Eger - hetilap, 1881
1881-01-20 / 3. szám
XX. év-folyam. 3. szám. 1881. január 20-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 r Negyed évre .1 „ 30 r Egy hónapra. — 45 r Egyes szám — 12 y EGER. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csöiörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábozoft petit- sorhely után 6, bélyegadc fejében minden hirdetései»! o0, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr fizetendő Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (specziális-uteza, Hanák-ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése, (alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Választás? vagy: kinevezés? (Folytatás.) II. Főbb érvek a kinevezési rendszer mellett s a választás ellen. Az önkormányzati tisztviselők nem csupán az önkormányzat közegei, hanem egyúttal állami átruházott hatáskörben —- állami ügyekben — is működnek. Már pedig az államnak sok tekintetből érdekében áll: az állami hatáskört minden téren oly hivatalnokok által tölteni be, kik az államtól s illetőleg ennek kormányától szorosabban függnek; ilyenekre pedig csak kinevezés által lehet szert tenni. Az államczélok biztosabb elérésére állandó hivatalnokok s oly egyének szükségesek, kik a hivatali pályát élethivatásul választják, erejüket s tehetségüket egyéb foglalkozásokra el nem fecsérlik, hanem egészen szakmájuknak élnek s ebben ekkóp alaposan képezhetik ki magukat, a polgárokkal szemben pedig elég függetlenek a közrendnek s a jó közigazgatás követelményeinek erélyesen érvényt szerezni. Ellenben a választott tisztviselők rendszerint rövid időre nyerik állásukat, mely idő leforgása után többnyire más választottaknak kénytelenek átengedni helyoket; e körülmény miatt aztán sok alkalmas egyén kerüli a választástól függő tisztviselői pályát, s a ki arra mégis lép, nem nagy ösztönt talál benne a szakszerű önképzésre ; de a legkitűnőbb szakképzettség mellett is kevésnek sikerül közülök mindig újból megválasztatni; ekkép a közigazgatáshoz eléggé nem értő elemek nagy számmal jutnak a választott tisztviselői polczokra, melyekről nekik is talán épen akkor kell lelépniük, midőn már a közügy legnagyobb előnyére kitünően képesek működni; — de továbbá, a választás alá eső tisztviselő a választóktól nagyon függvén, nem mind bir elég szilárdsággal s erélylyel arra, hogy a közrend s a jó közigazgatás követelményeinek érvényt szerezzen. A kinevezési rendszer mellett a hivatalnokok szorosabban lévén a kormánynak alárendelve: ekkép szigorúbb felelősség s ellenőrzés alatt tarthatók. Ellenben a választott tisztviselők közt, épen a kellő ellenőrzés hiányában s a felelősségre vonás nehezebb volta miatt, nagyobb visszaélések s talán corruptio elharapódzá- sától is tarthatni. A választások gyakran heves pártos kodással, erkölcsi tekintetben káros korteskedéssel, eszem-iszommal, a választási előkészületek és választási mozgalmak folyamában sok drága időnek a választók részéről elfecsérlésé- vel, a pártoknak egymás elleni elkeseredésével, s a választás kimenetelétől függőben tartott tényleges tisztviselők munkakedvének legalább ezen időköz alatt beálló elzsibbadá- sával jár. Mindezt elkerüli a kinevezési rendszer. Könnyen megtörténik, hogy a választás épen nem az érdemesebbeket éri. Gyakran sikerül a többségben levő politikai pártnak vagy épen ily párt nehány befolyásos és irányadó családjának, avagy más c 1 i qu e-nek: kivinni azt, hogy a hivataloka betöltésökre legkevesbbé alkalmas pártfeleknek, családtagoknak, atyafiaknak, vagy a clique-hez tartozók érdemetlen s képzetlen rokonainak és barátainak, úgyszólván kiosztatnak. Ekkép a választási rendszer sem ment a protectiótól, nepotismus- tól, pártkegytől, stb., melyek miatt a kinevezési rendszer nem ritkán joggal gáncsoltatik. * * * Egyébiránt, a j 6 közigazgatásnak alapföltételei nem függnek okvetlenül sem egyedül a választástól, sem egyedül a kinevezéstől. Ezen alapföl tételekről legközelebb szólunk. (Folyt, köv.) Közgazdasági viszonyaink. I. Iparunk. (Folytatás.) Hazánkban alkotmányunk visszaállításának ideje óta, az anyagi fejlődés minden terén eddig nem ismert jótékony mozgalommal találkozunk. Társadalmunk minden rétege, áthatva a komoly munkálkodás szükségességének érzetétől, uj munkára, uj tettekre kész, mindenütt e jelszó alatt: „előre!“ A gazdaság, kereskedelem, őstermelés, hitel, közlekedés, biztosítási ügy, az anyagi jólét, a nemzeti vagyonosodás, miad meg annyi nagy befolyású tényezői uj alapokra fektettetvén, uj fejlődési stádiumba lépnek. Csak iparunk maradt el; pedig itt sem hiányzott a törvényhozás segélyező tevékenykedése, a korszellem kívánta reformok létesítése, s egyesek önfeláldozó nemes ösztönzése. Mind a mellett, bár őszinte sajnálkozással, be kell vallanunk, hogy iparunk hazánk egyéb nagy érdekeinek haladása mögött maradt, mód felett elsorvadt, s hogy itt az idő ennek érdekében is mindent megtenni, a mire csak képesek vagyunk. Nem ámitjuk magunkat azzal, hogy egyszerre, mintegy varázsütésre emelkedhetünk az elöhaladt nyugat-európai államok ipari állásának színvonalára; még igen sok időnek kell lezajlania, mig azt elérnünk sikerül; de másrészt nem szabad iparbani elmaradottságunkat továbbra is közönynyei néznünk, mint azt napjainkig tettük. Ha kölcsönösen, vállvetve közre munkálkodandunk e nagy termelési factor eddig kellő figyelemre nem méltatott viszonyainak rendezésére, ha józanul és komolyan fogunk társadalmunk e nagy kérdésének megfejtéséhez : kell, hogy a kívánt eredményt elérjük, s hogy fáradozásaink a siker gyümölcseit megteremjék ; mert halhatatlan emlékű gróf Széchenyi Istvánunk szerint: „Mindenen diadalmaskodik a férfi érett ész, állhatatos akarat és szorgalmas munkásság; ezek virágozhatnak, gyümölcsözhetnek jegek között is plántát, midőn a tudatlan és rest, még utópiában is éhen halna.“ Azonban puszta lamentátiókkal nem segítünk a bajon, fel
