Eger - hetilap, 1881
1881-05-26 / 21. szám
218 A pályafönél József főherczeg, a miniszterelnök, a főpolgármester s roppant néptömeg várta a fenséges vendégeket. A vonat megállván, a trónörökös-pár az udvari salonkocsiból kilépett. Viharos éljenzés tört ki ekkor. A trónörökös néhány szót váltott a miniszterelnökkel; azután előlépett Rátk Károly főpolgármester s a fenséges vendégeket rövid beszéddel üdvözölte. A koronaherczeg ekkép válaszolt: „Kedves nőm forró vágya teljesült, midőn öt Budapestre kisérem. Örömmel jöttünk; mert jól tudjuk, hogy a közmondásos magyar szívélyesség, melylyel itt találkozunk, őszinte keblekből ered; hogy önök szeretete környezendi unokáját azon dicső férfiúnak, ki áldásos élete legboldogabb napjait önök körében töltötte !“ E szavakat szűnni nem akaró éljenzés követte. II. Bevonulás Budapestre. Délután 4 óra múlt, midőn a rendkívül fényes menet a budapesti körúton megindult. Elül vonult a diszes lovas bandérium. A trónörökös-pár egy négylovas udvari hintóu foglalt helyet; utána jött négy udvari kocsi, a trónörökös-pár kíséretével, azután pedig sok főúri diszhintó. A vonulás a kőrútról a fürdö-utczán, a Ferencz-József-téren s a lánczhidon át a budai várpalotába törtéut. Mindenütt nagyszámú néző rokonszenvesen éljenezte a fenségeket. A budai várpalotában a trónörökös-párt az országgyűlés tagjai ragyogó díszruhában s a tisztikar tagjai várták. Simor János herczegprimás tartotta itt az üdvözlő beszédet, melyre a koronaherczeg igy válaszolt: „Örömmel és forró hálával fogadjuk Magyarország főrendéi és képviselőinek ismételt üdvözletét. Nagyrabecsült őszinte érzelmeik sziveinkben élénk viszhangra találnak ; Magyarország boldogságát leghöbb, legbensöbb vágyaink közé soroljuk.“ III. A kivilágítás. A f. hó 18-án este rendezett kivilágítás nagyszerűen sikerült; az egész főváros fénytengerben úszott. Esti 9 óra felé pedig a Gellérthegy oldalán elsütötték a tűzijátékot, mely bár kevés részből állott 8 a szeles idő épen nem kedvezett neki, meglehetős szép látványt nyújtott. IV. A küldöttségek fogadtatása: máj. 19-én. A trónörökös-pár e hó 19-én fogadta a tisztelgő küldöttségeket; különösen : a főpapságot, a magyar tudományos Akadémia küldöttjeit, a főváros, a megyék s városok küldöttjeit. Az Akadémia küldöttségének üdvözletére a trónörökös igy válaszolt : „Örömmel fogadom az Akadémia szerencsekiváuatait. Kitüntetésnek tartom, hogy önök szívesek valának az Akadémia tagjai közé felvenni s ez által kezdő irodalmi munkásságomat méltányolni. A körülmények szerencsés találkozása az, hogy most üli az Akadémia félszázados munkásságának ünnepét; mely alkalmat nyújt nekem, hogy megjelenve önök körében, kifejezhessem nagyrabecsülésem a culturai törekvések iránt, melyeket a magyar nemzet buzgón ápol, s elismerésem azon intézetnek, mely a tudományoknak magyar nyelven való terjesztésében máris nagy eredményeket ért el.“ A fővárosi küldöttség átnyújtotta a főváros ajándokát. A főpolgármester üdvözlő beszédére a trónörökös igy felelt : „Mélyen meghatva mondok, kedves nőm nevében is, köszönetét a magyar főváros lakóinak lelkesült fogadtatásunkért s a legtisztább szeretet boldogító jelenségeiért, miket drága emlékül fogunk sziveinkben örökre megőrizni. A szeretet és valódi ragaszkodás nagybecsű kifolyásaként hálás örömmel fogadjuk e diszes nászajándékot is, mely fényes tanúságot tesz a magyar művészet nagyszerű haladásáról. A legnagyobb készséggel adja kedves nőm beleegyezését, hogy az egybekelésünk emlékére tett jótékony alapítvány nevét viselhesse. Közöljék uraim küldőikkel mély köszönetünket s biztosítsák a főváros közönségét változbatlan vonzalmunkról és őszinte rokonszenvünkröl.“ Szavait zajos éljenzés kisérte. De a küldöttségre csak most várt meglepetés; mert Stefánia trónörökösné előlépve, csengő hangon s a legtisztább magyarsággal a következő rögtönzött beszédet mondotta: „Mély megindulással jöttem Magyarország fővárosába, mely lelkemnek annyi szent emléket nyújt. Ez vala dicsötilt nagyatyám kedvencz lakhelye, — ez jó anyám édes szülőföldje, melyet már zsenge koromban szeretni tanított. Szivem mélyéből köszönöm tehát | s az öröklött szeretet egész teljességével viszonzom jó kivánataikat.“ | A tagok e beszéd végeztével riadó éljenzésben törtek ki. Majd a küldöttség tagjait mutattatta be magának a trónörökös s újra megköszönte a főváros ajándékát, s nejével együtt megnézegette az ékszert, mely főleg a trónörökösnére láthatóan kellemes meglepetést gyakorolt. „De azt is vagyunk bátrak kérni — szólt ez alkalommal a főpolgármester a föherczegnéhez — hogy ez ékszert ne csak emlékül megtartani, hanem alkalmilag viselni is kegyeskedjék." „Mindenesetre — válaszold a trónörökösné — nemcsak becses emlékül teszem el ez ékszert, hanem hasznát is fogom venni.“ A trónörökös a főpolgármesternek azt mondá, hogy a tegnapi nagyszerű fogadtatás rendkivül meglepte. „Fenség, válaszolt erre Ráth — már Bécsben is biztosítottam, hogy ámbár pompára és fényre nézve fővárosunk nem fog versenyezhetni Bécscsel, de a lelkesedésben semmiesetre sem maradunk hátra." „Volt módomban tapasztalni — felelt a trónörökös — s oly emlék lesz ez rám nézve, melyet sohse fogok feledhetni.“ A megyei és városi küldöttségek a következő rendbenfogad- tattak: Megyék: Abaujból 4 tag, Alsó-Fehér 2, Arad 4, Árva 3, Bács-Bodrog 8, Baranya 6, Bars 5, Bereg 4, Bihar 8, Borsod 4, Csanád 3, Csongrád 3, Esztergom 3, Fejér 5, Götnör és Kis-Hont 3, Győr 4, Heves 6, Hont 5, Huuyad 5, Jász-N.-K. 6, Kis-Küküllö 3, Kolozs 5, Komárom 5, Krassó-Szörény 8, Liptó 4, Máramaros 8, Maros Torda 4, Mosony 3, N-Kükiillö 5, Nógrád 8, Nyitra, Pest, Pozsony, Sáros, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár, Szepes, Szolnok, Tetnes, Tolna, Torontál, Trencsén, Ung, Vas, Veszprém, Zala, Zemplén és-Zólyommegyék. A városi küldöttségek voltak: Arad 3, Baja 3, Budapest; Debreezen 6, Fiume 4, Győr, 3, H.-M-Vásár- hely 3, Kassa 3. Kecskemét 3, Kolozsvár 3, Komárom 3, Maros- Vásárhely 3, Nagyvárad 3, Pancsova 3, Pécs 3, Pozsony 4, Sopron 3, Szabadka 3, Szatmár-Németi 3, Szeged 4, Székesfehérvár 3, Temesvár 4, Újvidék 3, Zombor 3 és Zágráb * * * Este 8 órakor udvari estély adatott, melyre a küldöttségek tagjai is hivatalosak voltak. V. Május 20. Déloen a koronaherczeg a lovardában elhelyezett agancskiál- litást nézte. Délután a trónörökös-pár a lóversenyt tekintette meg. Este a nemzeti színházban disz-elöadás tartatott. A trónörökös-pár kevéssel 8 óra után érkezett oda s az udvari páholyban foglalt helyet. A közönség lelkes éljennel fogadta ö fenségeiket. VI. Május 21. A trónörökös neje ma gyöngélkedvén, az előre kitűzött Programm változást szenvedett. A koronaherczeg délben a műcsarnokot s a nemzeti muzeu- i mot tekintette meg. A műcsarnokban Ipolyi Arnold püspök üdvözlő beszédére a trónörökös igy válaszolt: „Örömmel és köszönettel fogadjuk az országos magyar képzőművészeti társulat meghívását; családom nagy traditióit igyekeztem követni, midőn a társulat védnökségét elfogadtam. Óhajtásomnak és reményemnek adok kifejezést, hogy a magyar művészet fejlődését és virágzását Isten segítségével sikerülni fog előmozdítanunk.“ Délután a trónörökös-pár a Margit-szigeten ebédelt, hol József föberczeg vendégei voltak. Este a vigadóban polgári bál tartatott, melyet a trónörököspár nagy érdeklődéssel tekintett meg. VII. Május 22. A koronaherczeg jelen volt délelőtt a magyar tudományos Akadémia diszgyülésén. Lónyay Menyhért gróf diszkötésü könyvet nyújtott át neki, mely az Akadémia félszázados történetére vonatkozó adatokat tartalmazza. A koronaherczeg neje délelőtt az „Erzsébet“ árvaleányházat szemlélte meg, hol a növendékek munkái voltak kiállítva. A föher- czegnö a konyhába is betekintett s ott kérdé a szakácsáét: mit főznek ebédre. A válasz ez volt: — Marhahuslevest, káposztát, meg disznópecsenyét, felelt a jó öreg hűségesen, s fölemelte a legnagyobb fazék fedőjét, hogy bizonyítsa azt, a mit mondott. Erre a föherczegnö megjegyezte: „Otthon főztem magam is, í néha.“
