Eger - hetilap, 1881
1881-06-16 / 24. szám
257 lári I. negyed, d) makiári II. negyed, e) hatvani I. negyed, f) hatvani II. negyed, g) hatvani III. negyed, h) hatvani IY. negyed, i) város IV. negyed, k) város III. negyed, 1) város II. negyed, rn) város I. negyed. Ezen határozat az 1874-ik évi 33-ik t. ez. 62. §-hoz képest városszerte közhírré tétetni, s erről Osiky Sándor választási elnök, az elöl felhívott ministeri rendelet máso- latbani kiadásával, továbbá Petravich Bertalan h. elnök, és Mednyánszky Sándor h. jegyző tudomás és alkalmazkodás végett végzésileg értesittetni rendeltetnek. Olvastatott Tisza Kálmán m. kir. belügyminister folyó év juniushó 3-ikáról kelt 23936 számú leirata, mely mellett az 1874. évi XXXIII. t. ez. 85 és 87 §-aiban foglalt rendelkezésekhez képest a választás és a szavazás lefolyásáról vezetendő jegyzőkönyvek mintáit, úgy a szavazásnál használandó rovatos iveket küldi meg. Használat és alkalmazkodás végett a ministeri leirat másolatban, mellékletei pedig eredetben Csiky Sándor választási elnöknek kiadatnak. Ezen jegyzőkönyv azonnal hitelesittetett. Kelt, mint fent. Jegyzetté: Dusárdy József, közp. választm. jegyző. Hirdetmény! Eger város központi választmánya részéről közhírré tétetik, hogy az 1874-ik évi XXXIII. t. ez. értelmében eszközlendő országgyűlési képviselőválasztás, Eger városát illetőleg, 1881-ik óv juniushó 26-án (huszonhat) reggeli 8 órakor a városház köztanácskozmányi termében fog megkezdetni. A választás vezérletére elnökül Osiky Sándor, h. elnökül Petravich Bertalan, jegyzőül Dusárdy József, h. jegyzőül Mednyánszky Sándor választattak meg. A szavazás sorrendje városnegyedenkint következőleg állapitatott meg, s pártonkint felváltva fog eszközöltetni: Felnémeti negyed, czifra-sáncz negyed, makiári első negyed, makiári 2-ik negyed, hatvan I., hatvan II., hatvan III.. hatvan IV. negyed, város IV. város III, város II. város I.' negyed. Mindazon választók, kik illető negyedeikkel le nem szavaznának, a sorrendben foglalt utolsó negyed után gyakorolhatják szavazási jogaikat. Figyelmeztetnek végre a választók, hogy fegyverrel vagy bottal a választás színhelyén megjelenni a törvény értelmében tilos. Megyei ügyek. Meghívás: az alispán-választó közgyűlésre. Hevesmegye főispánja, a megyebizottsági tagokhoz a következő felhívást intézte : ,rA köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. évi XLII. t. ez. 72. §-a szerint, az időközben megürült állomások a következő rendes közgyűlésen töltetnek be. Ennek értelmében, az üresedésben levő alispáni hivatalnak választás utján való betöltése a f. é. július 11-éré már kihirdetett rendes bizottsági közgyűlésen olyformán ejtetik meg, hogy a gyűlés első napján a kijelölő bizottság neveztetik ki, maga az alispán-választás pedig annak második napján, azaz juliushó 12-én történik. Eger, 1881. juniushó 10. Beöthy Lajos, főispán.“ Szederkényi Nándornak, Eger-város országgyűlési képviselőjének, 1881. junius 12-én tartott beszámoló beszédje. Tisztelt Választó közönség ! Az 1878/gi-iki országgyűlési időszak immár befejezve van. Folyó hó 2-án oszlattatok el. Megbízatásom ideje lejárt tehát, és én sietek, jelen számadásommal, az adott bizalmat önök rendelkezése alá bocsátani, kegyességükért hálám s mély köszönetem kinyilvánításával. Midőn tisztelt polgártársaim felhívása s parancsa folytán. ezelőtt három évvel, szeretett városunk képviselésére vállalkoztam, tudtam és éreztem, hogy a polgári haladás s művelődés magas fokán álló város képviselése hatalmasabb erőt igényelt volna, mint csekélységem ; tudtam és éreztem, hogy gyenge erőim nem állanak arányban a feladat nagyságával: de megnyugtatott a tudat s remény, hogy vallott elveim tisztasága s világossága, melyet önök jóváhagytak, könnyen járhatóvá teszik előttem a követendő ösvényt, s az erőt pótló jóakarat, mely tetteimben nyilvánul, ki fogja eszközölni részemre önök elnéző bírálatát. A lefolyt országgyűlés, az orosz-török háború, s a bosnyák foglalás okozta izgatottság, között vette kezdetét. Az országos közvélemény által méltán kárhoztatott bosnyák foglalás, mely temérdek vér- s pénzáldozattal foganatosíttathatott, még ma is nyílt sebet képez, úgy államjogi mint pénzügyi viszonyunkban. 1867 óta, ez egyik legvégzetszerűbb lépés volt, melynek végét s határát megmérni ma még alig képes valaki. Az 1867-ben alkotott közjogi viszonyt megrendítette, de nem óhajtott előnyünkre, hanem hátrányunkra, a mennyiben a közjogi dualismus s az ezt szabályzó törvény, a bosnyák területnek Austria-Magyarországiioz lett csatolásával és kezelésével, nemcsak értelemnélkülivó lett, hanem a közös ügyek complexumában, egy uj objectum alkotásával, tényleg felforgatta a törvényt, a nélkül, hogy a magyar állam függetlenségi törekvésének, közjogi kedvezményt nyújtott volna. Másrészről, pénzügyi viszonyainkat támadta meg kímélet nélkül, akkor, midőn az ország tetemes deficittel küzd, midőn önnön terheinket viselni képesek nem vagyunk, — a foglalás végrehajtási költsége egyszerre, s további kezelésére évenkint adandó összeg, tetemes milliókkal szaporítja államháztartásunk úgy is túlterhelt rovatait. Az országos közvéleménynyel megegyezőleg, de azért is, mert e tényben úgyis hálátlan közjogi helyzetünk, s szerencsétlen pénzügyi viszonyaink czélnélküli súlyosbítását látván, — a bosnyák foglalás következményeinek állhatatos ellenzői között foglaltam helyet. Fájdalom, ellenzésünk a kormánypárti többség akaratán megtört, de a vég- zetszerü lépés rósz következményeiért legalább Egervárosát, volt képviselőjében a felelősség az utókor előtt nem terheli. A szerencsétlen állami intézkedést, nyomban tuczat számra követték, egyéb balesemények, elemi csapások, melyeknek sorozatát, szeretett városunk árvízi elöntése kezdette, s tetőpontját érte el Szegedvárosa pusztulásával. Mintha csak a végzet boszuló keze, egész erejével rontott volna hazánkra. Igazán, „megnehezült az idők járása“ felettünk. Örök emlékű marad az 1878 évi aug. 31-iki viradat városunkra. Polgártársaink egész életen át szerzett vagyona ment tönkre, s kétségbeesve tekinténk a jövőbe. „Segíts magadon, az Isten js megsegít" lön jelszavunkká, s tétovázás nélkül ragadtuk meg az önsegély eszközeit. Ugyde a kérlelhetetlen elemek, nem állottak meg nálunk, 1879 *
