Eger - hetilap, 1881

1881-01-27 / 4. szám

34 kozik benne részt venni. A meghívók szétküldetveu, felkérettüuk annak közlésére, mikép mindazok, kik netán tévedésből meghívót nem kaptak volna, ilyenért bármely működő tűzoltóhoz fordulni szíveskedjenek. — Az egri izr. jótékony nöegylet szegényei felsegélyezésére február hó 15-éu bazárral egybekötött karton-bált reudezeud. Reméljük, hogy városunk lelkes közönsége szem előtt tartva a ue- mes czélt, pártolásával lehetővé teendi, hogy ezen a szegények segélyezése körül oly szépen tevékenykedő nöegylet czélját minél nagyobb siker koronázhassa. — A megyénkbeli 8-ik orvosi körben, melynek székhelye Ver- pelét, dr. Kindl József egyhangúlag körorvosnak választatott meg. — Pincze-feltörés. A Kiliáji-kútnál 22-ikén virradóra feltörtek egy nyolczágú pinczét; minden piuczeágnak leverték a lakatját, de csak is a Zelenák és Hurik bérlők pinczéiben tettek kárt, az előb­bitől egy akó színbort, az utóbbitól pedig három és fél akó bort loptak el. A tolvajok még tivornyáztak is a pioczeágakbau ; erre mutat a szétlocsolt bor s a rendetlenség, melyet a betörök magok után hátrahagytak. A rendőrség erélyesen nyomozza a jó ma­darakat. — Csúfolódott. Péntekeu éjszaka a „Gólya-vendéglőben'* két kocsis, Gál Samu és Bordás János, szóváltásba keveredtek. Bordás jobban győzte gúnynyal, s Gál Samut egészen dühbe hozta, ki az­tán a szénatartóból kikapott vasvillával segített argumentumainak gyöngeségén és veszélyes szúrásokat ejtett Bordás collegájának homlokán és arczán. Bordás az irgalmasok kórházában fekszik, Gál Samut pedig a rendőrség vette párfogása alá s kiszolgáltatta a kir. ügyészségnek. — „Az egri polgári dalárda“ újólag megkezdi működését, e végből felkéretnek mindazok, kik ezelőtt a dalárda tagjai vol­tak és újólag lenni óhajtanak, hogy f. h. 28-án pénteken délu­tán 6 órakor alólirott zeneiskola helyiségében a váralatti német- utczában (Markasoly-féle házban) tartandó elöleges értekezésre megjelenni szíveskedjenek. Több volt tag nevében: Krugh A. Ferencz. — Török Sándor históriája. Rövid történet. A részegséggel kezdődik és börtönben történik a befejezése. Török Sándor pénteken éjszaka kirúgott a hámból, ivott, mulatott, duhajkodott, s virradóra kész részeg lett. Ilyen állapotban elkerült Weisz Bernátnak a servita- útczán levő boltjába, s annak rendje s módja szerint ott már a pá- linkázáshoz fogott. Manó tudja, hányadik pohárral öntött már fel a „veszettvízből“ a garatra akkor: mikor dr. P. F. orvos sürgős hivás következtében beteghez sietvén, éppen a Weisz Bernát boltja előtt ment el. Török Sándor, amint meglátta a siető orvost, hevesen fel­ragadta az asztalról a sajtvágó nagy kést s „Megölöm! megölöm !“ felkiáltással utána rohant dr. P. F-nek. Az orvos gyanútalanúl folytatta útját s csak a szemközt jövők figyelmeztetéseire gyorsítot­ta meg lépéseit. Török Sándor mindenütt a nyomában volt s ék­telen lármájával összecsöditette az egész utczát. Már majdnem utól- érte az orvost a patiens kapujánál, de az orvos hirtelen becsapta a Török Sándor orra előtt a kis kaput s míg Török annak kinyi­tásával bajlódott, addig dr. P. F. bemeneküít a patiens szobájába. De Török Sándor nem hagyta abba a dolgot, felfeszitette a berete­szelt pitvar ajtót s éppen a szoba ajtajának döngetéséhez fogott, mikor a rendőrség megérkezett s Török Sándort hamarosan össze­kötözte. Innen a rendőrséghez kisérték Törököt s míg kihallgatására került volna a sor: a hajdú szobában zárták el. Itt bandukolt egyi- deig, de csakhamar kiszabadította kezeit a kötelékből s lekapva a falról egy hajdúnak szuronyos fegyverét, a városház udvarára kiug­rott s védelmi állásba helyezte magát. Három hajdúnak sem sike­rült a Török lefegyverezése, mig végre Szalay mezei rendőrkapitány felszólítására önmaga nyújtotta át fegyverét 8 azután elcsukták a hűvös és sötét rendőri tömlöczbe. Azóta a kir. ügyészség kezeibe került. — Az országos phylloxera-enquéte, melyet a földmiveiési mi­niszter összehívott, f. hó 16-án tartotta első ülését Kemény Gá­bor b. miniszter elnöklete alatt. Az értekezlet elnökül Korizm ic h Lászlót, alelnökké Kernt 1 er Ferenczet választotta meg. Egy ál­landó bizottság alakíttatott, mely a fővárosban székel és 9 tagból áll, s a melynek ezen kiviil tagjai a hivatalosan résztvevő minisz­teriális biztosok és a miniszteri hivatalnokok is tagjai leszuek. Fel­olvastatott továbbá a minisztérium jelentése, melyet Miklós Gyula ! borászati kormánybiztos állított össze arról, hány hegyen találtak az országban phylloxerát s mily intézkedéseket tettek a kártéko ny rovar tovább terjedése ellen, mily hatással voltak a mérgezési kí­sérletek, s minő rendszabályok vannak czélba véve a phylloxera- állomás berendezésére vonatkozólag. Ezután hosszabb eszmecsere fejlődött ki a fölött: 1) vájjon a szénkénegezésnél az irtás meny­nyire terjedhet, és 2) mennyire az úgynevezett gyéritési eljárás ugyancsek szénkéneggel és 3) hogy mily súly fektetendő az ame­rikai fajokra. Abban állapodtak meg, hogy az irtás szénkéneggel csak egyes uj és kis pontokon eszközöltessék; a mi pedig a gyé­rítést illeti, az érdekelt felek az eljárási módra betanítandók. hogy azt maguk végezzék; végül az amerikai szőlöfajokra nézve ki lett mondva, hogy ezekből annyit kell behozni, hogy szükség esetén azonnal nagyobb területet is be lehessen ültetni. — A vásárok lehető megszorítása tárgyában több kamara és gazd. egylet részéről utóbbi időben mozgalom indult meg, mely kü­lönösen oda irányul, ha már az engdólyezettek nem kevesbittethet- nének is, de újak már lehetőleg ne engedélyeztessenek. Ily hatá­rozatot hozott legutóbbi közgyűlésén a soproni kér. és iparkamara és ugyan ezt kéri a vasmegyei gazd. egylet, mely is álláspontját a következőleg indokolta: „Napi szükségletét a cseléd ép úgy, mint a kisebb birtokos, ma már a kereskedelem és ipar fejlettsége mellett majdnem mindenütt helybeu, vagy közel és pedig, miután kevesebb időtöltéssel teheti, még valamivel drágább áruval is mégis olcsóbban kielégítheti. Terményeit és egyéb áruit pedig az állandó piaczokon sokkal jobban értékesítheti, mint ily vásárokon, hol csak a közvetítők seregének zsebébe vándorol minden nyereség. A legritkább példák közé is tartozik a kisebb gazd i, ki az ily vásá­rokon űzött marha adás-vevés által sorsán valamit köunyitett, vagy vagyonosodásán valamit lendített volna; mert még ha nyer is pár forintot egyszer-másszor, az többnyire a mindenfelől kínálkozó al­kalom, pajtásság közben lesz elfecsérelve és nem ritkán még elég sem lesz erre. Ily tapasztalatok megerösiték gazdaközönségünkben azon meggyőződést, hogy a vásárok szaporítása gazdasági szem­pontból sem kívánatos, sőt ellenkezőleg ott, a hol azok már is oly számban vannak, hogy egymáshoz közeleső helyeken igen rövid, időközökben követik egymást, inkább azok kevesbitése óhajtandó.“ — A családnevek magyarosítása. A névmagyarositó-társaság következő értesitést tett közzé: „A névmagyarositó-társaság a töme­gesen érkezett tudakozásból azt a meggyőződést szerezte, hogy a közönség nagy része a névmagyarosítás kellékeit épen nem ismeri s e körülmény képezi egyik főokát annak, hogy a neveiket ma­gyarosítani óhajtók nagy része késik magyarositási ügyével; tu­datja tehát a társaság, hogy magyar honpolgároknak névmagyari- tási ügyéhez nőtlen egyéneknél csupán a keresztlevél, házasoknál még a házasságlevél és ha gyermekeik vaunak, ezeknek keresztle­velei is szükségesek. Kiskorúiknál az apai beleegyezés, ha pedig az atya nem él, a gyám és gyámhatóság beleegyezése kérendő ki. Az apai beleegyezést pótolja az apa által a névmagyarosítás iránt bea­dott kérvény. A kérvény városokban a tanácshoz, megyékben a szolgabiróhoz adandó be 5 frtos bélyeggel, a választott uj név meg­nevezésével s azon kérelemmel, hogy az ügy a belügyminisztérium­hoz terjesztessék fel. A tanács, illetve szolgabiró, felettes hatóságaik utján oly megjegyzéssel terjesztik a kérvényt fel, hogy folyamodó kérelmének teljesítését politikai szempontok (előélet stb.) akadályoz- zák-e vagy sem. A fővárosban a tanács a rendőrséghez teszi át a kérvényt azon kérdéssel, hogy politikai szempontból folyamodó ké­relme ellen aggály nem forog-e fenn ? A ki ezt elkerülni óhajtja, 50 kros bélyeg díjmentes bizonyítványt, vegyen ki a rendőrségtől s csatolja kérvényéhez.“ — Budapest lakosainak száma, a legközelebb megejtett nép­számlálási adatok szerint, 365.512-öt tesz; köztük tényleges szol­gálatban álló katona és honvéd 10.216. A főváros népessége 1869 vége óta 84.820 lélekkel szaporodott. — „Gyöngyös és vidéke''1 monographiája, legközelebb kerül ki a sajtó alól. A munka ára 2 frt. Szerzője: a jó tolláról ismert Se­bők László gyöngyösi plébános. — Ajánlkozás. Egy 5 gymnasiumi osztályt végzétt ifjú jegy- zösegédoek ajánlkozik. Értesitést a szerkesztőség ad. —• Táborszky és Parsch nemzeti zenemű-kereskedésében Buda­pesten megjelent: „A szerelem sötét verem.“ Lukácsy Sándor nép­színművének legkedveltebb dalai. 1. Rózsás kedvvel jöttem én. 2. Nem kell a szomorúság. 3. Hosszú sorban száll a vadlúd. 4. Bús az erdő. 5. Repül a szán. 6. Ha én piros rózsa volnék. 7. Mért csalogatsz barna kis lány. Énekhangra zongorakisérettel (vagy zon­gorára külön) szerzé Erkel Elek. Ára 1 ft. — Gabnapiaczunkon a múlt heti jegyzés óta, bár a behozatal mivel sem csökkent, a vételkedv lanyhúlt, s e miatt az árak 20—30 krral alább szálltak. Tiszta búza 10.20—11.60; rozs és kétszeres, kis kínálat mellett, 8.80—9.50; árpa 6—7.20: kukoricza 5.20—5.40 ; zab 5.40—5.60, métermázsánkint. Felelős szerkesztő: XDr. István..

Next

/
Oldalképek
Tartalom