Eger - hetilap, 1881
1881-08-18 / 33. szám
357 15. A vizsgálati lelet a zárszámadásokkal és kezelési kimutatásokkal együtt a megszabott utón jóváhagyás végett elém terjesztendő. 16. A jóváhagyott zárszámadások és kezelési kimutatások a 13-ik pontbban érintett módon közzéteendők. 17. A bizottság szavazattöbbséggel hozza határozatait, melyek a netán beadott különvélemények hozzácsatolása mellett az összes tagok által aláirandók. 18. A bizottság számviteli hivatalnokok és egyéb szakértők tanácsát veheti igénybe. A tárgyalásokról jegyzőkönyv vezetendő. A jegyzőkönyvvezetőt s a bizottság Írási teendőinek ellátására szükséges személyzetet, az országos kormány saját személyi létszámából rendeli ki. (P. H .) Ferencz József, s. k. Tisza Kálmán, s. k. Gróf Bylandt-Rheidt Arthur, altb. 8. k. Pejacsevich László gr., s. k. Intézeti élet. Kimutatás: az egri belvárosi községi népiskola takarékpénztáráról. (Bánhidy Gyula tanító jelentése, a junius 27-ki zár ünnepélyen.) Milyentisztelt Közönség! Amidőn múlt év augusztus havában városunkban tartott községi tanítói nagygyűlésünkön az iskolai takarékpénztárnak tanodánkban leendő életbeléptetésére és kezelésére vállalkoztam, tettem azt azon reményben, hogy ez által városunk s igy közvetve édes hazánk jólétének előmozdítására, parányi mértékben bár, de mégis jótékonyan közremunkálni szerencsés leendek. Ezen intézmény körül éber figyelmem s észleléseim alapján szerzett tapasztalataimról jelen ünnepélyünkön óhajtók beszámolni. Mielőtt azonban ezt tenném, becses engedelmökkel, bátor leszek annak keletkeztét s elterjedését vázlatosan ecsetelni. Kisebb-nagyobb mértékben minden ember kebelébe be van oltva a költekezési vágy, hajlam s csak a helyes alapokra fektetett nevelés, jó szoktatás és kellöfokú emberbaráti szeretet képes azt az élet viszonyaihoz alkalmazni. A hol ezen tényezők hiányoznak, ott a költekezési vágy szenvedélyéé fajulván, szélsőségbe, pazarlásba csap át, vagy pedig önző érdekek által teljesen elfojtat- ván, helyébe a másik szélsőség, a fösvénység lép. És e két szélsőség között vajmi kevesen tudják magukat megtartani. Hisz csak egy pillantást kell vetnünk anyagi állapotainkra s azonnal megdöbbenve, elszomorodva fogjuk látni: miként teszi tönkre a pénzfe- csérlés a legszebb ősi birtokokat; mindnyájan tudjuk, hogy a pazarlás népünknek egyik büue. De többé kevésbbé megvan ez a hiba majdnem minden nemzetben s legszerencsétlenebb e tekintetben az alsóbb néposztály, mely a jövővel úgy szólván, semmit sem törődve, egyedül a jelennek él s ha valami csapás, pl. betegség, tűzvész, szűk termés stb. éri, azonnal töDkre van téve, koldúsbotra van juttatva. Nem csoda hát, — ha némely az emberiség javát szivén hordó fő, látva azt a borzasztó rombolást, melyet a pazarlás úgy a család, mint a társadalomban okoz, eszközt, módot keres, a melylyel és mely által eme végromlással fenyegető bajt el lehetne hárítani. így merülhetett föl az iskolai takarékpénztárak felállításának eszméje, igen helyesen fogván fel, hogy csak az ifjú nemzedéknek takarékosságra leendő szoktatása által lehet e bajt majd idővel megszüntetni. A feltalálás dicsősége Belgiumé. E kicsiny, de annál műveltebb ország Gént városában indítványozta s léptette életbe ugyanis Laurent tanár 1866-ban az első iskolai takarékpénztárt, mely abból áll, hogy a gyermekek minden legcsekélyebb pénzt, melyet szülőiktől vagy másoktól kapnak, átadják a tanítónak. A tanító egy főkönyvet, naplót tart s minden betevőnek pár lapból álló könyvecskét ad s a betett összeget ezek mindegyikébe bejegyzi, s mikor az egy írtra szaporodik, valamely takarékpénztárban elhelyezi. És mily óriási hatást, sikert idézett elő a takarékpénztár Gentben, mutatják e számok: 1873—74. iskolai év végén: 9729 elemi tanuló közt 7009, 3130 kisdedovodába járó közt 1250, 3799 továbbképző közt 1876 gyermeknek volt takarékpénztári könyve, vagyis 16,658 tanuló közt 10,135 birt ily könyecskével s csupán ezen egy évi betétei összsen 125.100 frankot telt. Igen érdekes tudni, hogy bizonyos Guinard tudor által alapított 10,000 franknyi jutalom Laurent tanárnak iskolai takarékpénztárak körül tett fáradozásai elismeréséül kiadatott. Gent példáját követte aztán nemcsak egész Belgium, hanem már Franczia-, Angol- és Olaszország is. Hazánkban Weisz Bernát Ferencz, budapest-fővárosi képviselő tette ezen eszmét egész lelkesedéssel magáévá s annak megtestesítése végett a közgyűlésen 1875. évi apr. 7-én indítványt tett. A legelső siker érdeme Szabadka-városé, hol ezen intézmény 1874-ben felállittatván, ma már több ezer frt tökével rendelkezik. Eleinte életbeléptették továbbá Pécsett, Nagykikindán, Budapesten, Szegeden, Temesvárott stb, s számuk jelenleg 281. — Ez rövid története az iskolai takarékpénztáraknak s most áttérhetek szerény értekezésem tulajdonképeni tárgyára, vagyis, hogy a hatást, melyet ezen intézmény úgy a szülök-, mint a gyermekekre gyakorolt, előadjam. Sokan azt állítják, hogy ez az iskolát rendeltetésétől elvonja. Ez, — legalább szerintem, — alaptalan ráfo- gás. Mert az iskolának rendeltetése nemcsak tanitani, de nevelni is, vagyis nemcsak a reális ismereteket kell a tanulókkal elsajátíttatnia, hanem azokat egyszersmint erkölcsösség- és rendre, szorgalom,- pontosság- s tegyük hozzá takarékosságra is szoktatnia kell. Már pedig a takarékosság is erény lévén, mint ilyennek fejlesztése és ápolása az iskolát rendeltetésétől nemcsak el nem vonja, de sőt anuak teljesítésében nagy segítségére is van. Mások ismét azt mondják, hogy ez a gyermekekben egymás ellen irigységet kelt, hogy sérti az egyenlőség eszméjét. Igaz, hogy a gazdag fiú többet tehet be, mint a szegény; de azért az is megtörténhetik, — a mint valóban meg is történik, — hogy a szegény fiú szülőinek vagyonához aránylag többet takarít meg, mint a gazdag. Különben az iskolai takarékpénztáron kívül is elég okuk volna a gyermekeknek egymásra haragudniok, irigykedniök, de a tanító nem úgy neveli őket, hogy egymástól bármit is irigyelnének. Hogy pedig az iskolában tökéletes egyenlőség volna, nem áll. Mert a tanító egyformán szereti ugyan valamennyi növendékét, de tehetség, szorgalom, figyelem és magaviselet szerint mégis minden gyermeket osztályoz. S ha megdicsérjük az iparkodót, jó viseletűt, miért tagadnánk meg elismerésünket épen a takarékostól ? Én azt állítom, hogy épen az egyenlőség érdekében tesz a tanitó, ha a takarékost is kitünteti. Okul hozzák fel továbbá ezen intézmény ellen, hogy ez a gyermekeket lopásra készteti, hogy ezek a szülőket folyton ostromolják egy-két krajczárért. Az előbbire csak azt mondom, hogy a tanitó ügyessége, figyelme visszatarthatja attól a gyermekeket. Én pl. minden alkalommal hangoztattam, hogy igen rosszul esnék hallanom s nagyon haragudnám, ha tudomásomra jönne, hogy valamelyik betevő a pénzt szülőitől vagy másoktól úgy idegenítette el. Kijelentettem egyúttal, hogy ha valamelyik gyermek ily gyalázatos tettre, bűnre vetemednék, annak pénzét azonnal visszaadnám s többé egy krt sem fogadnék el tőle megtakarítás végett. A becsületességre, emberbaráti szeretetre pedig folyton oktattam és szoktattam növendékeimet s örömmel mondhatom, hogy erkölcsi beszédeim következtében a tulajdonjog tisztelete sziveikben nagy mértékben megerősödött. Megmondtam továbbá, hogy pénzt senkinek és senkitől kérni nem szabad, s hogy csak azon pár krt, melyet szülőiktől vagy másoktól ajándékba, uzsonnapénzül, vagy némi fáradozásaikért kapnak, fogadom el szívesen tőlük. De ha a gyermek egykor-más- kor kér is e czélra szülőitől pár krt, szerintem ez még nem hiba; mert e pénz nincs elveszve, hanem biztos helyen őriztetik s vele a szülök bármikor tetszésök szerint rendelkezhetnek. Sőt én e tévesen hibának tartott körülményt az iskolai takarékpénztár egyik érdeméül rovom fel, mert, — valljuk meg őszintén, — reánk, szülőkre is ránk fér egy kis takarékosság. Többen ismét azt vetik, hogy ez által a gyermek fukar lesz, pedig tudhatnák, bogy a fukarság természeti ösztön és sok emberrel veleszületik. De a jó nevelés, szoktatás ettől is megmentheti a tanulót. Én, mikor betevő jelentkezett, mindig megkérdeztem: el van-e látva mindenféle taneszközzel s csak igenlő felelet után fogadtam el a pénzt, ellenkező esetben a hiányzó irka, toll stb. megvételére szükséges összeget visszaadtam, sőt néha magam is megengedtem, hogy maguknak pár krajczáron valamely egészséges csemegét vehessenek. Ekként vezetve aligha lesz fukar a gyermek; de ha mégis azzá válik, sokkal szerencsésebb, mint a tékozló. Ilyen és ezekhez hasonló okokat hoznak fel ezen intézmény ellen ellenségei; de halljuk: vájjon mit mondanak róla barátai? *
