Eger - hetilap, 1881
1881-01-27 / 4. szám
XX. év-íolyam. 4. »ám. 1881. január 27-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 „ EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit- sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetésből 30, nyilttérben egy petit - sorhelyért 15 kr fizetendő. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lycenmi nyomda), a szerkesztőség (Specziális-utcza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Választás? vagy: kinevezés? (Folytatás.) III. A jó közigazgatás alapföltételei. Mind a választási, mind a kinevezési rendszernek árnyoldalai olyanok, hogy azokat ez élszerű intézkedésekkel a minimumig le lehet szállítani s el lehet hárítani. Ezen elv irányadása mellett a jó köz- igazgatásnak alapföltételei a következők: 1) Elégséges számú tisztviselőt kell alkalmazni, kik a közigazgatási sokféle teendőket gyorsan és mindenesetre jól is képesek legyenek elvégezni. Hazánkban különösen a megyei tisztviselők száma sokkal kisebb, semmint kívánatos volna. 2) A különféle hivatali állomásokra alkalmas, szakképzett, és jellemes egyénekről, s ezeknek a tisztviselői állomásokra megnyeréséről, szükséges alaposan gondoskodni. Ily elemek hazánkban bőven vannak meg. De menthetetlen hiba az, hogy az állami s a megyei hivatalállomások legnagyobb részénél az alkal- mazandóktól kellő qualificati ót nem követelnek a törvények. Ekkép tág tér van nyitva úgy a kinevezéseknél, mint a választásoknál a protectióra, nepotismusra, pértkegy osztogatására, s az egyesek iránti túlzott bizalomból eredő helytelen kinevezésekre és választásokra ; ekkép nem csoda, hogy sok nagyfontosságú állami és törvényhatósági hivatal a jó közigazgatás kívánalmainak megfelelni képtelen egyénekkel van betöltve! E ferde helyzetet hatalmasan tárta fel közelébb a magyar főpapok egyik legkitünőbbike nagym. dr. S a m a s s a J ó z s e f egri érsek ő excellentiája — midőn 1880. évi szept. 3-án a vallás- és oktatásügyi magyar kir. minister ur ő nagyméltóságához intézett nagyhatású átiratában ezeket mondja: „Egy szembeszökő tünetére közviszonyainknak kell rámutatnom, melynek nyomaira mindenütt ráakadunk, s melynek minden irányban jelentkező hatását excellentiád bizonyára tapasztalja, midőn egyfelől közoktatásunk, másrészről állami életünk szervezetét egymással szembe állítja. Mert mig egyrészt a közoktatást, kezdve a néptanodától a jogakademiákig s egyetemig, az állam a nyugati államok példájára szervezi : s midőn az állam által kikötött fokozatos képesítés feltételeinek betöltése által viszont az iskola is joggal igényli, hogy az általa adott szakképzettség jelentősége az állami tevékenység köreiben nemcsak elvi, hanem tényleges kifejezést is nyerjen, s igy az állam élete az iskolai szervezetnek megfeleljen: addig másrészt, — kivált a földbirtokban beállott nagy válság s az ennek nyomában járó pusztulás és szegényedés — mindig uj elemeket sodor a létért való küzdelembe és a jogi képzettséget igénylő pályákat ellepi a sokaság, mely a szakképzettséget a versenytérről leszorítja, a kinevezés alá eső állomások betöltésénél is sokszor előnyben van ; de kivált a közigazgatás összes területéhez, melynek művelése nincs qualificatióhoz kötve, kielégítést sürgető és találó igényt emel. így az államélet s a közoktatás szervezete nem üt össze, s nagyméretű körfalakra kisszerű tetőzet vár; mert az elet nem váltja be. a mit Ígér az iskola.“ Valóban, a közigazgatási hivatal helyes ellátásához elengedhetlen előföltétel a szakképzettség; különösen pedig a jog- és államtudományokban való alapos jártasság. Ennélfogva törvények által szigorúan körvonalozni kell a hivatalnoki q u a- lificatiót: még pedig, egyrészről a megfelelő t a n- folyam elvégzését tanúsító bizonyítványok előmutatása, másrészről az illető szakból elméleti és gyakorlati vizsgák kiállása követelendő meg attól, a ki hivatalnokká lenni s illetőleg a hivatali pályán előléptettetni óhajt. De továbbá, — akár választás, akár kinevezés által töltetik be az állomás, — törvényekkel szükséges gondoskodni azon árnyoldalak elhárításáról, melyeket mostani kinevezési és választási rendszerünk az állomások betöltése körül feltüntet. Ezek lehető megszüntetésére ezélzó javaslatunkat egy további czikkben adjuk elő. 3) A különös szakképzettséget igénylő hivatal. — akár állami, akár törvényhatósági az, — állandó, tehát élethossziglanra szóló s e mellett tisztességes fizetéssel összekötött legyen. *) Csak állandó s jól fizetett hivatalnoktól lehet rendszerint várni, hogy egészen szakjának éljen s ebben magát folyvást tökéletesítse ; csak állandó alkalmazás s tisztességes fizetés mellett remélhetni, hogy a legtehet- s é g e s b egyének is felajánlják szolgálatukat s igy az állomások betöltésénél a szakképzettek közt is válogatni lehetend: csak ily rendszer mellett számíthatunk erélyes. lefelé és fölfelé eléggé független hivatalnokokra, főkép akkor, ha a hivatalnok csak a törvény által kijelölendő esetekben s ott megszabott részre hajlat lan eljárás mellett vesztheti el hivatalát. A nyugdíjtól különben a megyei tisztviselőknél, egyelőre, el lehetne tekinteni; de elvben azt is már most *) Ezen elv — az élethossziglani alkalmazás — valósítását, a községi jegjr zökre vonatkozólag, annak idején sikeresen pártoltuk. De a törvényhatóságok tisztviselőinek legnagyobb részére nézve is ugyanezen elv valósítása kívánatos: még pedig úgy, mÍDt a községi jegyzőknél, a választás elve tudniillik itt is fenn lenne tartható.
