Eger - hetilap, 1881
1881-09-01 / 35. szám
377 ségtanács által elrendelt törvényszéki vizsgálat, ámbár Krapotkin vonakodott felelni a genfi kanton főügyésze által hozzá intézett kérdésekre; tekintettel, hogy ez év julius havában az említett mint a „Révolté“ küldötte részt vett a londoni anarchista-revolutionarius congre88Usban és ott saját lapjának jelentése szerint beszédeket tartott és hozzá járult oly határozatok hozásához, a melyeknek bevallott czéljuk a gyilkolás szervezése és minden létező állami hatalom felforgatása, és pedig „chemikai és physikai eszközök segítségével, a melyek eddig is oly sok szolgálatot tettek a revolntionarius ügynek és arra vannak hivatva, hogy mint védő és támadó eszközök még többet használjanak" (Révolté, 1881. jul. 23.); tekintettel, hogy ámbár az utóbbi tettek idegen földön követtettek el, de azért mégis oly politikai menekülttől erednek, a ki Genfben lakik és oda visszatérni akart és a hol folyton elméleteit tolmácsoló lapot ad ki; tekintettel, hogy mindezek úgy tüntetik föl a nevezettet, mint azon propaganda tevékeny és befolyásos ágensét, a melynek czélja az anarchia, eszköze pedig a gyilkolás ; tekintettel, hogy a szövetségtanács nem tűrheti az ily üzelmeket, a melyek, habár nem sikerülne nekik a belső nyugalom megzavarása, mégis olyanok, hogy ha nem vettetne végük, compromittálnák a többi államokkal való jó viszonyt; — — tekintettel ezekre, rendeli a svájczi szövetségtá- nács: hogy Krapotkin Péter herczegnek, a ki Levasov nevet is visel, a svájczi területen meg van tiltva a tartózkodás.“ Egy éve volt ma . . . |gy éve volt ma annak, • Midőn az édes jó szülék — 1 Jövönkre iidvöt kérve — Áldó kezöket ránk tevék: S mig mi könnyes szemekkel Az áldást szívvel fogadók, Az összegyűlt vendégek Nekünk kívántak annyi jót . . . Oh szólj, én szép szerelmem: Szülénk áldása miként teljesül? Vagy-e oly boldog, mint én, Mert te szegődtél hozzám hitvesül. Egy éve múlt ma annak, Hogy hű frigyünk megáldva lett, S összekötött — sírunkig A pap a jó Isten helyett; S mig mi fenkölt lélekkel Mondók az eskü szent szavát, Megtelt a kicsiny templom, S a jó nép áldást monda rád , . . Oh szólj, én jó szerelmem: A nép áldása miként teljesül? Vagy-e oly boldog, mint én, Hogy te szegődtél hozzám hitvesül. Egy éve múlt ma annak, Hogy csak egy lett a küszöbünk, Hogy megosztjuk az áldást, S a bajban együtt küzködünk . . . Egy éve múlt ma annak . . . És én hűn áldom végzetem, Mely uj és uj örömre Ébreszt fel minden reggelen. Oh szólj, én hü szerelmem, Hogy mit érez szived e szent napon : Ah, teljesült-e álma? Boldog vagy-e, mint hitted egykoron ? K. G. Egy földindulás következményei. — Elbeszélés. — (Folytatás.) II. Sirhatott volna bizony szegény Tercsi akár Ítéletnapig; Eszter- getheö Márton nem azért Esztergetheö Márton, hogy egyszer visz- szavegye az Ígéretét. Szeri Jóska azért csak a Tercsi vőlegénye maradt, s a lány alá nem moshatta könyeivel apja szemében a becsületét. Majd bizony, ha az ember mindig csak ezekre az ilyen amolyan szeles leányokra hallgatna, azok majd megalapítanák a maguk válto/.hatlan sorsát úgy, hogy kesereghetnének utána a koporsóig. Azért adott az Isten apát nekik, hogy gondoskodjék az róluk higgadt meggondoltsággal. Aztán meg Szeri István hires ember Szegváron. Van gazdagsága, van tekintélye, becsülete a falusiak előtt; a fia meg, hanem is olyan az ábrázatja, hogy bolondulhatnának utána a leányok, de nem is utolsó legény, hozzá még egyetlen fiú. Örökölni fogja apja égész vagyonát. Mi ö mellette ez a semmiházi Pista? Koldus árva gyerek; igaz, becsületes, jó dolgos, szemrevalóbb, de mit ér mindez, ha nincs vagyona, amiért módosabb ember leányát rá lehetne bizni egész életére. Mindez okoknál fogva öreg Esztergetheö Márton nem sokat adott a két gyerek méltatlankodására, hanem megegyezvén Szeriékkel nagy nyugodtan kitűzték a kézfogó napját, hogy még a jövő farsangon hét falura szóló lakodalmat csaphassanak. így aztán az sem szolgált valami nagy báukodására, hogy Pista, — mert minél távolabb akart lenni reménytelen szerelme tárgyától — fölmondott neki, s szolgálatát szent György napján elhagyandó volt. A kézfogást, bármennyire ellenkezik ez a közszokással s bármennyire eröködött is Esztergetheö, Szeriéknél tartották meg. Becsületből szegény Pistát is csak meghívták a nagy ünnepre, de annak bizony semmi kedve sem volt tort ülni a maga boldogságának temetésén. Majd ö otthon aurád őrizni a házat; mondta az öregeknek s azok sem igen erötették. Minek is jöne oda kedvet rontani! gondolták magukban. Pista pedig, mikor estére egyedül maradt a bubánatával, bezárkózott a házba, beült az istállóba, aztán megforgatott sok mindent a fejében, elgondolkodott sokáig keserves sorsa fölött, s kereste azt a czérna szálnyi reménységet, amibe belekapaszkodhassék szivének fájdalmában. Megpróbált aludni is. De bát ha befogta is szemeit valami rövidke szunnyadás, abban sem volt köszönet. Szörnyű képeket festett eléje kétségbeesése, s még szerencséje volt, hogy nem aludt mélyen, mert a jó ég tudja, milyen kínokon nem ment volna keresztül álmában. Fölzaklatott képzelme éléje hozta Tercsit avval az útált, megvetett, de irigyelt völegénynyel bizalmas ölelkezésben, szerelmi csókban, édes bizelgések között, s a legény fölugrott fektéből az indulat hatalma alatt, mely egyszerre arczába hajtotta forró vérét. Nyakába akasztá szűrét, beburkolózott a rengeteg ruhadarabba; bezárta a házat s azzal elindult a hideg téli éjszakán. Talán az a dermesztő szúró levegő majd lecsillapítja zaklatott idegeit. Soká tévelygett a házak között. Élnézte azok árnyékait a hold sugaraiban fürdő bó tükrén, a fák ágain tündöklő szilánkok ezreit; szempiiláit befonta a zúzmara, s egész lényén fáradt nyomasztó érzés vett erőt. Egyszer csak azt vette észre, hogy ott áll a Szeriék ablaka alatt. Csupán a fehér függöny választotta el szemeit a benlevöktöl. Pista ott a függöny szélén egy parányi nyílást fedezett fel, s azon át betekinthette az egész társaságot. Oda dőlt az ablakhoz, s szemlélte, ami ott ben történik, hosz- szant soká, fásult szívvel, dermedt tagokkal. Az asztalnál ül Esztergetheö Márton, felesége, Tercsi, Szeriék s Jóska, a vőlegény. Csöndesen beszélgetnek, csupán a menyasz- szony látszik elfogultnak, szótlannak. Pista mind átérezni véli azokat a szenvedéseket, mik annak lelkén dúlnak. Távolabb a szoba sarkában a násznagyok beszélgetnek állva. Most állapítják meg a házasság föltételeit, a hozományt mind két részről. Most visszajönek a felek násznagyai, elmondják az alkudozás eredményét a szüléknek. A menyasszony násznagya kis, fehér tányéron piros selyemkendöt s völegényi inget nyújt Jóskának. így hozza magával a szokás. Azt az inget a menyasszony saját kezével hímezte; abban fogja érni a legényt a nászéj boldogsága. Pista nézi a lányt, oda tapad merev tekintete aunak arczára. 0 tudja, mit akar a fehér, halvány arczvonásokon fölfedezni. De mozdulatlan azon arcz, mint a holté. &
