Eger - hetilap, 1881

1881-05-26 / 21. szám

220

polkája hat püspök segédlete mellett, szabad ég alatt felszentelte a két koronát. A király koronája finom aczélból, a királynéé aranyból vau. A tömeg szakadatlan ,,búrra“ kiáltásokkal üdvözölte a párt. A királyi pár, visszatérvén palotájába, fogadta a külföldi hatalmak képviselőinek jó kivánatait. A főváros igen szépen volt diszitve.

Országgyűlés.

A felsöház a múlt héten, a perrendtartási novellát részleteiben is elfogadta.

A képviselöház e hó 20-án tartott ülésében az elnök jelentette, hogy az országgyűlés tagjai a herczegprimás vezetése mellett a trinörököspárnál tisztelegtek. Baross Gábor jegyző: olvassa a her- í czegprimás beszédét s a trónörökös válaszát, melyet a ház lelkes éljenzéssel fogad.

Elnök: Az országgyűlés jelen volt tagjai lelkes éljenzésbe törtek ki e szavakra, a mint hogy az máskép nem is lehetett, mert az országgyűlés az ország érzelmeit tolmácsolja, ez országban pedig ö felsége királyunk és királynénk iránt, valamint ő fenségük a trónörökös és neje iránt is Kárpátoktól Adriáig tántoríthatatlan hűség és ragaszkodás uralkodik. (Zajos éljenzés.) Kérem a t. házat, méltóztassék ezt-tudomásul venni és jegyzőkönyvbe igtatni. (Helyeslés.)

Madarász József nem tesz kifogást az elnök enunciatiója ellen, de kötelességének tartja kijelenteni, hogy netalán törvényeinkbe vagy alkotmányunkba ütköző egyes kitételek nem fognak félremagyarázásokra alkalmat adni Magyarország és a törvényesen megkoronázott vagy megkoronázandó király közötti jogok és viszonyokra nézve. (Helyeslés a szélső baloldalon.)

Tisza Kálmán miniszterelnök: T. képviselöház! Megsérteném a t. ház érzületét, ha bővebben akarnék reflectálni az elmondottakra. Csak annyit nyilvánítok, mint mindnyájunk meggyőződését, hogy nem kívánhat senki, ki a magyar haza jólétének, fölvirágzásának, nyugalmának barátja, egyebet, mint azt, hogy Magyarország alkotmánya és törvényei úgy tiszteltessenek mindenki által, mint a hogy tiszteletben tartatnak a trón és a trón körül levők által.

Madarász József: Szavaim félreértése miatt szót kérek.

Meg fogja mutatni a napló, megérdemlettem-e és megérdemlette-e felszólalásom azt, hogy a t. miniszterelnök ur azon következtetést, a melyet levont, ellenem fordíthassa. Én önmagam sem kívánok egyebet, mint ö, de mindenki irányában még önmaga a koronázott király iránti tiszteletem mellett is kötelességemnek tartom nyilvánítani, hogy hazám alkotmánya iránti tiszteletet mindenkitől követelek és ha ez egyesek által egyes kitételekben máskép fejeztetik ki, nem a Magyarország leendő, ha megkoronáztatik, leendő királya, hanem más magános egyén által, legyen az bár az ország primása is, ez ellen felszólalok.

Elnök: A herczegprimás beszédének egy kitételére tétetvén megjegyzés, kénytelennek érzem magamat annak kiemelésére, hogy az én fölfogásom szerint az érintett kifejezés a bevezetésben van, bol nem Magyarországról magáról tétetik említés, hol a beszéd csak inkább indokolás és nem vonatkozik Magyarországra magára; a beszéd második részében pedig, hol már csak Magyarországról van szó, ezen kifejezés: „Magyarország főrendéi és képviselői“ teljesen megfelelő. (Tetszés jobb felöl.)

Tisza Kálmán miniszterelnök bemutatja a szegedi választókerületek uj beosztásáról szóló szentesített törvényczikket. mely kihir- dettetik.

Következik az arad-csanádi s szatmár-nagybányai vasútról szóló két törvényjavaslat tárgyalása. Mindkettő elfogadtatott.

A képviselöház e hó 21-én tárgyalta a budapest-pécsi vasútról szóló törvényjavaslatot, mely Láng Lajos előadó, valamint Taray Endre felszólalásai után egyhangúlag elfogadtatott.

Ezután Tischler Vincze interpellatiót intéz az igazságügy- miniszterhez aziránt: van-e tudomása azon visszaélésekről, melyek a szepsi járásbíróság egyes tagjai által a cserháti kerületben megindított képviselőválasztási mozgalomban elkövettetnek és szándékozik-e e tárgyban intézkedni? Szabovlyevics Mihály a Nagy-Kikin- dát fenyegető árvízveszély tárgyában intéz interpellátiót a közlekedési miniszterhez. Végül Zay Adolf intéz interpellátiót a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez a brassói görög nemzeti hitközség vagyona tárgyában. — Mindezen interpellátiók közöltéinek az illető miniszterekkel. A legközelebbi ülés szerdára tűzetett ki. Tárgya: a Cu- riának választási ügyekben való bíráskodásáról szóló törvényjavaslat.

A főrendiház május 21-én Máj lát h György országbíró elnöklete alatt tartott ülésében elnök jelentést tesz az országos küldöttségnek a trónörökös pár által történt fogadtatásáról; azután

ekként folytatja beszédét: „Mielőtt a napirendre áttérnénk, legyen szabad, ha talán a szoros szabályoktól eltéröleg még a mai nap egy momentumára figyelmeztetnem a mélt. főrendeket, t. i. arra, hogy ö cs. kir. fensége, a trónörökös neje ma ünnepli születésének évfordulóját. Az e részbeni tiszteletteljes üdvözletre nézve az elnökség ugyan már megtette a kellő lépéseket, ámde ismerve a mélt. főrendek dynastikus ragaszkodását és lovagias érzetét, úgy vagyok meggyőződve, hogy azon óhajtáshoz, a mely a mai napon milliók ajkairól hangzik, kitörő örömmel fognak csatlakozni, azon óhajtáshoz, t. i. miszerint a föherczegasszonyt, ki első beléptétöl fogva sziveinket meghódította, kinek jóléte a trónörökösével immár elvál- hatlanul összeforrt, kit azonfelül Magyarországhoz és különösen a főrendiházhoz annyi kegyeletes emlék csatol, az ég áldása kisérje minden további lépteiben és terjeszsze életét az emberi kor legszélsőbb határáig.“ (Lelkes éljenzés) Ezután Beöthy Algernon átnyújtja a képviselöház izenetét az ott tárgyalt vasúti törvényjavaslatokra uézve, melyek a hármas bizottsághoz utasittatnak.

TAECZA.

Mooser Lajos.

(Szül. 1807. f 1881.)

A magyar-osztrák monarchiában, valamint külföld előtt is előnyösen ismert Mooser Lajos orgonaépitész, végelgyengülés folytán s igen zilált anyagi viszonyok között e hó 22-én életének 74-ik évében városunkban meghalt.

Tekintve azon tért, melyet ö huzamos éveken át hazánkban szakmája által elfoglalva tartott, nem leend érdektelen rövid életrajzba foglalva az ö működését e lapok hasábjain közzé tenni.

A „Biographien salz burgisch er Tonkünst- 1 e r“ czimii 1849-ben Salzburgban megjelent lexicon szerint M. L. született 1807-ben Bécsben, hol atyja orgona- és zongora-készi- téssel foglalkozott; nagybátyja Mooser Alajos ugyan e minőségben nagy névre tett szert Svajczban, különösen a í r e i- b u r g i nagy orgonának sikerült építése által.

A most elhunyt M. L. apjának vezetése, külföldön tett utazásai, s tanulmányai folytán 1830-ban Salzburgban telepedvén le, változó szerencsével mint orgonaépitész megkezdé működését; sikerült orgonáinak hire csakhamar szélesebb körbeni elterjedésben részesült. — Magyarhonban az 50-es éves elején először is az esztergomi bazilika számára épített 50 változatú 3 biliintyüzettel ellátott nagy orgonája által vált ismeretessé. Azután nem sokára az egri főszékesegyház .52 hangzóváltozatú s 3 billentyűzetre terjedő nagy orgonájának elkészítésével lön megbízva, s rövid idő alatt annyira keresetté vált, hogy a minden oldalról sűrűn érkező megbízásoknak alig volt képes a kitűzött időre eleget tenni.

A jelen 19-ik században mai napig az osztrák-magyar monarchiában nem létezett orgonaépitész, a ki annyi és oly nagyságú orgonákat épített volna, mint ö. Magában Egerben 7, az egri megyében legalább is 20 helyen az orgonák tőle valók. Ezen munkák után járó dij megközelíti a 80,000 frtot, magáért az egri főtemplom orgonájáért kapott 21 ezer frtot. Ide nem értve az ország különböző helyein, u. m. Félegyháza, Fót, Gyula, Kecskemét, Lőcse, Marosvásárhely, Sárospatak s másutt épített többnyire 20—28 változatra terjedő orgonákat. Ausztria, Karinthia és Galíciában is vannak általa készült számos orgonák, azok közt kiemelendök a 1 i n c z i és salzburgi dómok, sa kremsmünsteri apátság számára készített, az egrihez csaknem hasonló terjedelmű nagy orgonái.

Életében legalább is 140 orgonát épített, a mi hallatlan az orgonaépités történetében úgy nálunk, mint Ausztriában.

Az ö üzlete 1850-től 1864-ig a legvirágzóbb állapotban volt, közönségesen 40—50 ember foglalkozott műhelyében, mely az ö saját szép kétemeletes házában igen czélszeriien és szakok szerint volt berendezve. Az orgonaépitészet iránt érdeklődök igen gyakran keresték fel az ö mindennel kellően felszerelt- s megtekintésre méltó üzletét. Saját tapasztalásunkból állíthatjuk, miszerint Lade- g a s t n a k Weiszenfelsben, és Walke rnek Ludvigsburgbau levő nagy orgonagyárát kivéve, az ö műhelyét annak idején a legrendezettebbues találtuk.

Mooser Lajos mint orgonaépitész korának a magaslatán állott s az akkori rendszer szerint épité orgonáit, melyek czélszerü berendezés, helyes dispositio, erős szerkezet, hangtömöttség, jel-