; amaz a javaslat mellett s ez ellene. Gróf Sza- páry Gyula minister pedig az ellenzék érveit czáfolni törekedett.

Január 29-én volt a szavazás a fogyasztási adókra vonatkozólag törvényjavaslat fölött; mely is 207 szavazattal 186 ellen — vagyis 21 szavazatnyi többséggel — elfogadtatott.

Lapvélemények báró SeDDyei Pál legújabb programmbeszédjéröl.

Az „Ellenőr“ Sennyey azon nyilatkozatára reflektálva, hogy ö kész a kormányra vállalkozni, ezeket mondja:

„Ez mindenesetre helyesebb és férfiasabb eljárás, mint eddig volt pártjáé, mely inkább tagadni igyekezett ebbeli hajlandóságát. S mi őszintén kívánjuk, hogy Sennyei bárónak sikerüljön egy egységesebb és életrevalóbb pártot teremteni a mai mérsékelt ellenzékből, s több eredményt tudjon felmutatni, mint a párt eddigi vezérei. Csakhogy ép e részben nem kecsegtetők azon kilátások, melyeket Sennyey báró mai felszólalása nyújt. A resignatió és lemondás hangzik ki Sennyey báró minden szavából. Sötét színekkel festi gazdasági és társadalmi viszonyainkat, s mintegy önmagával küzködve, majd azt mondja, hogy közel vagyunk a ponthoz, hol a birtokos tőkéjéből él, majd egyenesen elérkezettnek tartja már az időt. Szerencsére azonban nem marad egészen következetes, mert egyre ö is akar költeni: a közigazgatásra, minthogy itt meg van arról győződve, hogy ez gyümölcsöző befektetés. Ez némileg vi-