Eger - hetilap, 1881
1881-07-21 / 29. szám
316 Királyi nyilatkozvány a horvát-szlavon végvidéki határörökhöz! Miután 1873. évi augusztus hó 8-áróI kelt nyilatkozványom alapján védkötelezettség tekintetében is magyar koronám országainak többi lakosságával egyenlőkké váltatok, s a borvát-szlavon határőrvidék közigazgatása polgárilag van immár szervezve: ezen vidéknek Horvát- és Szlavonországaimmal, 8 ezáltal magyar koronám országaival való egyesítését elrendeltem. Ezzel népéltetek fejlődésének egy nevezetes korszaka nyeri végső befejezését. Világtörténelmi események következtében fenséges Őseim előrelátó bizalommal hadi erényeitek, lankadbatatlan éberségtek, mérsékletetek s öröklött áldozatkészségtek iránt az osztrák-magyar monarchia déli határainak őrizetét Reátok ruházták. Ti ezen feladatot századokon keresztit! odaadással teljesítettétek. Császártok és Királytok köszönetét mond Nektek ezért! Az általános elismerés azért, a mit Ti és apáitok tettetek, Nektek mindenkorra biztosítva marad. Nekem pedig honatyai érzelmeim legteljesebb kielégítésére szolgál, hogy régóta és joggal táplált óbajtástokat most teljesíthetem s Nektek azon általános polgári jogok élvezetét megadhatom, melyeknek minden hű alattvalóm örvend. Azon jogok és külön kedvezmények, melyekkel eddig bírtatok, az uj viszonyokba való átmenetnél is 1881. évi julius bó 15- én kelt leiratom értelmében számotokra biztosítva maradnak. Gondoskodtam arról is, hogy a határőrvidéken teendő beruházásokra eddig rendelt jövedelmeken túl még njabb eszközök for- dittassanak különösen a Ti javatokra. Használjátok ezen eszközöket okos mérséklettel és bölcs körültekintéssel. Érvényesítsétek azon teljes ősi néperöt, melylyel Ti és apáitok az osztrák-magyar monarchiát eddig küleilenségek ellen védelmeztétek, ezentúl a béke munkájában. Legyen az ég áldásával működésiek jutalma: állandó jólét és szerencsés gyarapodás! Kelt lseidben, ezernyolczszáz nyolczvanegyedik évi julius hó tizenötödikén, — uralkodásunk harminczbarmadik évében. Ferencz József, s. k. II. Intézeti élet. Az egri érseki lyceum jog- és államtudományi kara jegyzőjének jelentése a lefolyt tanév eredményéről. (Folytatás.) A prodirectori tisztben Pál András kanonokot, ki a lyce- umi tanári kar számára tett irodalmi jutalomdij-alapitványával örökítette meg nevét, — követték Poczik Pál (1806—1808), Vurum József, a későbbi fehérvári s majd nagyváradi, végre pedig nyitrai püspök (1808—1810), Mészáros György (1810— 1817), Furcsák János (1817—1830), Frimrn János (1830—1839, ki azonban az 183*/6 országgyűlés alatt, mint az egri főkáptalan diaetai követe állomásától távol lenni kénytelenittetvén, ideiglenesen Kovács Mátyás kanonok által helyettesittetett), Fe- renczy József (1839—1844), és Bezegh András (1844— végig). — A hazai jog tanszékén az 1796-ban nyugalomba lépett Péchy Endre utódai voltak Nagy János, eddig a magyar nyelv és irodalom tanára (1796—1830), aztán gojzesti Madarassy János (1830—1848), végre 1848 óta a politika sat. eddigi tanára Szalag József, kinek jeles működése a legújabb időszakba átnyúlik. — A természetjog tanárai voltak az 1793-ban leköszönt Liszkay Miklós után Albert József (1793—1828), ennek nyugalomba lépte után gojzesti Madarassy János (1828—1830), miután pedig ez Nagy János helyébe lépett a hazai jog tanszékén, Maskovics Mihály áldozár rövid supplentiája után: Lá- ner Ferencz (1831—1845); ennek a pesti m. k. egyetemhez történt kineveztetése után az egyházmegyének két kiváló dísze: Magyar Ferencz (1845—1848) és Goczigh Károly (185°/1) ál- dozárok. — A politikát tanították Boross Dániel után, ki felsőbb meghívásra még 1792-ben a kassai kir. akadémiánál a magyar nyelv és irodalom tanszékét foglalta el, — Perlaky István (1792—1829), ennek nyugalmaztatása után Szalay József (1829—1847), ki aztán a hazai jog tanszékére lépett át, és végre Vlahovics Mihály (1847—1848 illetőleg 185%-ig). A statistika és bányajog tanárai pedig voltak Tóth József után Feth József áldozár (1797—1808), aztán Mácsár István áldozár (1808 — Ibii), utána Nagy Károly érsekurad. volt alügyész (1811—1819), majd Dinkay Pál áldozár (1819—1847), és végül Babies János áldozár, jelenleg a mélt. főkáptalan egyik érdem- í dús tagja, (1847—1848 illetőleg 185°/1-ig). A magyar nyelv és irodalom tanszékén Nagy János után látjuk Pápay Sámuelt (1796—1804), utána Bodnár Antalt (1804—1808), ez után Ivánszky Antalt (1808—1842), s végre Makáry Györgyöt (1842 —185°,/|). E tanszék a bölcsészeti karhoz tartozott ugyan, de mivel hozzá volt kötve a jogi supplentia is, azért a rajz kike- rekitéseül itt is fel voltak tanárai említendők. Nem hagyhatok magasztaló felemlités nélkül ezen időszakból még négy jeles nevet, melyek viselői mint jótevők szereztek magoknak intézetünk körül örök érdemeket. Értem néh. b. e. Rajner Károly nagyprépostot, vovádrai vál. és amori felszentelt püspököt, Imre Jánost, a kitűnő magyar philosophust, előbb ezen lyceumnál, utóbb a pesti m. k. tud. egyetem bölcsészeti karánál a bölcsészet tanárát, Kovács Jánost b. e. V. Ferdinand király egri származású nevelőjét, és sasvári Nagy Sándort, a kincstár és a szathmári püspöki uradalom kiérde- mült ügyészét. A két előbbi manap is gyümölcsöző ösztöndij- alapitványokat tett jogiskolánk javára. A Rajner-féle alapból ma két-rendbeli 73 frt 50 kros ösztöndíj adományoztatik; az Imre-féle, vagyis azóta már Imre-Reseta-féle alapból, illetőleg ennek egri érdekű részletéből pedig eddigelő szintén egy 73 frt 50 kros össztöndij adományoztatott, de épen az idén már két-rendbeli, egy 80 fitos és egy 50 frtos ösztöndíj állomá s alakíttatott kormányi jóváhagyással belőle. Ugyancsak Rajner püspök nagylelkűségének köszöni joglyceumunk ama másik alapítványt is, melynek kamataiból tanévenkint 12, illetőleg a mélt. és ftdő főkáptalan 1863-iki határozatánál fogva ez évtől 18 db. cs. arany szokott intézetünk jelesebb katholikus növendékei közt jutalomdijúl kiosztatni. A derék Kovács János Eger városánál tett egyebek közt intézetünk javára is jelentékeny alapítványt, melynek gyümölcseiből 8 egri születésű jelesebb jogtanuló nyer mindmáig, valláskülönbségre való tekintet nélkül, tanfélévenkint fejenkinti 26 frt 25 kr jutalomdijt. A b. e. Nagy Sándor végre, fia a fent említett Nagy János lyceumi jogtanárnak, ki már édes atyját is, tanárkodásának utolsó éveiben, tanári működésében gyakrabban helyettesítette, intézetünk iránti kegyeletének kifejezéséül végrendeletileg 800 frtot hagyományozott az utóbbi alaptőkéjének gyarapítására, — oly szerencse, melyben annak, főként világiak részéről, vajmi ritkán van alkalma részesülhetni. — Őrizze mindezen nemes Maecenások emlékét is a hála és kegyelet, valamig csak intézetünk virágozni fog! Az 1849-iki nagy nemzeti katastropha válságot hozott jogiskolánkra is. Az új német kormánynak 1850. évi február 1-én kelt rendeletével az, — miután már a forradalom alatt is tényleg szünetelt, — rögtönösen betiltatott. A b. e. Bezegh prodirectorban voít ugyan annyi hazafias buzgalom és ügyszeretet, hogy az általa nem eléggé világosnak talált kormányrendeletet csak az 1849/50 tanévre vonatkoztassa, s az 185°/1 tanévre a tanfolyamot saját hatáskörében újra megnyissa; de az eredmény: legmagasabb roszalás (az 1851. szept. 11-ről 2214/praes. sz. a. kelt helytartósági rendelet szerint,) s egy uj, határozottabb és érthetőbb rendelet lett a bécsi tanügymi- nisterium részéről (1851. septb. 16-ról 8837 sz. ah), mely a kormány ezélzatát félremagyarázhatatlanúl kifejezésre juttatja. Bezáratott tehát jogiskolánk, s minekutána a b. e. Bartakovics érsek ismételt felterjesztéseire is, a kormány megmaradt álláspontjánál, (1. az J852 évi oktob. 13-ról 2198/pr. sz. al. kelt hlyttósági rendeletet,) — szünetelt itt a jogi oktatás ismét 10 éven keresztül, egész az ISO1/, tanévig. Az 1860. évi oktob. 20-iki diploma megjelenése után a nagynevű érsek legelső gondjainak egyike volt a lyceumi jogiskolát visszaállítani. Új nehézségek állottak az ügy útjában. Hogy a jogiskola nyilvánossági jogot nyerjen, s egyáltalán élet- képességre tegyen szert, az új tanrendszerhez képest 3 éves tanfolyamra volt kibővitendő, a tanszékek száma újabbakkal volt szaporítandó sat. Az iskola-alap megvolt, sőt kiheverve (Fischer érsek 40,000 és a mélt. főkáptalan 60,000 váltó forintnyi, s a papságnak is újabb jelentékeny adományai segélyével) az 1811-iki és 1816-iki kétszeres devalvatio, majd (10 évi pihenés folytán) a forradalomra következett újabb pénzválság következtében szenvedett veszteségeit, ismét tekintélyes összeget képviselt; ámde az új szükségletek fedezésére,
