Eger - hetilap, 1881

1881-07-21 / 29. szám

321 } A városi tisztikar nyári mulatsága. A polgári lövölde helyisége díszes társaságnak adott helyet szombaton délután. A város tisztviselői s hivatalnokai tartották nyári mulatságukat. Válogatott volt a társaság, tehát a mulatságnak nem is lehe­tett máskép, mint igen jól sükerlilnie. Szép idő volt folytonosan, ha leszámítjuk azt a hasonlithatla- nul kemény tropikus vakhöséget, melyet érezni legjobban lehetett akkor, midőn a lövöldéhez vezető dombon, a nap kánikulai forró­ságú sugarainak kitéve, haladtunk fölfelé; de még a nap leáldoz- tával sem igen kellett attól félniök a mulatozóknak, hogy talán meghüthetnék magokat. Az élénken sürgő-forgó rendezők, kiket a legöszintébb dicsé­ret illet meg e lehető legjobban rendezett mulatságért, siettek üd­vözölni érkező kedves vendégeiket s már 6 óra tájban a táncz is kezdetét vette. Majd a kezdő csárdás, egy andalgó lengyelke s négyes után a dúsan terhelt asztalokhoz hívták meg a rendezők a társaságot, mi közben első felköszöntéjével Tavassy Antal, polgármester, érin­tette röviden e mulatság létrejöttét s az egész városi tisztikar ne­vében. „Isten hoztá!“-val üdvözölte a vendégeket. Voltak még toasz- tok számosabban : a Bárdosé, a Sindeláré a hölgyekre, a Szeder­kényié stb. Étkezés után az „öreg“ urak az asztaloknál maradtak beszél­getni örömről, kedvről s tudja Isten még mi más iiyentele ritka specziálitásokról. Ott láttuk díszes koszorúban : Csiky Sándor, ér­demekben megöszült polgártársunkat; Szederkényi Nándor, or- szággy. képviselőnket, Tavassy Antal, polgármesterünket. Babócsay Sándor, városi íö-ligyészt, Fekete János, postamestert, Selmeczy Vik­tor, ügyvédet, Dusárdy József, városi fö-jegyzöt, Grónay Sándor, r. fő-kapitányt, Szalay László m. r.-kapitányt s többeket. A fiatalság pedig fölkerekedve a táncztérre vonult, hol még csak most kezdődött az igazi. Palócz szilaj csárdásai, ábrándos keringöi, andalgó lengyeikéi mellett a tánczoló fiatalságnak a csapongó jókedv ragyogó mosolyt csókolt az öröm hevétől pirosló arczaira. A tánczoló hölgyek csábitó szépsége, tündéri bájai s kecsei és fölülmulhatlan kedvességéről csak „szivárványsugarakba mártott tollal Írhatnék s lepkeszárnyak finom himporát kellene használnom porzóul,“ hogy megközelíthessem — csak haloványan is — a valóságot. Majd a táncz közti szünetekben csevegve s kaczagva hullám­zik le s fel a mindkét nemű „arany fiatalság“, a szépnemtíekaz asz­taloktól is számosabban kapva bókokat, melyek csak annyiban voltak a közönségesen mondottaktól eltérők, hogy bár a nyelv igye­kezett is a rendelkezésére álló legszebb szavakat fűzni bókká, mégis-mégis csak nagyon szerényen fejezték azok ki azon gondo­latokat, melyeket mondójok velők kifejezni akart. Este az ég csillagainak myriádjai teljes pompájukban bámul­tak alá a mulatozókra, közben-közben le-lefutva az égről egy-egy legszebb csillag, melyeket bizonyára a hölgyeink csábos szemeiben ragyogó még szebbek ejthetek szédületbe s azok emezekhez vágy­va, bátran ott hagyák fellegtelen azúri égőkét. A rendezőknek, meg nem állhatjuk, hogy még egyszer ne hízelegjünk azon tapintatos s mindenre kiterjedő figyelemért, me­lyet vendégeik irányában tanúsítottak. Azon ritka előzékenység, melyet bőségesen tapasztaltunk, hogy a vendégeknek majdnem csak gondolniok kellett valamit, hogy teljesedjék az, valóban páratlan. A rendezők voltak; a táncz körül : Bárdos Bertalan, Morvay János urak, a vendégfogadásnál: a tisztikar ifjabbjai; majd a matinéenél: Csiky Attila, Kovács Ignácz, ifj. Murányváry János, Pelcz János 8 Zsuffa Ernő urak. Gondoskodva volt e mulatságnál még a legapróbb részletekről is, hogy magát mindenki jól találja. A garde des dameok gyönyörködhettek a tánczolók elragadó szép tánczaibaD. A párok a zene lágy hangjainál majd ringató lengéssel lej - tének előttük, majd ragadó forgással rohanva az erősebb taktusok­ra, majd ismét aprózva lépéseiket, majd megint hullámszerűen ke­ringőzve kavarodtak nyüzsgő-mozgó tarka tömeggé. A tánczoló hölgyek tüneményszerü alakjai majd egy Apelles ecsetjére lettek volna méltókká, hogy mintául válaszszon közülök a habokból kikelő Aphrodithe Cytheraea örökszép ábrározálása, majd Phidias vésőjére, hogy dianai karcsú termetöket vagy junói tartásukat hűen visszaadó szoborrá életesitené ki a lelketlen már­ványból. Neveiket, gyöngysorba fűzve, im itt adom : Juhász Jolán és Ilka, Specziár Mariska, Petravich Ilka, Marssó nővérek, Kole­szár Anna, Hampel Mariska, Zsuffa Mariska, Gál Etelka, Gál Ró- zsika ; Babócsayné, Balogbné, Bárdosné, Csikyné, Nagy Gyuláné, Selmeczyné, Szurmákné. Kik élénk csevegéssel töltötték az időt: Juhász Sándorné, Juhász Szilárdné, Matékovits Mórné, özv, Matékovits Lörinczné, Sindelárné, Tavassyné, Zsuffáné. A röpke szárnyú idő azonban röpülve haladta meg az éjfél utáni 2 órát, a mikor is vége szakadt e valóban kedélyes mulat­ságnak, melyre hihetetlen, hogy mindenki ne a legkedvesebben em­lékezzék vissza. Tudom sok kis lány álmodozva fonta-szötte tovább aranyszálait ábrándjainak s csak a rózsásujjú hajnal érintésére engedte át ma­gát az álom ölelő karjainak; s be szeretném is megkérdezni egy- ki ott mulatótól, hogy vájjon mit is álmodott akkor? Mihiis. HIEFÜZÉE. — Edelsheim-Gyulay Lipót országos főparancsnok öxcja tá­borkari kíséretével a ma reggeli vonattal városunkba érkezett, s érsek ö nmgnak vendége. — Érdekes évkönyv, ki egri érseki lyceum jog- és államtudo­mányi kara, az 1880—81. tanévről évkönyvet adott ki, melynek tar­talma a következő: 1) Megnyitó beszéd (mondatott az igazgató ál­tal a zárünnepélyen). 2) Jogtudományi értekezés, Danielik Jánostól. 3) Jelentés a lefolyt tanév eredményéről. 4) Könyvtárnoki jelentés. 5) A jogászsegélyző egyletről szóló évi jelentés. 6) Jelentés a le­folyt tanévre kiirt pályázatok eredményéről. 7) A jog- és államtu­dományi kar s a vizsgálati bizottságok tagjai. 8) A joghallgatók névsora. — Időjárásunk az aratási évszaknak megfelelő: száraz. A nyári gyümölcs most érő fajai — mint a sárga baraczk s a korai nyári körték — kitűnőek. A szőlő is gyorsabb fejlődésnek indult, semmint vártuk; minélfogva további kedvező időjárás esetére jó bort remélhetünk. — A piaczon az úgynevezett Minoriták-hidja közelebb lebon­tatott. Az uj hid építése folyamatban van. — A parádi vastimsós gyógyfürdőben az A n n a b á 1 folyó hó 26-án fog megtartatni. — Halálozás. Lapunk bezártakor veszszük a szomorú hirt, hogy Gyöngyös város szeretett plébánosa, Sebők László, f. hó 20-án d. e. 10 órakor meghalt. — Tárkány kies fekvésű völgyében az egri kath. legényegylet vasárnap tartotta nyári mulatságát. Korán reggel erős nagy dob­szóval vonultak végig a föutczán, ugyanúgy este is visszafelé jövet. A mulatság maga már csak halovány visszfénye volt ez egylet által tartott régi jóhirü tavaszi mulatságoknak, népességre nézve is cse­kélyebb volt az sokszorosan az előbbieknél. Jellemző, hogy még iparosaink is csak igen gyéren voltak képviselve. — Az egri kath. legényegylet által f. hó 17-én rendezett nyári- mulatság költségeinek fedezésere kegyesen adakoztak: mélt és főt. Danielik János 5 frt, ngos és főt. Szele Gábor 10 frt, Ferenczy Imre 2 frt, Kovacsóczy István 5 frt, Zsendovics József 10 frt, Tárkányi B. József 5 frt, Begovcsevich Róbert 5 frt, Györgyényi Ignácz 1 frt. Összesen: 43 frtot, mely nemesszivüségért fogadják legnagyobb köszönetünket. Eger, 1881. jul. 19-én az elüljáróság. — Az egri egyházmegyei irodalmi egylet f. hó 7-én rendes közgyűlést tartott, igen nagy és díszes közönség jelenlétében. Zsen­dovics József kanonok, az egylet elnöke d. e. 10 órakor az ülést megnyitváu, üdvözli a szép számmal megjelenteket, s rövid nehány szóval emlékszik meg az egylet czéljáról, lelkesülten hangoztatván a tömörülés fontosságát és szükségességét. A tetszéssel fogadott beszéd végén átadja a szót Danielik Janos ö mságának, ki ezúttal a középkori áltamtanról értekezett, tekintettel a scholastikusokra. Klampaczky Alajos egyleti alelnök köszönetét nyilvánítván ö méltó­ságának classicus előadásáért, indítványozza az értekezés kinyoma- tását, mit az elnök a közgyűlés egyhangú helyeslésére azonnal ha­tározatképen ki is mondott. Szmida Viktor titkár jelentését olvassa fel az egylet tevékenységéről s megemlékszik egyúttal az egylet halotíairól, kegyeletesen vázolván Ihász Gábor és Pájer Antal iro­dalmi érdemeit. Végh Pál pénztárnok jelentése szerint az egylet 188°/-,iki évi bevétele volt 750 frt 63 kr., kiadása 127 frt 5 kr., maradvány tehát 623 frt 58 kr. Könyvkészletben az egyleti vagyon értéke körülbelül 2500 frt. Titkár felolvassa a biráló bizottság je­lentését a beérkezett eatecheticai pályamű felöl. A pályamű három bírálaton esvén keresztül, ezek alapján a bizottság, tekintettel arra, hogy az illető szerző nem tartotta magát a pályakérdést kitűző

Next

/
Oldalképek
Tartalom