Eger - hetilap, 1881
1881-06-02 / 22. szám
237 Melléklet ax „Eger“ 1881. évi 22. számához. — Nyilttér. Eger városa t. közönségéhez! A városi főügyészi állás megüresedvén, annak elnyerésére igénytelen személyem is pályázni fog, és magama^ megválasztatni óhajtom. Hogy miért intézem ezen kijelentésemet a város összes közönségéhez, és nem csupán a képviselő-testület tagjaihoz, — és miért választom a nyilvánosság e téren szokatlan útját, — az eddigi már megszokott eljárás mellőzésével, — azt mindjárt meg is mondom. Azt hiszem ugyanis, hogy a város ügyei, tisztviselői iránt, nem csupán a képviselő-testület tagjai érdeklődnek, hanem kell hogy érdekkel viseltessék iránta annak minden adózó polgára; mert a tisztviselő nem csupán a kétszázak jogainak megóvására hivatott és kötelezett, hanem az szolgálja az egész várost, annak kivétel nélkül minden egyes tagját, és igy bár a választásban közvetlenül minden tagja részt nem vehet is, közvetve azonban csak úgy részt vesz abban, miu bármely pártvezér, — s ennél fogva nem gondolom, hogy megneheztelne bár ki is azért, hogy nyilatkozatomat mindenkihez intézem. A mi pedig az eddigi, — a legutóbbi tisztújitásnál általam is követett — eljárást, az úgy nevezett házallást illeti, azt fenebbi nézetemből kiindúlva a város minden adózójánál keresztül vihetö- nek nem találom, nem azért mintha az talán ma derogálna, hanem azért, mivel azon hivatalos állás, melylye! megtiszteltettem, erre elegendő időt nem is engedne, ha csak hűtlen nem akarnék lenni szegény Ricbarduak „a korai lefekvés és a korai felkelés“ következményeiben kimondott elvéhez, és az éjjelt meg nem próbálnám nappallá tenni. — Ehhez pedig az én erőm csekély. Jól tudom ugyan, hogy a szokatlan eljárás és minden az eddigitől elütő fellépési mód gáncsolókra talál, de a gáncsoskodásnak ki vannak téve nemcsak a magam forma egyszerű, — hanem még a tudós emberek is, a kik akár uj találmányaikkal, akár uj eszméikkel, vagy bármi ujjal ijesztgetik embertársaikat. Ez már együtt jár a nyilvános élettel. És ha már elmondtam azt. hogy miért lépek fel igy, — elő akarom adni azt is, hogy miért lépek fel hát egyátalában, mikor nekem úgy is megvan most a mindennapi kenyerem. Hát, nem is kenyér után óhajtozom én most, — de kalács után sem, mert az a kalács, a mi a városi főügyész fizetéséből kikerülhetne, bizonyára rosszabb volna a jó kenyérnél, — hanem munka, önállóbb hatáskörű munka után. Mint árvaszéki ülnök sem panaszkodhatott) ugyan arról, hogy az unolom meg akar ölni, de a szabadság-, az önállóság utáni vágy, a fölfelé való törekvés már oly velünk született ösztön, mely éppen akkor kezd jelentkezni, mikor már megvan a kenyér, és mely talán közös édes mindnyájunkkal. Azt meg talán nem hiszi senki, hogy egy városnál, mint Eger, munka ne legyen annyi, hogy azzal két ügyész kedve szerint ki j ne dolgozhassa magát, ha annak minden ügyét folytonosan oly j rendben akarja tartani, a minőben annak lennie kell. Fel mertem pedig lépni a megüresedett, állásra azért, mert egy- ! részt erre egypár ismerősöm által felszólítva lettem, másrészt ' meg önmagamat hitegetem azzal, hogy ha eddigi működésem sem I a városra káros hatású nem volt, sem reám nem vont kellemetlen következéseket, talán a jövőben is ad a jó Isten annyi erőt és józan észt, hogy eddigi elvemhez, a munka elvéhez hütelen nem leendek. Én ugyan azt, ha valaki a reá bízott dolgot elvégzi, ér- í demnek nem tekintem, mert az kötelesség, és a kötelesség teljesítése jogot ad ugyan arra, hogy megbízóinknak szemébe nézhes- | stink, de arra, hogy tévesen magyarázott érdemeinkre hivatkozással — ha ugyan vannak s a kinek vannak ilyenek — a mellünket verhessük, s vele hallgatóink füleit rontsuk, arra felette kevésnek tartom. Tehát nem jutalmat kérek, hanem csupán hajlamaimnak megfelelőbb munkakört, a hol a város szolgálatában gyűjtött ismereteimet 8 tapasztalataimat nagyobb sikerrel érvényesithetendem. Legkevésbbé sem akarok pedig babérokra szert tenni, —hiszen | mint kereskedő is csak mások örömére szereztem meg az ezüst \ koszorúkat, mint katonának pedig elég érthetően megmagyarázták, hogy a golyóbis hegyes és -nem — mint én az előtt gondoltam — gömbölyű, és hogy hősnek nem születtem, hanem csupán és egyedül egy cliensre kívánok szert tenni, egy oly cliensre, melynek 20,000 lelke van, és melynek neve város. Hogy miért csupán csak egyre, annak saját személyemre vonatkozólag természetes magyarázatát adom. Az egyik az, hogy — a mint mondani szokás — dure capa- citatis vagyok, és idő kell hozzá, mig valamit megtanulok és átértek, s igy gőzerővel dolgozni nem tudok. A másik meg az, hogy két iirnak szolgálni nem kívánok, — a mint tőlem kitelhetöleg szabadkozom 1878-ik év őszén is az ellen, hogy a sorsjátéki titkárság a nyakamba akasztassák, — mert ha megtörténnék az. hogy magánosoktól is nyernék megbízást ügyeik vitelére, oly helyzetben találnám magamat, mint a mely rósz lovas egyszerre két vagy több lovon akarná magát produkálni. Én erre képtelen volnék, és erőmet túlfesziteni legkevesebb kedvem sincs. Van még egy harmadik okom is, a mi már fulajdonképen a másodikból következik, és az nem más, mint az, hogy nem tartom összeegyeztethetönek — saját személyemet tartva mindig szem előtt — magán ügyekkel is foglalkozni akkor, midőn a város összeségének érdekét kell mindig figyelembe venni. A város, mint testület érdeke — nézetem szerint — a legtöbb esetben polgárai érdekével áll szemben, és kivétel nélkül minden esetben ö az egyik fél, — egy más valaki pedig az ellen érdekű fél. Ezen nézet jelöli ki előttem a kört. Két félnek egy ügyben, és egy időbeni képviseletét vinni képtelenségnek tartom. Hogy ezen nézet mellett a város kenyere idővel átváltozand-e majd kalácscsá s egykor sírkövemen — ha lesz, a ki olyat ál lit — az áliand-e, hogy „vénségére megbízott“, vagy pedig az hogy „mint szegény ördög halt el“, — az már egészen az én ügyem, és a jövő titka, — de hát, ha már 41 évig nem tudtam tekintélyes külsőre szert tenni, elmaradhatok akár még 50 évig is olyan madárhúsban, mint minőben voltam eddig. Akármilyen legyen is azonban ezen nyilatkozatomra a felelet, és bármint dőljön is el a választás, teljes megnyugvással fogom mindig azt hinni, hogy Francziaország koszorús Írójának, Hugo Victornak jelszava ,,vincit veritas“ teljesedésbe menni, és az igazság mindig győzedelmeskedni fog. Eger, 1881- május 30. Szurmák Itezsö. Engler Ferencz makiári lakos, ugyanott bíróskodott négy éven át, rólam alulírtról, azon minden alapot nélkülöző rágalmazó hirt terjesztő, hogy én, vöm Stoker Péter makiári lakos vagyonára az ö tudta nélkül az egri takarékpénztárból 2000 frtot vettem fel. E rágalom igaztalan voltáról vöm, miután telekkönyvi ivét saját szemeivel megvizsgálta, meggyőződött. így tehát Engler Ferencz igaztalan s alattomos pletykájával csakis oda törekedett, hogy családi nyugalmamat feldúlja, barátaim s tisztelőimet pedig tőlem eli- degenitse. Az ily egyént, a ki „ily aljas eszköz használata által ily nemtelen czél felé törekszik,“ azt hiszem, hogy velem együtt a közvélemény is aljas, becstelen érzelmű embernek fogja elítélni. Figyelmeztetem továbbá Engler Ferenczet, hogy alávaló rágalmának tár- gyáúl saját magát választhatja, ki arra törekszik, hogy saját fiát és testvéröcscsét tönkre tegye. Ézt bizonyítja az ö telekkönyvök és Makiár m. v. közönsége iránti kötelezettsége, mely utóbbit circa 1000 frt erejéig megkárositotta. Kelt Nagytályán, május 30. 1881. Heninger István. Felelős szerkesztő: H)r_ üZIss István.. A bérmálás alkalmára ajánlom W4T imakönyv-raktáramat. 409S melyben úgy egyszerű, mint különféle diszkötésü imakönyvek nagy választékban s jutányos áron találhatók. Tisztelettel *) E rovat alatt közlőitekért felelősséget nem válal a Szerk. (161) 1* Szolcsányi Gyula.
